BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Most, hogy közgazdász létemre belekontárkodom a választási törvénnyel foglalkozó jogászok tevékenységébe, szeretném önöket megnyugtatni: eszem ágában sincsen a választási rendszer olcsóságával érvelni. Hiszen egyetértek azzal, hogy amennyiben egy javasolt új megoldás a demokratikus követelmények szempontjából rosszabb lenne, mint az eddigi, akkor a költségek szempontjára nem szabad figyelmet fordítani. Ebben teljesen egyetértek mindazokkal, akik így vélekedtek.
Másodszor: szeretnék visszatérni arra, hogy Deutsch Tamás képviselőtársam a két héttel ezelőtti vezérszónoklatában, majd azóta Kónya Imre képviselőtársam a tegnapi napirend előtti hozzászólásában is és ma is arról beszélt, hogy alkotmányos alapintézményeink, így a választási rendszer esetében nagyon szerencsétlen volna, ha a parlamenti politikai erők konszenzusa nélkül kerülne sor változtatásra. Én azt hiszem, ebben is egyet lehet érteni és a szabaddemokratáknak is az a véleményük, hogy ilyen típusú módosításoknál messzemenően törekedni kell a konszenzus biztosítására.
Szeretném ugyanakkor hozzátenni, hogy ez persze mindenkin áll, és erre majd még szeretnék visszatérni. Azt gondolom, az előttünk álló törvényjavaslat az önkormányzati választási rendszer módosítására számos tekintetben megfelel már ma is ennek a követelménynek; szerencsére a sokadik ülésnapon most Kónya Imre fel is sorolta azokat a pontokat, illetve azoknak egy részét, amelyekben megvan ez a konszenzus. Nem említette azt, amiben szintén konszenzus van, hogy a kisebbségi önkormányzati választást is illesszük bele az önkormányzati választások ügyébe.
Hasonlóképpen konszenzus van abban, hogy a megyei közgyűlések közvetlenül kerüljenek megválasztásra, és konszenzus van a közvetlen polgármester-választásban is. Ezzel kapcsolatban csak annyit említenék meg, hogy ezek az egyetértést élvező módosítások máris azt jelentik, hogy hárommal több szavazólap kerül a választók kezébe. Ebben a tekintetben tehát azt lehet mondani, hogy azért nem feltétlenül ártalmas, ha olyan megoldást lehet találni a választói rendszerben, ami ugyanakkor csökkenti is a szavazólapok számát, hiszen elég bonyolult lesz ez a választási rendszer és szavazatszámlálás.
(10.10)
Én úgy érzékeltem az eddigi vitákban, hogy a jelenlegi rendszernek egy fontos új eleme az tudniillik, hogy az eddigi kétszavazatos rendszer helyébe egy vegyes, de egy szavazólapos rendszert illeszt a kompenzációs lista alkalmazásával. Ez - ha vitatott is - nem talált nagyon éles ellenvetésre, és különösen a hatpárti tárgyalásoknál tudomásom szerint ez nem került a támadások kereszttüzébe.
Az igazi vita két elemről van: a küszöb eltörléséről - a kétféle küszöb, a részvételi és az érvényességi küszöb eltörléséről -, illetve a kétfordulós rendszer helyett egyfordulós rendszer bevezetéséről.
Ez az a két elem - ha jól értem -, amely miatt olyan megfogalmazásokat hallottunk a vezérszónoklatokban - az MDF-es vezérszónoklatokban -, hogy "ellentétes a jelenleg hatályos és alkotmányos magyar választójogi rendszerrel"; olyan megfogalmazást, hogy "az önkormányzati választási rendszer demokratizmusát csökkenti és korlátozza"; olyan megfogalmazást, hogy "szemben áll azzal az iránnyal, amely mellett az ország demokratikus politikai erői hitet tettek és amelyet ma is vallanak."
Én azt gondolom, hogy az ilyen típusú minősítések, amelyek ma is ismétlődtek, hogy "ez csorbítja a demokráciát", ezek a minősítések megítélésem szerint nem állják meg a helyüket. Ezek a javaslatok, amelyeket a kormány javaslata tartalmaz, semmivel sem kevésbé demokratikus megoldásai egy bonyolult választási rendszer működtetésének, mint az eddigi javaslatok.
