BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy fontos törvényjavaslatot tárgyalunk második napja. Harmadik alkalommal tárgyalja ez az Országgyűlés a privatizációs törvényt. Mint tudjuk, első ízben 1994 novemberében nyújtotta be a kormány a maga új privatizációs törvényjavaslatát, amelyből '95 májusára lett törvény. És ez a második alkalom, hogy az Országgyűlés ennek a privatizációs törvénynek a módosításával foglalkozik.
Az első alkalom az volt, amikor három szabaddemokrata képviselő - én voltam az egyik - javaslatára az Országgyűlés a hatályos privatizációs törvényt 1997 februárjában végül is módosította. Ennek a javaslatnak az volt a célja, hogy szabályozottabbá, átláthatóbbá, ellenőrizhetőbbé, tisztábbá tegyük a privatizációt, amit végül is az eredeti törvényjavaslat alapján módosításokkal az Országgyűlés kormánypárti többsége megszavazott, ez kétségkívül valóban ezt a célt szolgálta, és valamelyest javította ebből a szempontból a privatizáció feltételeit. Az egy részleges módosítása volt a hatályos törvénynek.
Itt most egy másik részleges módosításról van szó. Koncepcionális kérdésekben, a privatizáció szabályozását illetően ez a törvényjavaslat nem nyúl hozzá a hatályos törvényhez - helyesen is teszi, hiszen nem lenne helyes néhány hónap elteltével újra hozzányúlni a törvényhez -, hanem a privatizációs folyamat előrehaladása miatt módosítja a tartós állami tulajdon körét, alapjában véve szűkíti, és ennek a szűkítésnek az érdekében határozza meg a szavazatelsőbbségi részvény tartalmát, hogy mi is a tartalma annak, ha a tartós állami tulajdonnál szavazatelsőbbségi részvényben határozzák meg az állam tulajdonrészesedését.
Szeretném nagyon világossá tenni mindjárt az elején, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége támogatja ezt a törvényjavaslatot. Ezt csak azért kell mondanom, mert a tegnap esti vitában elhangzott, hogy senki sem támogatja - az SZDSZ támogatja. Természetesen vannak észrevételeink, nekem is lesz észrevételem, de támogatjuk ezt a törvényjavaslatot, mert helyesnek tartjuk. Helyesnek tartjuk azt, hogy alapjában véve nem változtat a privatizációs törvényen, hiszen magát a hatályos törvényt is alapjaiban helyesnek tartjuk, és helyesnek tartjuk azt is, hogy a privatizáció előrehaladtával, annak folytatása érdekében lehetővé teszi a tartós állami kör további szűkítését.
Ennek a törvényjavaslatnak a vitája jól érzékelhetően két részből áll. Van egy komoly része, és van egy komolytalan része. A komoly részét hallhattuk itt tegnap este, és az egy komoly vita volt; és gondolom, ahogy elnézem a jelenlévőket és a hozzászólók listáját, fogjuk hallani ma este is. A komolytalan részét az imént hallottuk. Mert Torgyán József képviselőtársunk - különösen hozzászólásának első részében - olyan megállapításokat tett, aminek ehhez a törvényjavaslathoz nem sok köze van, de a magyar privatizációhoz sem sok köze van. Mert például az az állítása, hogy nincs privatizációs koncepció, egy téves állítás, hiszen 1994 novemberében a kormány a privatizációs törvényjavaslattal együtt benyújtotta a kormány privatizációs stratégiáját is, amiről az Országgyűlés ugyan nem szavazott, de odatette a kormány a törvény mellé, ezt az Országgyűlés tudomásul vette, és a kormány privatizációs tevékenysége ezen a privatizációs stratégián alapul.
Tehát szeretném világossá tenni, hogy a kormánynak van privatizációs koncepciója megalakulása óta. Ezt az Országgyűlés, legalábbis azok a képviselők, akik nem félanalfabéták, tehát nemcsak beszélnek, hanem olvasnak is, azok a képviselők ismerik a kormánynak ezt a privatizációs koncepcióját. Tehát nem mondhatnak olyat, hogy nincs a kormánynak privatizációs koncepciója.
