DR. KÓNYA IMRE
DR. KÓNYA IMRE
DR. KÓNYA IMRE (MDF): Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Én nem gondolom, hogy a választójogi törvény módosításával kapcsolatos parlamenti vita fölösleges időpocsékolás lenne, sőt úgy gondolom, hogy nagyon nagy jelentősége van annak, hogy ezt a törvénymódosítást, amit a kormány benyújtott, valóban a súlyához illő felelősséggel tárgyalja meg a tisztelt Ház, és a tárgyalás során nem a pillanatnyi szempontok, a pillanatnyi pártérdekek azok, amelyek a döntéseinket befolyásolni hivatottak, hanem mindenképpen az a felelősség, ami bennünket az ország, a parlamentáris demokratikus rendszer, az egész demokrácia iránt el kell, hogy töltsön.
(9.20)
Mert tudnunk kell, hogy itt valóban a demokrácia alapintézményéről van szó.
Tegnap, napirend előtt volt alkalmam, hogy emlékeztessek az ötéves évforduló kapcsán a gyökerekre, arra, hogyan is alakultak ki az alkotmányos alapintézmények, illetőleg azok meghatározó részei, mindenekelőtt a magyar alkotmány - amelyik most is alapvetően szabályozza parlamentáris demokráciánkat - és a választójogi törvény.
1989-ben a választójogi törvény teljes politikai egyetértés alapján jött létre. Ebből az következik, hölgyeim és uraim, hogy azokat az alapelveket, amelyeket akkor teljes politikai egyetértés alapján elfogadott valamennyi politikai erő, változtatni csak akkor lehetséges, hogyha teljes politikai egyetértés van. Az alapelvekről beszélek természetesen, mert részleges és kisebb súlyú változtatásra esetleg még lehetne mód, de az alapelveket illetően nincs mód úgy változtatni, hogy abban ne legyen politikai egyetértés.
Egyébként is a választójog az az intézmény, a demokráciának, a képviseleti demokráciának az az alapintézménye, amit csak nagyon óvatosan szabad változtatni, hiszen a képviseleti demokráciának, a demokrácia valódi érvényesülésének éppen az a lényege, hogy az emberek hozzászokjanak egy bizonyos demokratikus szisztémához. És ha az elmúlt öt év arra nem is volt elegendő, hogy az emberek hozzászokjanak, miként kell képviselőiket megválasztani, mindenesetre valami elindult. És hogyha most úgy nyúlunk hozzá, hogy lényegi elemeiben változtatjuk azt a választójogi törvényt, akkor tovább késleltetjük azt az időt, amikorra a demokrácia igazán bejáratódottan fog működni, és valóban alkalmas lesz a demokratikus szisztéma arra, hogy minél teljesebb mértékben az ország lakosainak többségi akaratát fejezze ki.
Ez a választójog lényege! Olyan választójogi rendszert kell kialakítani - hitem szerint olyat is alakítottunk ki -, amely leginkább képes a választópolgárok többségi akaratának érvényre juttatására, hiszen ez a demokrácia alapja. Ehhez viszont az is kell, hogy a választópolgárok megszokják azt a szisztémát, amely működése során alkalmas arra, hogy az ő akaratukat kifejezze, és tudják is használni ennek megfelelően, úgy, hogy a valódi akaratuk fejeződjék ki.
Ezért kell nagyon óvatosan hozzányúlni ehhez a választójogi rendszerhez, és mindenképpen csakis konszenzus alapján lehet eltérni; mert ha konszenzus alapján térünk el, akkor megvan a biztosíték arra, hogy az eltérés valóban olyan célokat szolgál, amelyek egyedül méltányolható célok egy választójogi törvény módosításánál, nevezetesen, hogy a korábbinál jobban érvényesüljön a választópolgári akarat. Ha jobb szisztémát találunk, amely a demokrácia jobb érvényesülését teszi lehetővé, úgy gondolom, akkor szabad csak hozzányúlni egy kialakult választójogi szisztémához.
A másik kérdés, ami igencsak aggályos, tisztelt képviselőtársaim, hogy mikor nyúlunk hozzá egy választójogi rendszerhez: közvetlenül a választások előtt hozzányúlni a választójogi rendszerhez mindenképpen aggályos. Ha ez a lényegi elemeket illeti, akkor pedig egyenesen elfogadhatatlan, hiszen óhatatlan az a feltételezés, hogy ez csak azért történik, hogy bizonyos erőviszonyokat befolyásoljon az utolsó pillanatban bekövetkező változás. Hiszen ha akkor változtatunk a szisztémán, amikor már nagyjából fölmérhetők az erőviszonyok, akkor nyilvánvaló, hogy képesek vagyunk befolyásolni az eredményt. Ez aggályossá tesz minden utolsó pillanatban történő változtatást.
