KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Bauer Tamás képviselőtársamnak mondom a következőket: nem igaz az, hogy nincs a Házszabályban és a parlament munkarendjében olyan lehetőség, hogy ha a kormány valamit sürgősen akar elfogadtatni a parlamenttel, akkor ezt megtegye.
(20.20)
Megvannak ezek a lehetőségek, élni kell velük.
Egyébként kétharmados parlamenti többség birtokában végképp nem lehet azt mondani, hogy az ellenzéknek bármilyen eszköz van a kezében annak érdekében, hogy komolyan hátráltassa a valódi kormányzati szándékot. Az akkori szituációban is megvolt az a lehetőség, hogy a kormány a normális, szokásos úton a parlament elé hozza az önálló javaslatát, kiálljon és azt mondja, hogy igen, ez az álláspontom, ebben akarom módosítani a privatizációs törvényt, tessék róla vitatkozni. Az nem eljárás, hogy egy hétfő esti vitában feláll a kormány képviselője, és egy teljesen más, az eredeti javaslattal köszönő viszonyban sem álló komplett törvénymódosítást tesz az asztalra, és azt mondja, hogy ez egy módosító indítvány. Ráadásul olyan elemeket tartalmazott, amely kifejezetten ellentétes volt a módosítók, tehát Bauer Tamás és Tardos Márton, Dornbach Alajos módosítási szándékával. Nem lehet ilyet csinálni! Nem lehet azt csinálni egy demokráciában, hogy ilyen kerülő úton, kifejezetten sunyi módszerrel módosítsak egy olyan törvényjavaslatot, mint ami a privatizációs törvény, nem tudja az ember mire vélni ezt a eljárást. Nem gondolhat másra, mint hogy valami itt nem stimmel. Hogy is van ez? Ha az a szándék, amit Miklós László képviselőtársam mondott, hogy a kormány átvilágíthatóbbá, ellenőrizhetőbbé, jobban érthetőbbé tegye a privatizációs javaslatot, akkor ezzel miért nem mer a parlament plenáris ülésén, rendes körülmények között kiállni? Ez vállalhatatlan? Nem hiszem, hogy erről szól a történet, főleg a Tocsik-botrány után nem erről szólt a történet. És főleg nem erről szólt, mondjuk, Suchman Tamás, akkor még miniszter úr szavai szerint, aki azt mondta, hogy le kell vonni a tanulságokat, módosítani kell a privatizációs törvényt. Miért nem lehetett ezt vállalni? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ezt vállalni kell, ez olyan skandalum, ami példátlan a magyar parlament történetében, de nem lehet az ilyen eljárásokat elfogadni, sem akkor, sem most. (Demeter Ervin tapsol.)
