DR. HALLER ZOLTÁN
DR. HALLER ZOLTÁN
DR. HALLER ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nagyrabecsült Államtitkár Úr! A NATO-csatlakozás emelkedett pillanatában engedjék meg, hogy egy földközeli, sőt föld alatti témát, a vízbányászat kérdését emeljük ki a mai napon.
A dorogi szénbányák felszámolását követően a vízbányászati tevékenység kikerült az állami tulajdonból. Ma a dorogi Infrastruktúra Kft. végzi, amely a korábbiakhoz hasonlóan minden évben a víz mennyiségére és árára szerződést köt az állami tulajdonú Észak-Dunántúli Regionális Vízművel.
Még 1989-ben, a szénbányák megszűnése előtt korszerű, 15 ezer köbméter/nap kapacitású vízművet létesítettek, amelyet ma is megnyugtató biztonsággal használnak. Ehhez tartozik az is, hogy 1990-ben további 50 millió forintos beruházással Tát, Tokod, Mogyorósbánya térségében megoldották ennek a víznek az elvezetését és hasznosítását.
Míg 1985-ben 2749 ezer köbméter karsztvizet kevertek a Duna-vízhez, 1996-ban ennek csak 16 százalékát, és talán emiatt is kapunk lakossági bejelentéseket, hogy az ivóvíz élvezhetősége a térségben egyre rosszabb.
Ma a lakosság a térségben naponta 10-12 ezer köbméter vizet fogyaszt. A napokban a szolgáltató kft. vezetői tanácskozásra hívták össze a térség polgármestereit és képviselőit, mert olyan információt kaptak, hogy 40-50 millió forintos beruházás indul új karsztkiemelő kút fúrására a térségben.
Az Észak-Dunántúli Regionális Vízmű vezetői ezt megerősítették, jóval kisebb kapacitású, 3000 köbméter/nap vízhozamú kutat fúrnának.
A tanácskozáson tisztázódott, ha ez a beruházás elkészül, úgy veszendőbe megy az az érték, amely az említett '89-es és '92-es beruházásokkal keletkezett. Hiszen ha egy vízművet és csőrendszert nem használnak, annak újrahasznosítása drágább, mint az új létesítése. Az is tisztázódott, hogy ezzel elvész a 15 ezer köbméter/napos tartalék, amely havária esetén akár Budapest vízellátásához is hozzájárulhat.
A megbeszélésen kértük a vízművet, tekintsük át az ügyet, és folytassanak tárgyalásokat.
A fentiek alapján tisztelettel kérdezzük a nagyrabecsült államtitkár urat:
Szükséges-e két területen is elhatárolt régió egy vízmű részvénytársaságba való egyesítése, az elkülöníthető tevékenységek költségeinek egybevonása?
(15.30)
Szükséges-e, biztonságos-e, gazdaságos-e a beruházás, amelytől a jelek szerint a Észak-Dunántúli Regionális Vízmű nem kíván elállni, és ezzel elvész az említett biztonsági tartalék?
Az évek óta gazdaságosan, jó minőségű vizet termelő, jelentős mennyiségű vizet produkáló vízbázis elveszése okoz-e kárt az országnak és az itt élő embereknek?
Képviselőtársaim nevében várjuk válaszát. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
