KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ma egy hete felszólaltam a NATO-népszavazás ügyében, "Érvényes volt-e a népszavazás?" címmel. Felszólalásomra a kormány nevében Világosi Gábor belügyminisztériumi államtitkár volt szíves reflektálni.
A felszólalás befejező részében államtitkár úr megállapította, hogy a magyar demokráciában minden pártnak kötelező elfogadni azt, hogy a magyar nemzetnek csak az a jó, ami a kormány elképzelése, mégpedig a NATO-tagság; amely pártoknak, állampolgároknak erről más a véleményük, az teljesen elfogadhatatlan. Úgy gondolom, ez az értékelés magáért beszél, és jelzi a mai magyar kormánytöbbség demokráciáról vallott nézeteit.
Ha csak ennyi lett volna a válasz, nem is tartottam volna érdemesnek, hogy ismételten szót kérjek ma, hiszen az elmúlt közel négy évben a magyar társadalom olyannyira kiismerte a jelenlegi koalíció múltból itt ragadt gondolkodásmódját, hogy abban nincs semmi olyan rendkívüli, fontos vagy halaszthatatlan ügy, amely indokot jelentene egy napirend utáni felszólaláshoz.
A jelenlegi Házszabály miatt nem volt módom a tisztelt Házat és a közvéleményt félrevezető jogi fejtegetés cáfolatára - mely elhangzott -, így most erre kívánok röviden kitérni, de csak azért, mert rákényszerültem, hiszen múlt heti felszólalásomban csak a jogállamiság fenntartásáról általában beszéltem, leszögeztem, hogy a döntés az Alkotmánybíróság kezében van.
A MIÉP ugyan csütörtökön már az Alkotmánybírósághoz fordult az OVB döntése ellen, melynek indokolása nem sokban, de némileg eltér az államtitkár úr által felvázolt jogi helyzettől; nem sokkal: olyan osztogatás-fosztogatásnyival.
Az államtitkár úr szíves véleményében egyetértek abban, hogy a népi kezdeményezésről szóló törvény még mindig különbséget tesz az eredményesség és érvényesség között. Az is igaz, hogy az alkotmány csak az eredményességről tesz említést.
Viszont sajnálatosnak tartom, hogy amikor az államtitkár úr a lex posterior derogat priori elvét említette, nem vette figyelembe azt, hogy az 1997. évi C. törvény 151. §-a, mely a népszavazás elrendelésének időpontjában érvényes törvényekhez köti a népszavazás eredményét és érvényességét, ezt az elvet kizárja, és azt sem vette figyelembe, hogy az 1993. évi és az 1997. évi alkotmánybírósági határozatok éppen azt szögezik le, hogy a parlamentnek a hatalommegosztás elve alapján jogában áll a népszavazást külön törvénnyel szabályozni, amennyiben az nem áll szemben az alkotmány rendelkezéseivel, márpedig az alkotmány nem tiltja az érvényesség törvényi előírását az Országgyűlésnek. Így tehát a november 6-án életbe lépett C. törvény megerősítésével az érvényben van. Ha pedig így van, majd az Alkotmánybíróság eldönti, az államtitkár úrnak el kell ismerni, hogy tévedett.
Érthetetlennek tartom, hogy a tisztelt házbizottság meg kívánja tárgyaltatni az Országgyűléssel a népszavazás eredményét az Alkotmánybíróság döntése előtt, mint az a december havi üléstervből kiderül, sőt december 15-ig határozatot is kíván ez ügyben hozatni.
A hatályba léptetés a vonatkozó törvény szerint úgy történik, hogy az Országos Választási Bizottságnak írásban tájékoztatni kell a köztársasági elnököt és az Országgyűlés elnökét, valamint közleményt kell közzétenni a Magyar Közlönyben.
Jelenlegi ismereteim szerint a Háznak nincs határozathozatali kötelezettsége. Amennyiben tévednék - hiszen az alkotmánybírósági döntés előtt csak esélylatolgatásra van lehetőség és nem kinyilatkoztatásra -, természetesen én is el fogom ismerni, hogy tévedtem. Viszont rendkívül fontosnak tartom a népszavazás intézménye alkotmányos és jogi helyzetének tisztázását még az esetleges földről való népszavazás előtt, mert az 50 százalékos részvételi érvényesség értelmezése ott is döntő fontosságú lesz.
Végezetül szeretném leszögezni, hogy a népszavazás ügyében is, mint más ügyekben is, a Magyar Igazság és Élet Pártja a törvényesség feltétlen híve.
Köszönöm figyelmüket.
