POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Miniszterelnök Úr! Ebben a Házban elég éles viták szoktak zajlani - a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer ügyében pedig kiváltképpen.
Mégis, én azt gondolom, talán elhiszi nekem, hogy őszintén mondom: erre a mai felszólalásra nem kellett volna vagy nem ilyen formában kellett volna sort keríteni. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy van!) Ez a felszólalás, miniszterelnök úr, ugyanis nemcsak a Magyar Köztársaság kormányára hozott szégyent, nemcsak Horn Gyulára hozott szégyent, hanem valamennyi itt ülő, magyar képviselőre hozott szégyent. (Moraj a kormányzó pártok padsoraiban. - Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
Ha a miniszterelnök úr kiáll elénk, ha Horn Gyula miniszterelnök úr kiáll elénk, és elmondja, hogy végső soron mi is az igazság abban, hogy ki hazudik a kormányban, ki mond igazat: Nemcsók úr, a szabaddemokrata miniszterek, a szocialista miniszterek vagy a miniszterelnök maga - öntsünk végre tiszta vizet a pohárba -, és elmondja az elmúlt hetek történetét; elmondja annak a történetét, hogyan fordulhatott az elő, hogy Magyarország tekintélyét a nyilvánosság előtt légből kapott rögtönzésekkel lejárathatja egy államtitkári rangban lévő ember, és utána a fél magyar kormány falaz neki. Ugyanis, miniszterelnök úr, nem az ellenzék, nem a Fidesz futott a nyilvánosság elé a két kicsi duzzasztómű ötletével - ezt Nemcsók úr rögtönözte a televízió nyilvánossága előtt, az egész diplomácia nyilvánossága előtt.
Magyarázatot várunk erre, de ön adós maradt ezzel a magyarázattal - ehelyett vádaskodott. Maroknyi kisebbségről, minoritásról beszélt, nem észrevéve azt, hogy ön ma a magyar értelmiség javarészével szembehelyezkedik. Kit tekint szélsőséges megnyilvánulásairól ismert értelmiséginek? Vajon Eörsi Istvánt, Lányi Andrást vagy Csoóri Sándort? Fogalmazza már meg nyíltan (Pásztohy András: Szakemberek!), hogy mit is gondol ez ügyben! (Közbeszólások.)
Eltérően értékelik ebben a Házban a hágai döntést. Váltson néha szót az ön mögött ülő frakcióvezető úrral, Szekeres Imrével! Emlékszünk még a szavaira, egybecsengtek a parlamenti pártok ítéletei. A hágai ítélet nem hozott győzelmet Magyarországnak, nem győztük le a szlovák partnert, de nyertünk, mert visszanyertük a vízmegosztás kapcsán a Dunát; nyertünk, mert nem kell felépíteni Bős-Nagymarost; nyertünk, mert (Hegyi Gyula: Bőst felépítették már!) ...nem kell felépíteni Bős-Nagymaros rendszerét, az egészet. (Puch László: Ja!) Tessék elolvasni, önöknek is, az ítélet szövegét! És nyertünk, mert a bíróság arra kötelezi mindkét felet, hogy törekedjék a nullszaldós megállapodásra, hogy ne kelljen több százmilliárd forintot kifizetni egyik oldalon sem. Talán nem csal az emlékezetem, hogy Szekeres Imre is ilyen fényben ünnepelte a hágai bíróság ítéletét.
Ön volt az, aki - feleslegesen - pánikpropagandát keltett Magyarországon; ön volt az, aki a Magyar Köztársaság érvei és álláspontja helyett sokkal inkább Meiar elnök úr vagy Julius Binder építőmérnök úr szavait visszhangozta itt, ebben a Házban.
Azt mondta ön itt előttünk, hogy nem lenne helyes, ha azoknak a kezébe kerülne ez az ügy, akik idáig vitték. Szerényebben kellene beszélni itt előttünk! Régi bűnnek hosszú az árnyéka - ahogyan mondani szokták mifelénk. Mindenki emlékszik még 1988 októberére, amikor egy fiatal, dinamikusnak mondott külügyi államtitkár képviselte a kormány álláspontját azon a szavazáson, ahol az akkori képviselők - az akkor már létező demokratikus ellenzéki és környezetvédelmi mozgalmak ellenére! - nem az építkezések félbehagyását, hanem gyorsítását határozták el. (Dr. Kövér László: Úgy van!) Ez az akkor dinamikus államtitkár úr (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) ön volt! Ön volt, tehát ma az ön kezében van az, amit ön akkor így jelölt meg. (Hegyi Gyula: Ezt leállították! - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Szégyen!)