Az a konszenzus, ami öt évvel ezelőtt a Kónya Imre által tegnap felidézett egyeztető tárgyalásokon a választási rendszer tárgyában kialakult, lényegében azt tartalmazza - túl azon, amit Salamon László idézett, és amit valamennyien képviselünk: az általános, titkos és egyenlő választójogot, amit senki nem kíván és a javaslat sem sodor veszélybe, ezzel nyilván Salamon László is egyetért, túl ezen itt a többségi és arányos rendszer kombinációja volt az, amiben öt évvel ezelőtt a választási rendszer kialakításánál megegyeztek, illetve hadd idézzem itt ismét az egyik ellenzéki vezérszónokot: Áder Jánost, aki úgy fogalmazta meg ezeket az elveket, hogy ne jusson egyetlen párt sem korlátlan hatalomhoz, a politikai képviselet ne aprózódjon el, illetve kormányozhatóságot kell biztosítani országos és helyi szinten egyaránt.
Én azt hiszem, hogy az eddigi választási rendszer valamilyen módon biztosította ezeknek a követelményeknek az érvényesülését, és a javasolt új rendszer is biztosítja valamilyen módon ezeknek a követelményeknek az érvényesítését.
Megmarad, nem történik változás abban, hogy a választók kezében van a jelölés és ezt nem korlátozza semmi; sőt ebben a tekintetben egy eddigi, kevéssé üdvözölt megoldást egy talán szerencsésebb megoldás vált fel.
Ami azt a kérdést illeti, hogy mennyire lesz reprezentatív a képviselet és hogyan befolyásolja ezt a küszöb, tudjuk jól, hogy az eddigi rendszer - az önkormányzati választásoknál negyven százalékos küszöbbel - azért végül is nem volt egyértelműen kedvező, hiszen az első fordulóban, ha nem érték el a negyven százalékos küszöböt - mint például a budapesti listás választásnál négy évvel ezelőtt, amikor éppen alatta maradt - lényegesen kevesebb ember, kevesebb választó szavazatával választották meg a második fordulóban a képviselőket.
Tehát egy olyan küszöbnek, amelyik - mondjuk - 40 százalékos a helyi, 50 százalékos az országgyűlési választásoknál, míg a második fordulóban sokkal alacsonyabb, fordított hatása is lehet a képviselet reprezentativitására. Egy olyan javaslatot tehát, amelyik a küszöböt számottevően csökkenti a jelenlegihez képest, azt üdvözölnie kellene Salamon Lászlónak ebben a tekintetben és nem egyértelműen elutasítani, hiszen az az extrém helyzet, hogy minimális a részvétel, ez az eddigi magyar választások gyakorlatában az időközi választásoktól eltekintve nem állt elő. Tehát ebben a tekintetben azt gondolom, hogy a küszöb eltörlése sem okozna olyan hatást, amilyet Salamon László feltételez, de különösen a küszöb csökkentése, ami most a tárgyalások során felmerült, ez minden bizonnyal inkább elősegítené a kialakuló képviselet reprezentativitását, mint amennyire hátrányos lenne számára.
Ami pedig a másik módosítást illeti: áttérnénk az eddigi kétszavazatos rendszerről - amikor mindenkinek szavaznia kellett egyfelől listára, másfelől egyéni jelöltre -, az erről való áttérést azzal, hogy egy szavazatot ad le mindenki az egyéni jelöltre és a töredék szavazatokat osztják el a listára, ez megítélésem szerint inkább kedvező abban a tekintetben, amit itt Salamon László említett. Hiszen Salamon László arról beszélt a vezérszónoklatában, hogy egy egyéni választókerületi rendszerhez korrekciós megoldásokat kell kapcsolni, és arról beszélt, hogy ilyen korrekció részben a lista, részben a második forduló. De aki körülnéz ebben a teremben és látja itt a pártarányokat, abban kételyeknek kell ébredni abban a tekintetben, hogy mennyire korrekció a lista, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a listán is az viszi el a legtöbb szavazatot - és vitte el a mostani országgyűlési választásokon is -, aki az egyéni választókerületek többségét megnyerte. Tehát ilyen értelemben az arányosságot inkább csökkentette az eddigi kétszavazatos rendszer. Ezért is foglalják el szocialista képviselőtársaink ennek a teremnek a felét.
