KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A napokban tett washingtoni bejelentés, a NATO és az Európai Unió tagállamainak álláspontja egyértelművé tette, hogy Magyarország eljutott az euro-atlanti szervezetek küszöbéig. Ez történelmi jelentőségű eredmény, amely hosszú távon kedvezően alakítja majd Magyarország sorsát. (Taps. - Közbeszólás a jobb oldalon: Siker!) Okkal örülhet ennek minden olyan politikai erő, amely valóban felelősséget érez a nemzetért.
Az ellenzék dolga a kormány bírálata, a választók számára az alternatíva felmutatása. Ajánlatos ezt úgy tenni, hogy közben ne rugaszkodjék el a valóságtól, a történelmi vagy a mai tényektől. Nem növeli az ellenzék érvelésének hitelét, a történelmi ismeretek hiányosságára utal, ha a Bach-korszak néven elhíresült múlt századi Habsburg-önkényuralmat összetéveszti a demokratikusan megválasztott jelenlegi magyar kormánnyal. (Taps a bal oldalon.) Az sem jó, ha kiderül, hogy bizonyos ellenzéki erők nem értik a parlamenti demokrácia lényegét. Másképp hogyan is követelhetnék, hogy a jelenlegi kormány a hátralévő egy évben már ne tegye meg az általa szükségesnek tartott lépéseket. Ilyet csak az igényelhet, aki nem tudja, hogy a kormány felelőssége a ciklus végéig tart, s hogy, mondjuk, 6 százaléknyi parlamenti mandátummal rendelkező ellenzéki párt, bármennyire hajtja is a vágy, nem vehet részt a kormányzásban. (Derültség, taps a bal oldalon.)
Minderre, tisztelt Ház, nem érdemes sok szót vesztegetni, hiszen a nemzet érdekeit nem veszélyezteti. Nem veszélyezteti a nemzet érdekeit az sem, ha egy ellenzéki politikus idegenszerűnek minősíti a kormányt, legfeljebb saját következetlenségét bizonyítja azok előtt, akik még emlékeznek rá, hogy 1991-ben ő és pártja, a Fidesz képviselői kivonultak az ülésteremből, együtt a szocialista és szabaddemokrata képviselőkkel, amikor az akkori külügyminiszter a kormánypártok számára akarta kisajátítani a nemzeti érdekek úgymond hiteles képviseletét. (Taps a bal oldalon. Egy hang ugyanonnan: Úgy van!)
Legfeljebb a nyugat-európai országok számára okoz majd fejtörést, hogy mit is érthetett az "idegenszerű" jelző alatt. Nyugat-Európa persze már 1990-94 között sem értette például a "magyarságteljesítmény" kifejezést és a hasonló szavakat. Nyugat-Európában ugyanis nem szokás kétségbe vonni a politikai ellenfél osztrákságát, finnségét, németségét vagy franciaságát. (Közbeszólás a bal oldalon: Úgy van!)
Amit viszont nem lehet szó nélkül hagyni, az a nemzeti retorika mögé bújtatott, és éppen a nemzet érdekeit veszélyeztető nyers, hatalmi ambíció; azt, ha a parlament európai integrációs ügyek bizottságának elnöke belpolitikai megfontolásokból időről időre kétségeket kelt Magyarország európai integrációra való alkalmassága iránt, vagy a magyar közvéleményt próbálja a csatlakozás ellen hangolni. (Hangok a bal oldalon: Úgy van!) Mi másnak lehet tekinteni például azt a minapi nyilatkozatát, miszerint fennáll a veszélye annak, hogy az Európai Unióhoz csatlakozó Magyarország elveszíti identitását, sőt nyelvét. (Derültség a bal oldalon.) Megjegyzem, ez egyetlen EU-tagállam esetében sem következett be. Ám ha ugyanez a politikus már előre azzal vádolja a kormányt, hogy a legjobb esetben is fél év múlva kezdődő csatlakozási tárgyalásokon nem fogja úgymond gerincesen képviselni a magyar érdekeket, az emberben óhatatlanul felmerül a gyanú: csak nem olyasfajta magatartást ajánl, amit a térség egyik országának vezetése követ, amely még törvényt is hozott az állam nyelvének védelmében, s amely keményen, mondhatni gerincesen szegül szembe minden európai normával és figyelmeztetéssel? (Taps a bal oldalon.) Igaz, ezt az országot hiába keressük az elsőként csatlakozó országok körében. Megjegyzem, ha a kormány azt az érvrendszert és gyakorlatot követte volna az euro-atlanti szervezetek és a szomszédos országok irányában, amit az ellenzék ajánlott, akkor most Magyarországot is hiába keresnénk ezen a listán.
A kormány euro-atlanti és szomszédságpolitikáját az élet igazolta. Talán nem merész az a következtetés, hogy ennek az ellenkezőjével nem lehetett volna célba érni. Ezek után nem értem, mire alapozzák azt az egyébként is képtelen igényt, hogy a kormány az ellenzéket vonja be a NATO-val folytatandó tárgyalásokba.
A kormány az euro-atlanti integrációt pártpolitikai érdekek felett álló, nemzeti ügynek tekinti. Az elmúlt három évben állandó párbeszédet folytatott erről az ellenzéki pártokkal, és minden tájékoztatást megadott számukra; erre ezután is kész. Ám az is elengedhetetlen, hogy az ellenzéki pártok tegyék félre a pártszempontokat, ne csak hivatkozzanak a nemzeti érdekekre, hanem szolgálják is azokat, akár a pártpolitikai érdekeken is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) felülemelkedve. (Nagy taps a bal oldalon. - Zaj.)