A másik állítása Torgyán Józsefnek, aminek semmi köze a magyar privatizáció gyakorlatához, az az unos-untalan ismételt állítása, hogy itt a vagyon 80 százaléka valamivé átalakult, aminek semmi köze a termeléshez, a gazdasághoz, hanem luxusjachtokhoz és villákhoz meg egyebekhez. Ezt olyan képviselő, aki - mint mondtam - nemcsak beszél, hanem olvas is, nem állíthatja, mert hiszen a kormány benyújtotta az Országgyűlésnek a '94-es meg a '95-ös, és hamarosan benyújtja a '96-os privatizációról szóló részletes elszámolást. Ezt az elszámolást például a gazdasági bizottság megtárgyalta, megvitatta, és ebből világos, hogy mi történt az állami vagyonnal, hova tűnt az állami vagyon. Tűnt! Mi történt a privatizációra került állami vagyon minden egyes elemével?
Talán arra is emlékeznek képviselőtársaim, hogy a legnagyobb falat, a '95-ös nagy privatizáció bevétele az államadósság csökkentésévé alakult át, többek között a Független Kisgazdapárt szavazataival. Tehát a Független Kisgazdapárt, amikor úgy szavazott - egyébként a többi ellenzéki párt is -, hogy fordítsuk ezt a bevételt államadósság csökkentésére, akkor pontosan tudta, hogy a privatizált vagyonból a magyar állampolgár terheinek csökkentése lett. Mert a magyar államadósság csökkent, ami azt jelenti, hogy a magyar költségvetés adósságterhe csökkent, tehát minden magyar állampolgár adóterhe csökkent ezáltal. Tehát pontosan tudjuk, hogy mi történt a privatizált vagyonnal. Ezt azért tartottam fontosnak, hogy itt elmondjam, mert unos-untalan azt halljuk, hogy eltűnt a vagyon 80 százaléka, ami egyszerűen nem igaz!
No, elég ennyi a vita komolytalan részéről, és áttérek a vita komoly részére.
Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, a törvényjavaslat arról szól, hogy szűkítsük tovább a tartós állami tulajdont, a tartós állami tulajdon körét. Arról szól alapjában véve, hogy a privatizációs törvény mellékletében felsorolt társaságok listája módosul - mint ezt az előterjesztő miniszter is elmondta -, alapjában véve szűkül, és ennek a szűkülésnek az a módja, hogy néhány vállalat kikerül, a többinél pedig, a többségnél csökken a kötelező állami tőkerészesedés, hol 50-ről 25-re, de a leggyakrabban 25-ről egy szavazatelsőbbségi részvényre.
Hogyan ítéljük meg ezt a dolgot? Örüljünk ennek vagy búslakodjunk fölötte? Úgy gondolom, ez a kérdés attól függ, hogy mit értünk azon, hogy állami tulajdon, állami tőkerészesedés; mit értünk azon, hogy tartós állami tulajdonban marad egy gazdasági társaság, egy vállalat, kicsi, nagy, közepes? Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy az államnak azokra a gazdasági folyamatokra tulajdonosként is van befolyása. Mert az államnak nagyon sok más módon is van befolyása. Például az energetikai vállalatok árszabását az állam az árak szabályozásával is tudja befolyásolni, és alapjában véve úgy befolyásolja, tehát törvényekkel, egyéb szabályozásokkal; de emellett, ha a tulajdonában van, például 100 százalékos tulajdonában van egy vállalat, akkor rá is parancsolhat az állam, mint a társaság 100 százalékos vagy többségi tulajdonosa, rá tud parancsolni, hogy mit szabad csinálni egy vállalatnak.
(19.50)
Ha nem többségi tulajdonos, akkor nem parancsolhat rá. Ez az egyik dolog.