Sokféle szempont van; önnek abban igaza van, miniszterelnök úr, hogy Magyarországon sokféle szempontot kell mérlegelni: létezik az energiatermelés szempontja, létezik a gazdaságossági szempont, a közlekedés, a hajózás, és nyilván létezik a környezetvédelem szempontja. De hogy Magyarország számára, a Magyar Köztársaság parlamentje és kormánya számára melyik szempontnak kell meghatározónak lennie, ebben közöttünk nem lehet vita. Hogy a rövid távú gazdasági érdekek, a néhány megawatt teljesítmény nyerése rövid távú érdek, és ezzel szemben áll az a hosszú távú kár, amit akkor szenved el ez az ország, hogyha nem tekintjük a környezetvédelmi szempontokat.
Nem igaz, hogy létezik, valaha is létezett környezetbarát vízlépcső! Ez lehetetlen! Ön is tudja, és mindenki tudja; aki ennek az ellenkezőjét állítja, csak azért teszi, hogy megtévesszen bennünket! (Moraj a kormányzó pártok padsoraiban.)
Mi a teendő ezek után? Mi a teendő azok után, hogy a kormányunk vezetője, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke nem állta a szavát, nem tartotta be azt az ígéretét, hogy a parlament felügyelni lesz képes a tárgyalódelegáció működését, visszavonta azt a javaslatát, amely egy hatpárti ad hoc bizottság felállítására tett ígéret volt szeptemberben? Mi a teendő ezek után az ellenzéki frakciók részéről?
Megtettük, amit megtehettünk: levélben fordultam önhöz, miniszterelnök úr, hogy ne hozzunk szégyent Magyarországra a diplomáciai körökben, állítsuk helyre jogi értelemben a Nemcsók úr vezette delegáció felhatalmazását. Ugyanis ez mind a mai napig nincs meg: alkotmányjogi értelemben Nemcsók úr tárgyalódelegációja nem kapott felhatalmazást senkitől, ugyanis az a felhatalmazás, amit a kormány adott neki, alkotmányjogi értelemben nem tekinthető legitimnek. (Moraj a kormányzó pártok padsoraiban.) Kértem önt, hogy rendezze ezt Magyarország nemzetközi tekintélye védelmében a hat frakcióval kellő diszkrécióval és minél gyorsabban: ön erre nem reagált.
Ezek után következett be az a rögtönzési hullám, amelynek tanúi voltunk az elmúlt hetekben. Ezek után az ellenzéki pártok nem tehetnek mást, mint azt fogják javasolni, hogy állítsunk fel vizsgálóbizottságot. (Moraj a kormányzó pártok padsoraiban.) Állítsunk fel vizsgálóbizottságot, melynek két kérdést kell a lehető legsürgősebben vizsgálnia: az egyik (Vancsik Zoltán: Ez eredeti gondolat!) a Nemcsók úr vezette tárgyalódelegáció működése, felhatalmazása - jogi és szakmai értelemben.
(15.40)
A másik pedig az a tevékenység, amelyről ön itt beszélt, amelynek kapcsán méltatlanul megvádolta a magyar környezetvédő mozgalmakat és környezetvédő szakembereket. (Folyamatos zaj a kormánypártok padsoraiban.) Mi volt a hágai bíróságon Magyarország érdekeit képviselő tárgyalódelegáció felhatalmazása, működése, mi ennek a tapasztalata? Öntsünk ugyanis e tekintetben is tiszta vizet a pohárba! Ezt a javaslatunkat meg fogjuk tenni. Remélem, önök nem félvállról veszik majd ezt, nem olyan hányaveti vigyorokkal, ahogyan ezt most tették. (Taps az ellenzéki, zaj a kormánypárti padsorokban.)
