DR. SZEKERES IMRE
DR. SZEKERES IMRE
DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeptember 27-én az Országgyűlésben egyetértés volt a kormány és a parlamenti pártok között - bár erre néhányan most másként emlékeznek. Az egyetértés arról szólt, hogy a hágai ítéletet elfogadjuk, és a hágai ítélet két leglényegesebb mozzanata, hogy visszakaphatjuk a Duna vizét, és hogy nem kell felépítenünk az eredetileg tervezett nagymarosi vízlépcsőt. Ebben teljes mértékű egyetértés volt a kormány és a parlamenti pártok között.
Akkor úgy látszott, egyetértés van abban is, hogy mi Magyarország érdeke: az, hogy hajózhatóvá tegyük a Dunát, az, hogy biztosítsuk az árvízvédelmet - hiszen ott állt mögöttünk a cseh, lengyel és német katasztrófa példája -, az, hogy ha lehet, nyerjünk vizet a mezőgazdasági öntözéshez, és részesüljünk az energiaszolgáltatás hasznából, hogy a ráfordítások egy része megtérüljön. Abban is egyetértés volt, hogy mindezeket a feladatokat úgy kell megoldani, hogy megóvjuk a természetet, a környezetet, és a már bekövetkezett károkat lehetőség szerint szüntessük meg. A Magyar Szocialista Párt nevében akkor abban bíztam, hogy együttműködő társakra találunk a parlamenti pártokban, a helyi önkormányzatokban - amelyek közvetlenül érintettek az ügyben - és a környezetvédő mozgalmakban is.
Már akkor is sejteni lehetett azonban, hogy ennek van egy feltétele. Nevezetesen az, hogy a kérdést szakmai alapon, minden szóba jöhető szakmai megoldás gondos mérlegelésével és nem a politikai indulatok alapján mérlegeli majd a magyar politikai közélet és az Országgyűlés. Itt viszont most már annak voltunk tanúi, hogy politikai indulatok alapján mérlegel.
Több ellenzéki frakcióvezető úr idézte Horn Gyula 1988-as parlamenti szereplését; eltekintve most attól, hogy előterjesztője volt-e vagy sem - nem volt előterjesztője, felszólalt a vitában -, és hogy tényszerűen tudja a magyar közvélemény, hogy mit mondott, engedjék meg, hogy szó szerint felolvassam. A vita tárgya az volt, hogy a körülmények alapvető megváltozása alapján fel lehet-e mondani a Bős-Nagymarosról szóló szerződést.
1988. október 7-én, pénteken, az Országgyűlés ülésén a következőt mondta Horn Gyula: "Mi ezzel a probléma? Az, hogy nemzetközi jogi szempontból erre alapvetően két esetben van lehetőség. Az egyik: abban az esetben, ha azok az alapvető körülmények változtak meg, amelyek lényeges alapul szolgáltak a szerződés megkötéséhez. Másodszor: ha gyökeresen átalakul a még teljesítendő kötelezettségek mértéke. Ilyeneket pedig a magyar fél nem tud prezentálni a szerződés kapcsán. De amit mi lényegesnek tartunk, az az, hogy nem az alapvető körülmények változtak, hanem az egyik félnek a - a körülményekkel kapcsolatos - mérlegelése, az értékelése változott meg. A nemzetközi politika szempontjából és nemzetközi jogi szempontból ez nem kell hogy a másik felet befolyásolja vagy zavarja. És ez nagyon lényeges szempont, hiszen a másik fél nem kell hogy figyelembe vegye azt, ha nekünk megváltozott az értékelésünk."
Tehát joggal merül fel - kérem, el lehet olvasni a jegyzőkönyvet. Szó szerint arról volt szó, hogy a nemzetközi szerződés felmondása lehetséges-e vagy sem, és ha a magyar fél felmondja - amelyre később sor került -, annak milyen következményei vannak. Idén nyáron láttuk a hágai bíróság ítéletében, hogy az a következménye, hogy érvényben van a szerződés. Horn Gyula 1988. október 7-én világosan beszélt, és sajnos, igaza lett - ha szabad ezt a kifejezést használnom.
Tisztelt Képviselőtársaim! És ha már a politikai ügyekről van szó, és belekeverednek olyan dolgok, amelyek nem idetartozóak, hadd válaszoljak erre is. Torgyán József képviselőtársam említette egy híres szívspecialista nevét. Illene tudnia: Papp Lajosnak hívják; főleg, ha az ön pártjának tagja, mint ahogy mondta.
Engedje meg, hogy az üggyel kapcsolatban felolvassak két idézetet. "A november 17-étől bevezetett megszigorításokra - köztük a nem közvetlen életveszélybe került betegek nyitott szívműtétjeinek másfél hónapig történő halasztására - az ő tudtával és egyetértésével került sor." Ugyanezt nyilatkozza a kórház igazgatója is: "Papp Lajos professzor eddigi tevékenységéhez teljes támogatást élvezett, csakúgy, mint a szívsebészeti központ. Minden lépést egyeztettek vele, így az átmeneti megszorító intézkedéseket is."
(16.00)
Körülbelül az összes többi megállapítás valóságtartalma ennyi.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Pártnak az az álláspontja, hogy megoldást csak a szlovákokkal való megállapodás alapján lehet elérni. A megállapodáshoz tárgyalásokra van szükség. A tárgyalásokon minden szóba jöhető szakmai megoldást mérlegelni kell. Fontos azonban, hogy ehhez politikai hátteret biztosítson a magyar politikai közélet, és ne politikai csatározások terepe legyen.
Azt gondolom, hogy ez fontosabb érdek, mint egy vélt választási érdek. Fontosabb érdek, mert azt is végig kell gondolni az ellenzéki pártoknak, hogy mi van, ha ők is kormányra kerülnek egyszer. Nem gondolom, hogy ez most így lesz, de engedjük meg ezt az elméleti feltételezést. (Derültség a kormánypártok soraiban, zaj az ellenzék padsoraiban.) Akkor nekik kell szembenézniük kormányzati szerepben a ma elmondott mondataikkal és szavaikkal, és bizony, az akkor nagyon kellemetlen lenne. Én bízom benne, hogy gondoskodni tudunk arról, hogy ez ne következzen be, de azért megszívlelendő tanulságul szolgál; és az is, hogy a sajtóban, a nyilvánosság előtt kellő megfontoltsággal nyilatkozzanak, mert ha már erről van szó, én tisztelettel kérem a Fidesz-Magyar Polgári Párt vezetőit - nem a képviselő urakat, hanem a többi vezetőtársukat -, hogy ha lehetséges, legalább a Bős-Nagymaros-ügyben ne viselkedjenek úgy, mint egy tornából és gyakorlati foglalkozásból felmentett diák (Derültség.), mert következménye van annak, amit a nyilvánosság előtt mondanak.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt kész együttműködni a többi parlamenti párttal a kérdés megoldásában, kész támogatni a kormányt a továbbiakban is, hogy megfelelő szakmai megoldásokat szerezzen.
Sajnálatosnak tartom, hogy az ellenzéki pártok elutasították, hogy új országgyűlési határozat szülessen Bős-Nagymaros-ügyben (Demeter Ervin: Nem igaz!), és azt is, hogy az eredeti javaslatukat, amelyet a tárgyalásokon elfogadtak, később megváltoztatták, és másfajta parlamenti bizottságban gondolkodnak. Nagyon nehéz követni az önök álláspontját, de azért majd igyekezni fogunk.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