A másik dolog, hogy ha ő a tulajdonos, akkor a személyi döntéseket is ő hozza. Tehát ha például állami tulajdonban van egy vállalat, akkor oda helyezhet egy országgyűlési képviselőt felügyelőbizottsági tagnak, hacsak nincs összeférhetetlenségi törvény. Most már van, úgyhogy országgyűlési képviselőt már nem helyezhet oda, de bárki mást oda helyezhet. Ha nem állami tulajdonú a vállalat, akkor nem ő befolyásolja a döntéseket.
A harmadik dolog viszont - és ezt se felejtsük el -, ha állami tulajdonban van a vállalat, az azt jelenti, hogy az államé a nyereség, de azt is jelenti, hogy az államé a teher. Amilyen mértékben az állam tulajdona a vállalat, olyan mértékben az állam pénzéből, a költségvetésből, az adófizetők pénzéből kell finanszírozni a vállalat fejlesztését, adott esetben a vállalat veszteségeit. Ha magántulajdonban van és amilyen mértékben magántulajdonban van a vállalat, olyan mértékben nem az államnak, nem az adófizetőknek kell fedezni a veszteséget, nem az adófizetők pénzéből kell a fejlesztéseket biztosítani, hanem az új magántulajdonos pénzéből. Erről szól tulajdonképpen az egész privatizációs folyamat, hogy az állam, a költségvetés, az adófizetők megszabaduljanak ettől a kockázattól, ettől a felelősségtől, ezektől a terhektől.
Mit jelent az a döntés, hogy csökkentjük a kötelező állami részesedést ezekben a társaságokban? Azt jelenti, hogy tehermentesítjük az államot, a költségvetést, az adófizetőket azoknak a vállalatoknak a fejlesztési terheitől, esetleges veszteségterheitől, amelyeknél az állami részesedést csökkentjük. Éppen ezért azt gondolom - és kilenc-tíz évvel ezelőtt minden jelenlegi párt programjában az volt -, hogy magántulajdonon alapuló piacgazdaság kell, és mindenki egyetértett azzal, hogy privatizálni kell az állam vállalkozói vagyonát. Ez a kormány nem tesz mást, mint ezt. Amikor 1995-ben először megszületett a privatizációs törvény, akkor volt egy listánk, egyfajta elképzelésünk arról, hogy hol maradjon tartós tulajdon, és most, hogy a privatizáció előrehaladt, másfél év után azt mondjuk, ez az előrehaladás lehetővé teszi, hogy tovább szűkítsük az állami tulajdont. Szerintem azt kell indokolni, ha valahol valamilyen meggondolásból mégis fenn akarjuk tartani az állami tulajdont, és nem azt, hogy miért csökkentjük az állami tulajdon részesedését.
Hadd hozzak erre egy példát, amivel világossá teszem ezt a gondolatot. Van egy apró pontja ennek a javaslatnak, ahol emelni akarja az állami tulajdonrészt, amivel én nem is értek egyet, és módosító javaslatot is teszek, hogy ez ne legyen benne. Azt mondja ez a javaslat a listában, hogy három kis hadiipari vállalatot, az MM Speciális Rt.-t, a FÉGARMY Fegyvergyártó Kft.-t és az MFS Magyar Lőszergyártó Kft.-t, amely eddig nem szerepelt a listán, most behozza 50 százalék plusz egy szavazattal, és ezt azzal indokolja az előterjesztés készítője, hogy a társaság besorolását a honvédelmi érdekek érvényesíthetőségének biztosítása indokolja.
Tegyük fel magunkban a kérdést: tényleg? A honvédelmi érdek azt indokolja, hogy egy magyar kis hadiipari cég állami tulajdonban legyen? Tényleg a tulajdon eszközeivel kell ezt biztosítani?
