BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS, a külügyi bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, ennek a vitának egy óriási tanulsága mindenképpen van. Ha a képviselők esetleg összetévesztik a kormánypárti, ellenzéki képviselők szokásos csatározásával a nemzet alapvető érdekeit megjelenítő NATO-csatlakozást, akkor azt hiszem, valóban tévútra lehet vezényelni egy parlamenti vitát, tévútra lehet vezényelni mindazokat, akik ezt a vitát figyelemmel követik.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem lehet a NATO-csatlakozás érdekében meggyőzően érvelni úgy, hogy miközben ezt próbálja megtenni a köztársaság kormánya és a kormányzati többség, aközben ellenzéki képviselőtársaink ellenpropagandaként (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Nem igaz!) azt próbálják felhasználni, hogy a kormányzati tevékenység ezen részét ostorozzák. Ugyanis a lakosság - bármennyire is tetszik vagy nem tetszik - csak egy dolgot hall ki ebből, és teljes joggal: hogy önök úgy gondolják a túloldalon, csak akkor érdemes valamit elérni, ha az az önök erőfeszítésének betudható. Ha pedig nem így van, akkor abban a pillanatban ez nem szolgálja a nemzet érdekét.
Úgy gondolom és meggyőződésem, hogy ez a kettősség pontosan kiérezhető volt Szájer József frakcióvezető úr szavaiból, aki az előző hét közepén még nemzetellenes politikával megvádolt koalícióval akar itt most nemzeti paktumot kötni. El kellene dönteni, hogy melyik felfogás az igaz. Paktumot, megegyezést nemzetellenes erőkkel; vagy pedig elhagyni a "nemzetellenes erők" jelzőt, és tartalmilag is eljutni odáig, ráébredni arra, hogy ennek a nemzetnek az érdekeiért nem az ellenzék dolgozik csak és kizárólag, hanem a kormányzati többség is.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Csóti György szólásra jelentkezik. - Dr. Csapody Miklós: Kisebbségi vélemény! Ő is a külügyi bizottság alelnöke!)