Valójában tehát az a megoldás, amit ez a törvény javasol, erősíti az arányosság elvének érvényesülését azzal, hogy kompenzációs listát vezet be úgy, mint az országgyűlési választásoknál az országos lista, ezért azt gondolom, hogy semmiképpen sem tekinthető a javasolt módosítás a demokrácia sérülésének - mint ahogy ezt itt hallottuk -, sőt hozzátenném: a helyhatósági választásoknál a tízezer feletti településeknél eddig ilyen korrekciós elem egyáltalán nem érvényesült az első fordulóban, csak a második fordulóban volt korrekciós elem, hiszen ott országos lista nem volt. A javasolt rendszerben a korrekciós elem funkcióját betölti a korrekciós lista, s ezért a második forduló elhagyása ilyen értelemben nem jelenti a demokratikus elem csorbulását.
Azt gondolom tehát, hogy azt a vádat, hogy a demokrácia csorbulna a javasolt módosításokkal, egyértelműen elejthetjük, ilyen probléma ebben a rendszerben egyáltalán nincsen.
Arról van csak szó - és azt hiszem, ebben egyetérthetünk -, hogy volt eddig egy megoldás az arányos és többségi elem vegyítésével a választási rendszerben, ennek a megoldásnak voltak bizonyos előnyei és hátrányai; most a javasolt módosítás szintén valamilyen módon vegyíti ezeket az elemeket, ennek is vannak bizonyos előnyei és hátrányai. Szerintem ilyen alapon érdemes a kormánynak, a kormánykoalíciós pártoknak és az ellenzéki pártoknak azt mérlegelni, hogy elfogadható-e számukra ez a módosítás, valóban olyan hátrányokkal jár-e a demokratizmus érvényesülése szempontjából, mint ahogy néhány ellenzéki hozzászólás ezt érzékeltette.
Engedjék meg, hogy feltegyem magamnak azt a kérdést, ha ez így van, ha valóban nem jelenti a demokrácia csorbítását a javasolt módosítás, akkor vajon mi lehet az oka annak, hogy az ellenzéki vezérszónoklatokban és néhány más hozzászólásban ilyen éles támadások, ilyen vádak érték a kormánykoalíció javaslatát.
Azt hiszem, hogy érdemes végiggondolnunk azt a helyzetet, miután először tárgyalunk kétharmados törvényt az új parlamentben, hogy mit is jelent az az új parlamenti helyzet, amely a választók akaratából kialakult, nevezetesen az, hogy több mint kétharmada van a kormánykoalíciós pártoknak.
Nagyon sok szó esik arról, hogy ez az új helyzet a kormánykoalíció számára teremtett új helyzetet, a kormánykoalició azt ér el a parlamentben, amit akar a maga többségével, módja van kétharmados törvényeket, sőt az alkotmányt - ha akarná, de nem akarja - mások támogatása nélkül módosítani. A kormánykoalíciótól várja el mindenki az önmérsékletet ebben a kérdésben, hogy ne éljen ezzel a lehetőségével.
Igen ám, csakhogy más tekintetben is új helyzet van. Az előző parlamenti ciklusban nemcsak a kormánypártoknak volt konszenzuskényszerük, nemcsak a kormánypártok kényszerültek arra, hogy kétharmados törvények esetében keressék a konszenzust az ellenzékkel, hanem az ellenzéki pártok is arra voltak kényszerítve, hacsak nem akartak olyan helyzetet, amikor rajtuk bukik el a társadalom számára fontos kétharmados törvények meghozatala, hogy ők is keressék a konszenzust.