Valamennyien tudjuk, hogy Magyarország vadászrepülőgépek vásárlására készül. Ezeket a vadászrepülőgépeket a világ négy legnagyobb vadászrepülőgép-gyártójának valamelyikétől készül megvenni - ha megteszi - a magyar kormány. Ez a négy vezető repülőgépgyártó cég: két amerikai, a Lockheed és a McDonald Douglas, egy francia, a Mirage repülőgépeket gyártó Dassault cég, és egy svéd, a Wallenberg-csoport. Az amerikai cégek nyilván az amerikai honvédelmi érdekeket biztosítják, a francia cégnél, a Dassault-nál a francia honvédelem érdekeit kell valahogy biztosítani, a svéd cégnél pedig a svéd honvédelem érdekeit. És mit gondolnak, a négy cég közül hánynál biztosítja az állam tulajdonosi eszközökkel a honvédelmi érdekek érvényesülését? Egynél sem! Csupa tiszta magáncég!
Csak azért mondtam el ezt a példát, hogy érzékelhetővé tegyem: a honvédelmi érdekek meg általában az állami célok biztosításához általában és elvileg nincs szükség arra, hogy ehhez az állam tulajdonos legyen. Megrendelésekkel és állami szabályozással lehet ezt biztosítani.
Azt hallottuk az imént, hogy a magyar nép számára különösen fájdalmas, hogy az Országos Takarékpénztárnál 25 százalék plusz egy szavazatról a javaslat szerint egy szavazatelsőbbségi részvényre megy le az állami tőkerészesedés. Megkérdezném Torgyán Józsefet - ha nem távozott volna el azonnal, amint befejezte a felszólalását -, miért fáj a magyar népnek az, ha az Országos Takarékpénztár mint kereskedelmi bank nem lesz 25 százalékban állami tulajdonú cég. Miért fájdalmas ez? Nekünk az a fontos, hogy ha betesszük a pénzünket az OTP-be, ott az biztonságban legyen és kamatot kapjunk utána, és ha hitelt akarunk felvenni az OTP-től vagy bármely kereskedelmi banktól, akkor azt előnyös feltételek mellett gyorsan megkapjuk. Hogy ez a cég milyen tulajdonban van, ebből a szempontból közömbös a magyar polgár számára. A kereskedelmi bankok nem szoktak állami tulajdonban lenni! Ahol még ott voltak, ott általában eladják és privatizálják őket. Szeretném, ha valamikor választ kapnék arra a kérdésre - ha majd jelen lesz Torgyán képviselőtársunk -, hogy miért fáj a magyar népnek, ha a magyar bankok magánbankokká válnak.
Azt gondolom tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy a törvényjavaslatnak azzal a törekvésével, hogy ahol csak lehet, csökkenjen a tartós állami tulajdonú rész, csak egyetérteni lehet, a gazdasági racionalitás egyértelműen ezt kínálja. Szívesen hallanék racionális érveket azoktól, akik ezt ellenzik, hogy miért, de eddig - se a tegnapi vitában, sem ma - ilyet nem hallottam.
Azt is szeretném hozzátenni, nem lévén agrárszakértő és a dolog állami gazdasági részével nem akarok foglalkozni, de azért ott sem igaz az a feltételezés, hogy ha az állam valamit ott akar csinálni, akkor azt tulajdonosként kell csinálnia.
Egyetlenegy kérdéssel szeretnék még foglalkozni - ami tegnap a legnagyobb vitákat váltotta ki -, az úgynevezett aranyrészvény kérdésével, a szavazatelsőbbségi részvénnyel. Gondoljuk végig, tisztelt képviselőtársaim, akiknek kételyeik voltak ezzel kapcsolatban, hogy mit is jelent ez! De mielőtt végiggondolnánk, egy dologban egyet kell értenem a bírálatokkal. Azzal egyetértek, hogy a jogalkotásnak az a normális módja, előbb a társasági törvény tisztázza rendesen, hogy ez mit jelent, tehát mit jelent az, hogy a részvénytársaságnál van szavazatelsőbbségi jog; és ha ezt tisztázta, akkor a privatizációs törvény - ha vannak annak olyan szabályai, hogy bizonyos társaságoknál ilyen szavazatelsőbbségi részvényt előír - azt mondja meg, hivatkozva a társasági törvényre. Én ezzel egyetértek. Egyetértek azzal az elvvel, amit tömören úgy lehet megfogalmazni, hogy nekünk nem egyszerűen jogszabályokat kell alkotni, hanem jogrendet kell kiépíteni, és a jogrend kiépítéséhez a jogalkotásnak egy logikus, tiszta menete tartozna hozzá. Ezzel egyetértek.
