DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, és rögtön mondanám, hogy az 1-8. pontokban mely pontokat kívánom érinteni: az 1., 2., az 5. és 8. pontot. Rögtön hozzáteszem elöljáróban, hogy valamennyi javaslatot három párt képviseletében terjesztettük elő és itt hárompárti véleményt tudok tolmácsolni. Ezt nem fogom mondani a továbbiakban, ha esetleg többes számot vagy egyes számot használok, valamennyi javaslatunkra jellemző ez. Tehát a Magyar Demokrata Fórumból Dávid Ibolya, illetőleg a Kereszténydemokrata Néppártból Rubovszky György képviselőtársaimmal együtt hárman nyújtottuk be ezeket a javaslatokat, illetőleg még majd a törvényjavaslatot érintő további javaslatainkat is.
Az 1. pontban kiváltani kívánjuk az "állami vezetők" terminológiát, vállalva azt, hogy egy kicsit hosszabb elnevezések szerepeljenek rendre a törvényben. Nevezetesen, hogy ehelyett "a kormány tagja", "államtitkár", "helyettes államtitkár" megnevezés szerepeljen. Az egyik ok az, hogy ez a kifejezésmód egy olyan terminológiát tartalmaz, aminek igazán magyar tradíciói nincsenek. Nem tartjuk szerencsésnek ezért ennek a jobbára államszocialista korszakban, legalábbis akkor kialakult és akkor gyakorlattá vált kifejezésnek a használatát. De ez önmagában még csak az egyik ok, van ennél talán egy hangsúlyosabb ok is. Nevezetesen, hogy az állami vezető fogalmilag nyilvánvalóan sokkal szélesebb kört átfog, mint amiről itt szó van, hiszen itt gyakorlatilag a végrehajtó hatalom csúcsán lévő politikusokról van szó, azaz a miniszterelnökről és miniszterekről, illetőleg a politikai államtitkárról, valamint a végrehajtó hatalomban tevékenykedő köztisztviselői kar csúcsán lévő személyekről, a közigazgatási államtitkárról, illetve a helyettes államtitkárról. Mindegyik tisztségviselő azonban a végrehajtó hatalomhoz kötődik, márpedig aligha lehet elvitatni, legalábbis a közkeletű fogalomhasználat szerint, hogy az Országgyűlés elnöke, a köztársasági elnök, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke, a legfőbb ügyész - és most hadd ne soroljam fel az alkotmányos berendezkedésünk csúcsán elhelyezkedő különféle magas közjogi méltóságokat, illetőleg tisztségviselőket - ugyanúgy vezető funkciót töltenek be egy államban. Tehát az állami vezető fogalma, legalábbis politológiai értelemben sokkal szélesebb körű, mint amit ez a törvényjavaslat tartalmaz.
Ami a 2. pontot illeti, azzal kapcsolatosan a következő a javaslatunk. Azzal egyetértünk és az szükséges, hogy a törvényben megjelenjenek szabályok, amely szabályok világossá teszik azt, hogy a kormány tagja, az államtitkár, illetve a helyettes államtitkár más kereső foglalkozással nem rendelkezhet, mint az a minősége, hogy ő miniszterelnök, miniszter vagy államtitkár. Bár evidenciának tartjuk, nem hiszem, hogy volt rá gyakorlatilag példa, hogy másodállása lett volna akár egy helyettes államtitkárnak, még kevésbé egy miniszternek, de elfogadjuk, hogy ilyenféle szabályok megjelenésére végül is szükség lehet, és szükség lehet arra is, hogy a gazdasági életben sem vállalhatnak olyan szerepet, de most ezt nem akarom részletezni, a törvény ezeket tartalmazza.
A módosító javaslataink nem is ezeket a szabályokat vitatják, hanem a módosító javaslatunkban azzal való egyet nem értésünk fejeződik ki, hogy ha ezeket a jogszabályokat megsértik, akkor egy úgynevezett összeférhetetlenségi eljárás lefolytatására kerüljön sor, és csak egy ilyen összeférhetetlenségi eljárás lefolytatása után és annak eredményeként állapítsák meg azt, hogy itt tulajdonképpen összeférhetetlenség van. Hadd tegyem hozzá: jogsértés van, mert nyilvánvalóan, ha adott állások betöltését a törvény tilalmazza, valaki azt tilalom ellenére betölti vagy fenntartja, akkor törvényt is sért azon kívül, hogy összeférhetetlen helyzet keletkezik. Tehát úgy gondoljuk, hogy ezért külön egy némiképpen komplikált, az egyszerű megoldáshoz képest mindenképpen komplikált összeférhetetlenségi eljárás teljesen szükségtelen.
