IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Parlament! Úgy gondolom, abban a különleges helyzetben vagyunk ezzel a törvénytervezettel kapcsolatban, hogy van remény arra, hogy egy konszenzus alakuljon ki, és egy olyan intézkedéssort tudjunk elindítani a magyar gazdaságban, amely mindenképpen elősegítné a tisztánlátást, illetve a szociális jogok érvényesülését. Mint kereszténydemokrata elsősorban innen szeretném megközelíteni a témát.
A törvénynek talán nem is az adóbevételi és egyéb ilyen vonatkozásait emelném ki. Véleményem szerint elsősorban azért van szükség erre a törvényre, hogy azok a leszakadt rétegek, amelyek az alkalmi munkavállalást, a napszámot igénybe veszik, amelyek gyakorlatilag erre rászorulnak, azok valóban bekerüljenek a biztosítotti hálózatba. Nekem mint osztályvezetőnek még annak idején volt alkalmam foglalkozni azzal, hogy a valamikor cselédsorban élő emberek milyen nehezen tudták összeszedegetni azokat a napokat, amelyek a minimálnyugdíjhoz szükségesek voltak a számukra. Sajnos - el kell mondanunk - most ez a szituáció újból jelentkezik, újratermelődik ez a helyzet, ezt mindenképpen meg kell oldanunk.
Én üdvözlöm a miniszter úr bejelentését ezzel kapcsolatban, de az indirekt el is ismeri azt, hogy ez a mérték, ami itt a terheket felrója, sok volt. Ezek szerint, ha 50 százalék, akkor ez gyakorlatilag 100 százalékkal magasabb, mint ami elviselhető. Ez a megoldás is nagyon jó, de ez tükrözi azt, hogy a piaci viszonyok között ezt nem tudják valóban teljesíteni. A piaci feltételekhez kell; nem a munkavállaló, hanem a munkaadó részéről közelítjük meg, mert őrajta múlik az, hogy bejelenti, nem jelenti be, hogyan foglalkoztatja. A piaci feltételek azt követelik meg, hogy legalábbis a jelen időszakban lényegesen alacsonyabban állapítsuk meg, a piaci mértékhez igazítsuk a terheket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ez nem lehet több 20 százaléknál.
Köszönöm, elnök asszony, a türelmét.