Az is igaz, hogy a jelenlegi hatályos társasági törvény csak egy olyan általános megfogalmazást tartalmaz 234. §-ának (2) bekezdésében, hogy törvény vagy felhatalmazás alapján az alapszabály eltérő tagsági jogokat biztosító részvények kibocsátását is elrendelheti - ugyanis ezt csinálja ez a törvény. Jobb lenne, ha már meglenne az új társasági törvény, aminek a tervezete már a kormány tájékán van valahol, és az tartalmazza ennek egy világosabb meghatározását, és akkor az egész eljárás tiszta lenne. De miután az új társasági törvény még nincs meg, és nem vagyok biztos benne, hogy ebben a naptári évben meglesz, a privatizáció folytatásához viszont erre a szabályozásra szükség van, ezt a szépséghibás megoldást - ami azonban egy hasznos megoldás - nyugodtan elfogadhatjuk.
S most túl ezen a jogalkotáselvi kitérőn, rátérnék arra, mit is jelent az, amit a törvény a szavazatelsőbbségi részvénnyel kapcsolatban mond. A törvény célja az, hogy ott, ahol azért, mert a jelenlevők többsége kívánatosnak tartja - például az OTP-nél vagy a gáztársaságoknál -, tulajdonosi alapú állami befolyás a jövőben is legyen. Én például nem ragaszkodnék ehhez, tehát elfogadhatónak tartanám, hogy az OTP-nél nullára menjen le az állami részesedés, de tudom, hogy a jelenlevők többségének a szíve fájna - mint ahogy ezt sokan megfogalmazták tegnap is meg ma is -, tehát valami tulajdonosi állami befolyást akarnak.
(20.00)
Az a kérdés, hogy ahhoz, hogy az államnak ez a tulajdonosi befolyása meglegyen, meg kell-e tartani a többségi állami tulajdont - tehát nem egyszerűen 25 százalék plusz 1-et, hanem 50 százalék plusz 1-et -, vagy sem.
Az előző kormány legnagyobb privatizációja, a Matáv privatizációja úgy nézett ki, hogy kisebbségi tőkerészt adott el az akkori kormány, és ehhez többségi jogokat biztosított az új külföldi tulajdonosnak. Tehát ott a magyar államnak kevesebb joga volt, mint amennyi tőkerészesedése. Nagyon szükség volt erre a megoldásra, és hasonló esetek azóta is voltak, de ez volt a lényege.
Ez a megoldás, amit a kormány javasol, ennek a fordítottja: a külföldi tulajdonosnak nagyobb tőkerészesedése van, tehát több pénzt kell betennie, nagyobb kockázatot vállal az esetleges veszteségből, és nagyobb részt kell vállalnia a jövőbeni fejlesztésekből, mint amennyi beleszólása van, mert a magyar államnak egyetlenegy részvény mellett egy vétójogszerű részesedése marad a döntésekben.
Azt gondolom, azoknak a képviselőtársainknak, akik nem lelkesednek igazán a kormány radikális privatizációs politikájáért, lelkesedniük kellene ezért a megoldásért. Akik szeretik az állam tulajdonosi szerepvállalását - én nem tartozom közéjük -, azoknak lelkesedniük kellene azért, hogy ez a kormány nem azt csinálja, amit az előző kormány, hogy több jogot ad oda a külföldinek, mint amennyi pénzt kér tőlük, hanem az ellenkezőjét: kevesebb jogot ad oda, több jogot tart meg az államnál, mint amennyi pénzzel az állam benne marad az üzletben. Ezért lelkesedniük kellene azoknak, akik kritizálják a kormány privatizációs politikáját.