(10.20)
Ha nem tették, vagy ha olyan helyzetbe hozták őket, hogy nem tudták tenni - mint az ügyészségi törvényhez szükséges alkotmánymódosítás vagy a médiatörvény esetében -, akkor igyekezett is rajtuk elverni a port a kormánykoalíció, hogy lám, miattatok nem születhetett meg ez a fontos törvény.
Ez a helyzet most megszűnt, hiszen megszülethet jogilag, az ellenzék támogatása nélkül is egy fontos kétharmados törvény. Az ellenzék abba a helyzetbe került, szabadon választhat, belemegy-e a konstruktív tárgyalásokba arról, hogyan módosuljon a kétharmados törvény, vagy nem megy bele, ráhagyja a kormánykoalícióra a módosítást, maga pedig a legélesebb, legképtelenebb vádakkal illeti az előterjesztett törvényjavaslatot. Azt állítja róla, hogy csorbítja, fenyegeti a demokráciát, holott erről szó sincs. Vagyis a kétharmados törvény tárgyalását nem arra használja föl, hogy igyekezzék minél jobb törvényt elérni, hanem arra használja föl, hogy leleplezze a feltételezett kormánykoalíciós szándékokat.
Ez kétféle lehetséges magatartás az egyharmadnál kevesebb parlamenti mandátummal rendelkező ellenzék részéről. Az egyik, hogy nemcsak a kormánytól várja el, hogy úgy tegyen, mintha nem lenne kétharmados többsége, és konszenzusra törekedjék, hanem maga is úgy tesz, mintha meglenne az egyharmada, és ugyanolyan felelősséggel igyekszik részt venni egy kétharmados törvény meghozatalában, mint amilyen felelősséggel az előző ellenzék részt tudott venni egy kétharmados törvény meghozatalában.
Nekem úgy tűnt, a Házszabály módosításánál az ellenzéki pártok szerintem a szerencsésebb megoldást választották, nem folytattak - legalábbis az ellenzéki pártok többsége nem folytatott - leleplező hadjáratot a beterjesztett Házszabály antidemokratizmusáról, hanem javaslatokat tett, tárgyalt, és ennek alapján jutottunk el ahhoz a Házszabályhoz, amit hamarosan meg fogunk szavazni.
Úgy tűnt nekem, mintha az önkormányzati és önkormányzati választási törvény vitájában az ellenzéki pártok, illetve az ellenzéki hozzászólók többsége inkább ezt a másik stratégiát választotta volna, nem annyira a konszenzusra törekedett, hanem inkább megpróbált kígyót-békát kiabálni a kormánypárti szándékokra. Szerencsére - úgy látom, és a mai hozzászólásokból is úgy tűnt nekem - az ellenzéki pártoknál van bizonyos módosulás ebben a törekvésükben, mintha hajlanának arra, hogy maguk is a kompromisszumos megoldást keressék, hogy létrejöhessen egy konszenzussal meghozott kétharmados törvény, annak mérlegelésével, hogy a különböző, a rendszer demokratizmusát egyaránt biztosító, de a választási rendszer szempontjai között különböző módon kompromisszumot kereső megoldások közül melyiket válasszuk a következő önkormányzati választásokra. S amennyiben konszenzust tudunk közelíteni, akkor már Kónya Imre sem tartotta olyan kivetnivalónak azt, hogy nem sokkal a választások előtt kerüljön sor a módosításokra, hiszen számos konszenzusos pont van, ahol ezt elfogadta.
Nagyon kívánom azt, hogy ez a megközelítés diadalmaskodjék az ellenzéki képviselőtársaink magatartásában, hozzáállásában a következő napokban, s akkor bízom benne, nagyon széles támogatással tudjuk úgy módosítani az önkormányzati választási törvényt, hogy az ne csak kielégítse az itt fölsorolt demokratikus követelményeket, hanem valamelyest talán a választók számára egyszerűbb legyen. S ha már minden más követelményt ki lehet elégíteni, akkor az én közgazdász lelkemet is kielégítően egy árnyalatnyival még olcsóbb is legyen.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
