DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Úr! Interpellációja olyan kérdést feszeget, amely elveszítette időszerűségét. Az I-XII., illetőleg a II. kerületi tüdőbeteg-gondozót és a szűrőállomásokat egyaránt a fővárosi Szent János Kórház működteti. Az igaz, hogy 1996-ban a kórház működésének gazdaságosabbá tételére irányuló elgondolások között felmerült az is, hogy megvizsgálják a tüdőgondozók esetleges közös működtetésének a lehetőségét. Azonban a részletes tanulmányterv elkészítése előtt a kórház úgy döntött, hogy ez a kérdés nem időszerű, a II. kerületi Tölgyfa utcai gondozó működési feltételei jók, megközelíthetősége optimális, és - ahogy képviselő úr is elmondta - a Petényi közben lévő I-XII. kerületi gondozó nagy valószínűséggel nem lenne alkalmas arra, hogy a II. kerületi betegeket is ellássa. Tehát szó nincs arról, hogy a három budai kerület gondozásra szoruló légzőszervi betegei a jelenleginél rosszabb helyzetbe kerülnének.
Egyébként a Népjóléti Minisztériumnak és személy szerint nekem sem szándékom az, hogy a hazai gondozóhálózat feltételrendszerét változtassuk, szűkítsük. Egyébként az egészségügy korszerűsítésének éppen meghatározó gondolata az, hogy a prevenció, a gyógyítás, a gondozás, a rehabilitáció egységes fejlesztéssel valósuljon meg.
Ami általában a tüdőgondozó-rendszert illeti, nemhogy a fővárosban, de máshol sem kezdeményeztük és nem is áll szándékunkban kezdeményezni a gondozóintézeti hálózat szűkítését.
(15.20)
Azt azonban fontosnak tartjuk, hogy a gondozóintézetek megfelelő informatikával és kielégítő minőségű eszközparkkal rendelkezzenek. Ezért a tüdőszűrő-hálózat részben elavult gépparkjának a cseréje, ami ugyan nem fővárosi kérdés - mert ott a helyzet az elmúlt években sokat javult -, de az ország más területein igenis aktuális, hogy a klasszikus röntgengéppark rekonstrukciója végre megvalósuljon. Ennek a többéves programnak a feltételeiről és az anyagi vonzatáról éppen a jövő héten fog tárgyalni a kormány.
Képviselő úr a gondozók legfontosabb feladataként a fertőző gümőkórban szenvedő betegek kiszűrését említi. Az igaz, hogy az ilyen betegek száma sajnálatosan évről évre nő, bár a növekedés tavaly megállt, de azt el kell mondanom, hogy ebből a szempontból korántsem az említett budai kerületek lakossága a legveszélyeztetettebb, mert nem utolsósorban a kerületi egészségügyi intézmények jó propagandájának, egészségnevelő tevékenységének az eredményeként e kerületekben a lakosság nagyobb része tájékozódásunk szerint rendszeresen igénybe is veszi a szolgáltatásokat. A legfontosabb feladata a hálózatnak azonban itt is a szintén növekvő számú egyéb légúti betegségek felismerése, nem utolsósorban a légúti daganatos betegségek korai kiszűrése. Tehát az is igaz, hogy tüdőgondozót nem szüntettek meg az országban, és magam sem kívánom tevékenységemet ilyen kezdeményezéssel emlékezetessé tenni, ahogy azt képviselő úr feltételezi.
Azt azonban még meg kell említenem, hogy az egyes intézmények működtetési feltételeinek a meghatározása - hogy új egységet létesítenek, vagy milyen formában működtetik ezt az egységet - a helyi döntéshozóknak a joga és felelőssége. De én biztos vagyok abban, hogy a helyi döntések is a gondozók területén - mint ahogy a budai területen ez érvényesül - messzemenően figyelembe veszik az ellátottak érdekeit és a népegészségügyi adatokat.
Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