Mert mit is jelent tulajdonképpen a törvénynek az a rendelkezése, hogy azoknál a társaságoknál, ahol 1 százalékos szavazatelsőbbségi részvény az állam részesedése, ezt előírja? Ez annyit jelent, hogy a privatizáció folyamatában arra kötelezi az állami privatizációs és vagyonügynökséget, hogy olyan szerződést kössön az új tulajdonossal, hogy az új társaság alapszabályában benne lesznek az államnak ezek a jogai az egy részvény alapján. Ez nem ellentétes a hatályos törvényekkel, és nem ellentétes szerintem semmilyen értelemben az alkotmánnyal sem, mert hiszen a törvény lehetővé tesz olyan alapszabályt, ahol egyes részvényekhez bizonyos különleges jogok tapadnak. Tehát a szavazatelsőbbségi részvényt lehetővé teszi a hatályos társasági törvény is, csak a törvény révén a parlament nem bízza az ÁPV Rt. szabad belátására, hogy milyen szerződést fog kötni a privatizáció során, hanem kötelezi az ÁPV Rt.-t, hogy olyan szerződést kössön, ahol ezeket a jogokat kiköti egy részvénnyel az állam számára. Ismétlem, azoknak, akiknek fontos az állam tulajdonosi részesedése, örülniük kellene, hogy a törvény ilyesmit tartalmaz.
Azt gondolom tehát, hogy a privatizáció előrehaladtával ez egy hatékony, jó és üdvözlendő eszköze annak, hogy a maradék, még ma is szükségesnek tartott tulajdonosi befolyást, kompetenciát az állam megőrizze, és közben minél több tőkét, hazai és külföldi magántőkét vonjunk be a gazdaság, a bankszektor, az ipar, a mezőgazdaság, a gázszolgáltatók, az energetikai vállalatok fejlesztésébe. Ez az oka annak, tisztelt képviselőtársaim, hogy én a magam részéről és a Szabad Demokraták Szövetsége támogatjuk ezt a törvényjavaslatot, ennek a listára vonatkozó részét, meg a szavazatelsőbbségi részvényre vonatkozó részét.
Csak függelékként jegyzem meg, hogy ott viszont, ahol a törvényjavaslat eltér a saját elveitől, ahol szerintünk indokolatlanul megemel állami részesedést, például a Kopint-Datorg esetében, ami egy állami kutatóintézet, egy gazdaságkutató intézet, a négy gazdaságkutató intézet egyike - a többi teljesen magánszektor, magántulajdonú -, ennél az egynél eddig is volt egy állami tulajdon, és még föl is akarják emelni. Tessék mondani, miért? Van-e ennek valami racionális oka? Szerintem semmilyen racionális oka nincsen, ellentétes a versenysemlegességgel.
Hogy csak visszautaljak az előző felszólalásra, az, hogy egy államnak fontos a kutatás, nem azt jelenti, hogy tulajdonban kell tartani a kutatóintézeteket. Azokban az országokban, ahol a kutatás jelentősen fejlett - Amerikától a legtöbb nyugat-európai országig -, a jelentős kutatóintézeteket nem feltétlenül állami tulajdonú, hanem alapítványi tulajdonú s a többi intézetek érik el, és az állam megrendeléssel támogatja ezeket az intézeteket. Ma is ad az állam megrendelést a Kopint-Datorgnak, a Gazdaságkutató Intézetnek és a többi intézetnek is, ehhez nincs szükség tulajdonban tartani ezeket. Ha tulajdonban tartja, tehát beleszól a vezető kinevezésébe, a kutatási terv meghatározásába, ez mindig a kutatás szabadsága sérelmének a veszélyét is jelenti, tehát ezt nem tartom szerencsésnek. De, mondom, ettől és néhány hasonló apróságtól eltekintve - ezeket a módosító javaslatokban is megfogalmaztam már - melegen támogatom a törvényjavaslatot.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