Itt szeretnék rámutatni, bár nem kapcsolta ide a tagolódás, de ez mondjuk, nem probléma, mivel csak rámutatok. Tehát szeretnék rámutatni a 61. pont alatti javaslatunkra, amely egy ilyen törvénysértésnek a kezelésére ad javaslatot. De még mielőtt a 61-es javaslatra utalnék, magára arra a megoldásra szeretnék utalni, hogy mi úgy gondoljuk, ha egy ilyen összeférhetetlenségi helyzetet a miniszterelnök, a miniszter, az államtitkár vagy a helyettes államtitkár fenntart, nem szüntet meg, vagy pedig netán, ami szerintünk a súlyosabb eset, már kormányzati megbízatása alatt állásában, hivatalában tevékenykedve, azt elnyerve keletkezik ilyen, akkor egy olyan törvénysértő helyzetről van szó, mely esetben minden további nélkül a hagyományos alkotmányjogi eszközökkel kell és lehet rendezni a kérdést. Magyarul miniszterelnökkel, kormány tagjával szemben a bizalmatlansági indítvány intézményével, az államtitkárok, közigazgatási, helyettes államtitkárokkal szemben a felmentés, illetve a miniszterrel szemben is a felmentés, hiszen a köztársasági elnök a miniszterelnök előterjesztésére ezt megvalósíthatja. Tehát elnézést, tulajdonképpen a bizalmatlansági indítvány csak a miniszterelnök esetében megkerülhetetlen, de azért tényleg szabad legyen arra utalnom, hogy kizártnak tartom azt, hogy bármikor is a jövőben, mint ahogy a múltban sem volt ilyen, legyen olyan miniszterelnök, aki arra gondol, hogy a miniszterelnöki megbízatása mellett egy másik állása, másik hivatala legyen. (Dr. Kutrucz Katalin: Főállású!) ...főállású miniszterelnök, igen, Kutrucz Katalin nagyon szellemesen mondja.
Tehát itt a szabályozási eszközt tartjuk kicsit komikusnak, ha szabad ezt mondani, nem ide illőnek, nem alkotmányjogi megközelítésűnek. Mi ugyanazokat a célokat akarjuk elérni, amit a kormány javaslata, azonban a hagyományos alkotmányjogi eszközöket ehhez tökéletesnek és elégségesnek tartjuk.
Most még egyszer szabad legyen említenem a 61. pont alatti javaslatot. Az arról beszél, hogy ilyen esetekben ne járjon az a juttatás az érintetteknek, amely juttatásokkal, kedvezményekkel valaki a megbízatása megszűnése után a törvény egyéb rendelkezései folytán rendelkezhet. Úgy gondoljuk, hogy akkor, amikor valakit felmentenek, semmi akadálya nincs annak, hogy megjelöljék, hogy törvénysértés miatt mentették fel, hogy hivatalához méltatlan magatartás miatt került sor a felmentésére, vagyis olyan okból, amely ok esetére egy külön effektív rendelkezés, az általunk javasolt új 54. § meg tudja oldani azt, hogy ezektől a juttatásoktól a vétkeseket, a törvénysértőket, a hivatalukhoz méltatlanul viselkedőket megfossza.
(20.10)
Mert én azt hiszem, az az érzésünk az egész törvény szelleméből, hogy ennek a differenciált megbízatásmegszűnésnek az az egy praktikus oka van - a kormány javaslata is ezt látszik, legalábbis némely esetben tartalmazni -, hogy tegyünk különbséget a különböző juttatások, kedvezmények, végkielégítések stb. tekintetében aszerint, hogy valakit ezek az juttatások vagy kedvezmények megillessenek-e vagy nem, ha megszűnik a megbízatása. Tehát nem mindegy, hogy valaki belerokkant a szolgálatába és azért válik meg a tisztségéről, hiszen akkor méltó arra, hogy juttatása legyen, vagy ha nem rendkívüli, nem infámis helyzetekben szűnt meg a juttatása, abban az esetben járjanak a juttatások a megbízatása után, ellenkező esetben ne járjanak - ezzel a céllal is egyet tudunk érteni, csak mi alkotmányjogi eszközöket szeretnénk megvalósítani, ezért javasoltuk ezt.
Elnézést, hogy belementem a 61. pontba, ígérem, hogy ott már ezt nem fogom külön elmondani. Tartalmilag a dolog tényleg összefüggött, nem tudtuk megkerülni.
A megjegyzés utal arra, hogy az ajánlás 7. pontja is tulajdonképpen ide csatlakozik. Szerkezetileg valóban annak a következménye, hogy mi a 4. § (3) bekezdését elhagyni javasoljuk. Tehát ez evidencia, itt külön most már nem térek ki rá.
Az 5. pont az alkotmányügyi bizottság javaslata, amellyel melegen egyetértünk, ezt kifejtettük az általános vitában is. Úgy gondolom, hogy az ellenzéki pártok véleményéhez az SZDSZ véleménye is csatlakozik, s nyilván ennek az eredménye, hogy az alkotmányügyi bizottság módosító javaslata megszületett, nevezetesen, hogy a helyettes államtitkár esetében a minisztert illesse meg a funkció. Itt ugyanarról az összeférhetetlenségi jogról van szó szerkezetileg. A tartalmával értünk egyet, de mi - még egyszer mondom - az egész összeférhetetlenségi eljárás elhagyására tettünk javaslatot.
Végezetül az alkotmányügyi bizottság 8. pont alatti javaslatát említem meg, amely gyakorlatilag az eskütétel kapcsán szintén a helyettes államtitkárnak az ellenzék, illetve az SZDSZ által is megváltoztatni kívánt státuszához kívánja az eskütétel módját igazítani - ezzel is nyilvánvalóan egyetértünk. Köszönöm szépen.