Ha arról beszélünk, hogy a lényegi elemekben történhet-e változtatás és milyen módon történhet változtatás, talán nem érdektelen, hogy megnézzük, a jelenlegi szisztémának melyek a lényegi elemei.
Azt hiszem, nem kétséges, a szisztémának nagyon lényeges eleme, hogy két cédulával történik a választás: egyrészt egy egyéni képviselőt választ a polgár, másrészt egy pártra is szavaz - a listás szavazásra gondolok. Ez a megoldás az, amelyik a legkiegyenlítettebb választási rendszert adja, tekintettel arra, hogy az egyéni képviselők megválasztásánál érvényesül a választópolgárnak az a jogos igénye, hogy személyre szavazzon, ugyanakkor az a követelmény, hogy a választás során létrejövő képviselő-testületek az adott választópolgári kör politikai akaratát is kifejezzék, szükségessé teszi, hogy a pártlistákra is szavazzanak a választópolgárok. Tulajdonképpen ez a pártlistás szavazás akadályozza meg ugyanis, hogy valami földcsuszamlásszerű eltérés legyen az adott testületekben megnyilvánuló politikai arányok és a választópolgárok egészének politikai elkötelezettsége között.
Talán ennél is fontosabb azonban ennek a választójogi szisztémának az a két másik alapeleme, amely azt teszi lehetővé, hogy egy adott területen valóban a választópolgárok többségi bizalmából kerüljenek felelős pozícióba azok, akiket képviselőnek - vagy adott esetben polgármesternek - választanak. Ez pedig a két küszöb.
Az egyik az érvényességi küszöb, a részvételi küszöb, amely azt jelenti, hogy egy bizonyos határérték alatt a választás érvénytelen. Ez az országgyűlési választásoknál, mint tudjuk, az első fordulóban 50 százalék, a második fordulóban 25 százalék - de a helyi önkormányzati képviselők megválasztásánál is van jelenleg ilyen küszöb: ha az első fordulóban nem megy el a választópolgárok 40 százaléka, akkor érvénytelen a szavazás. Nyilvánvaló: ez a szisztéma kizárja, hogy a választópolgároknak elenyészően kis száma tudjon magának képviselőt választani, mert ha a választópolgárok elenyészően kis száma választ képviselőt, azt hiszem, nem kétséges, hogy akkor a valódi képviseleti demokrácia érvényesüléséről nem beszélhetünk, hiszen a képviselők mögött csak egész csekély számú választópolgár van, míg a többség tulajdonképpen képviselet nélkül marad.
Ezért elfogadhatatlan számunkra, hogy a kormány javaslatában nem szerepel ilyen részvételi küszöb, tehát elméletileg néhány választópolgár is tud magának képviselőt választani. Ha az a nyilvánvalóan nem valószínű - de egy törvénynek a nem valószínű esetekre is fel kell készülni - eset állna elő, hogy csak néhány választópolgár megy el, ad abszurdum ekkor is érvényes lenne a választás.
Nyilvánvaló tehát, hogy szükség van erre az érvényességi, részvételi küszöbre, annak érdekében, hogy minél inkább biztosítva legyen a választópolgárok többségi képviseletének megvalósulása.
Az eredményességi küszöb nem kevésbé fontos a listás és az egyéni választókerületekben sem. A listás választásnál ez az eredményességi küszöb azt jelenti, hogy a korábbi országgyűlési választásnál 4, most 5 százalékos bizalmat kapó pártok képviselői nem kerülhetnek be a parlamentbe. Az egyéni választókerületekben pedig azt jelenti az eredményességi küszöb, hogy az első fordulóban az országgyűlési választókerületben csak az nyer mandátumot, aki a leadott szavazatok 50 százalékát eléri - a második fordulóban, mint tudjuk, relatív többség érvényesül, de ott már kevesebb képviselőjelölt indul -, a helyi önkormányzatok választásánál pedig 25 százalék az a határ, amely fölött mandátumot lehet nyerni az első fordulóban a jelenlegi rendszer szerint.
(9.30)
Tisztelt Országgyűlés! A kormányjavaslat ezt az eredményességi határt is el kívánja törölni, tehát a javaslat elfogadásának az a következménye, hogy relatív többséggel lehet képviselői mandátumot vagy polgármesteri megbízatást elnyerni, ami - ha 10-15 képviselő - vagy polgármesterjelölt elindul - 10 százalék alatti bizalom esetén is mandátumot eredményezhet. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a részvétel reálisan nem lesz több 40 százaléknál, akkor 4-5 százalékos támogatottság mellett is mandátumot lehet nyerni, ha az eredményességi küszöböt eltörölnénk.
Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom tehát, hogy az érvényességi és az eredményességi küszöb eltörlése mindenképpen a képviseleti demokrácia megfelelő érvényesülésének akadálya; mindenképpen azt eredményezi ez a mozgás, hogy az eddiginél kisebb támogatottsággal juthatnak mandátumhoz képviselők, illetőleg polgármesterek, ami, úgy érzem, a képviseleti demokrácia érvényesülése ellen ható tényező, ezért számunkra mindenképpen elfogadhatatlan.
Az eredményességi és az érvényességi küszöb kérdésével függ össze - részben legalábbis - az a további kérdés, hogy egyfordulós vagy kétfordulós legyen a választás. Nyilvánvaló, ha nincs érvényességi és eredményességi küszöb, akkor ebből következik, hogy a választás egyfordulós; ha van és megfelelő az érvényességi és eredményességi küszöb, akkor viszont második fordulót kell tartani érvénytelen, illetőleg eredménytelen választás esetén.
Miért fontos ez a második forduló? Azért fontos, tisztelt képviselőtársaim, hogy a második fordulóban érvényesíthessék a választópolgárok azt a sokat emlegetett másodlagos preferenciát, tehát azt az igyekezetüket, hogy a többség számára legelfogadottabb jelölt kapjon mandátumot. Teljesen nyilvánvaló, ha sok jelölt van, akkor az első fordulóban mindenki arra adja a szavazatát, aki a legrokonszenvesebb. De ha második forduló van, akkor mindenki tudomásul veszi, hogy ha a legrokonszenvesebb jelölt ugyan esélytelen, akkor támogathatja azt, aki még szintén elfogadható számára; úgy gondolom, hogy egészében ez a rendszer biztosítja leginkább azt, hogy az, aki végül is mandátumhoz jut, az minél szélesebb támogatottságot tudjon maga mögött. És ez a dolog lényege! A választójogi rendszer legfontosabb követelménye az, hogy a végül is mandátumot szerzők a lehető legszélesebb támogatást tudják maguk mögött, mert ekkor tudják a leginkább és a leghívebben képviselni a választópolgári akaratot.
Úgy gondolom, hogy a második fordulóhoz mindenképpen ragaszkodnunk kell, és elfogadhatatlan számunkra az a megoldás, amelyik a második fordulót és így a másodlagos preferencia lehetőségét ki akarja iktatni választójogi rendszerünkből.
Végül az a kérdés, hogy az utolsó pillanatban benyújtott és az ellenzék ellenzése dacára elfogadni javasolt törvény - az elfogadása esetén - vajon kinek kedvez. Hangsúlyozom, nem az az elsődleges kérdés, hogy kinek kedvez. Önmagában elfogadhatatlan az a megoldás, hogy a választási játékszabályokat a választásokat közvetlenül megelőzően ne közös megegyezéssel, hanem egyoldalúan módosítsák a kormánypártok. Én azt gondolom, legfeljebb a grundfoci keretében szokott az előfordulni, hogy az mondja meg, milyen szabályok szerint focizzanak, akié a labda. Azt hiszem, hogy ez esetben ennél komolyabb dologról van szó; bár megjegyzem, hogy azt sem sokáig és szívesen tűrik el a grundfoci részvevői, aki túl erőszakos, legyen bár az a labda birtokosa. Én azt hiszem, hogy a választójogi törvény és egyáltalán a parlamentáris demokrácia - akár helyi szinten, akár központi szinten érvényesül - sokkal fontosabb kérdés, mint a futball, amit a grundon játszanak, ezért nem megengedhető, hogy konszenzus nélkül történjék a változás, függetlenül attól, hogy kinek használ.
Az előző napok tárgyalásain kibontakozott egy vita, melynek során Salamon László számokkal is igyekezett bizonyítani, hogy ez a változás alapvetően a kormánypártok érdekében történik, és a jelenleg parlamenti ellenzékben lévő pártok érdekei ellen hat. A másik oldalról Magyar Bálint részéről elhangzott nagyon határozottan az a megfogalmazás, hogy sőt, ellenkezőleg, ez kifejezetten az ellenzéki pártok érdekeit szolgálja. Én ebben a vitában nem akarok állást foglalni, és azt mondom, hogy még ha így is lenne, hogy a világtörténelemben az az egyedülálló eset fordulna most elő, hogy a kormányzópártok ellenzéki egyetértés nélkül, az ellenzék akarata ellenére akarnak rájuk kényszeríteni egy olyan megoldást, ami nekik jobb, én azt mondom, hogy a demokrácia csorbítása ehhez képest túl nagy ár. Tehát ellenzéki párt képviselőjeként mondhatom, hogy köszönöm, nem kérünk belőle.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)
