TIRTS TAMÁS
TIRTS TAMÁS
TIRTS TAMÁS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Egyfelől örülök, hogy vannak egyeztetések, másfelől annak kevésbé örülök, hogy ilyetén felszólalásomat pont azok nem hallják, akik jelen pillanatban egyeztetni fognak vagy egyeztetnek. De remélem, hogy a rádió tudósítója, aki még itt van, valamilyen formában majd hírt ad, hiszen a televízió-közvetítés sem áll rendelkezésre, hogy a választópolgárokat informáljuk.
A törvényjavaslat általános vitájában a VII. fejezethez, a fővárosra vonatkozó részhez fogok hozzászólni. De mielőtt ezt megtenném, miután általános vitában vagyok, egy-két reflexiót engedjenek meg a múlt heti hozzászólókhoz, hiszen én már akkor is jelentkeztem, Csépe Bélával együtt, és ott elmaradt még egy-két dolog, amit megjegyeztem volna.
(18.00)
Először is a miniszter úr figyelmébe ajánlanám - aki még itt van -, hogy a köztársasági megbízotti jogintézménynek az a megszüntetési módja, ahogy a beterjesztett javaslat ezt alátámasztja, teljességgel elfogadhatatlan az ellenzéki pártok számára. Ezt az egyik legsúlyosabb pontnak érezzük, hiszen egy alkotmányos önkormányzati jogot sért azáltal, hogy belügyminisztériumi tisztviselőt hoz olyan helyzetbe a 99. és a 100. §, olyan feladatot bíz rá, amely feladatot korábban egy országgyűlési bizottság által meghallgatott, a miniszterelnök által javasolt és a köztársasági elnök által kinevezett személy végzett el. Ilyen formában is szeretném előre jelezni, hogy bármilyen nagy tisztelettel adózunk a Belügyminisztérium különböző tisztviselőinek a jövőben is, úgy gondolom, már csak ebből is látható, hogy nincs meg az a kellő politikai garancia, amit adott esetben az ellenzék joggal hiányolhat, és ebben a tekintetben ez a megoldás nem kielégítő. Ezt többen érintették a vitában: Szabad György, Boross Péter és kereszténydemokrata képviselőtársaim, de már mi magunk is.
Egy másik kérdés, amit Dornbach Alajos egy kétperces fölszólalásban említett meg a múltkor, hogy annak idején sebtében hoztuk meg a törvényt. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az előző ciklusban is a parlament tagja voltam, így tudom, hogy ennek a törvénynek a sebtében meghozása két és fél hónap alatt történt, tisztelt képviselőtársaim! A '90-es év nyarán két és fél hónapon keresztül hatpárti egyeztetések folytak, de úgy, hogy a parlament közben működött. Lehet azt mondani, hogy most is voltak egyeztetések, de hogy ilyen időtartamra nem lehet azt mondani, hogy "sebtében", az biztos - hiszen ha akkor sebtében folyt a vita, akkor most kutyafuttában folyik... (Derültség.)
Végezetül Avarkeszi Dezső képviselőtársam figyelmébe ajánlanám - ő azt mondta, hogy sajnos, még mindig két szintről beszélünk Budapest tekintetében -, hogy talán elkerülte a figyelmét az alkotmány 42. §-a, amelyben az szerepel, hogy "főváros és kerület". Ezt a fogalmat pedig azért használja így, mert az akkori megegyezés szerint tudatosan kétszintű önkormányzati rendszerről döntöttünk 1991-ben a főváros tekintetében.
Ezek után rátérnék a fővárosra vonatkozó fideszes álláspont ismertetésére. Öt pontban fogom összefoglalni mondandómat: először is a beterjesztett törvénymódosítás politikai és történeti háttere; másodszor az ezzel kapcsolatos, most folyó eljárás problémái; harmadszor: mit is ajánl a Fidesz? - hogy ne azt mondják, csak kritizálni tud az ellenzék, de javaslatot nem ad; negyedszer a kerületek és a főváros forrásmegosztásával kapcsolatos álláspontunk; végezetül pedig: nemcsak az rossz, ami benne van a törvényjavaslatban, hanem természetesen az is, ami kimaradt, úgyhogy majd erre is kitérek.
Tisztelt Ház! Mint említettem már, abban a helyzetben vagyok, hogy ismét hozzászólhatok a Budapestet érintő problémákhoz, mint 1991-ben is. Ilyenformán a törvényjavaslat VII. fejezetét vettem részletesebben vizsgálat alá.
Hogyan is alakult annak idején a fővárosi törvény sorsa? Horváth Balázs - akkori belügyminiszter - nyújtott be egy enyhén centralizáló javaslatot, majd a kerületi polgármesterek és a Demszky Gábor vezette Városháza ezt addig-addig egyeztette, amíg végre már senki sem ismert rá az eredeti javaslatra. S mivel még a kerületi polgármestereknek és Demszky Gábor "pezsgős paktumának" sem sikerült eléggé javítani ezen a javaslaton, ezért Hodosán Róza képviselőtársunk akkori javaslatára bekerült a kétszintű önkormányzati rendszerbe a kerületek egyetértési joga. Mindenki előre látta, hogy rossz törvény születik majd, mivel az aktuálpolitikai érdekek annyira erősek voltak, hogy egy tisztán szakmai vitát nem lehetett lefolytatni ebben a kérdésben. Ráadásul, mivel a fővárosi törvény úgynevezett sima, "feles" törvény volt, az akkori vezető kormánypárt, az MDF sem volt rákényszerítve különösebb kompromisszumok elfogadására. Rossz törvény született, és ez a gyakorlatban ki is derült.
Mindezt miért is elevenítettem fel, tisztelt képviselőtársaim? Azért, hogy el tudjuk helyezni tárgyalt témánkat, elsősorban a Budapestet érintő önkormányzati törvény módosítási javaslatát az önkormányzati törvénycsomagban.
Az, hogy a fővárost érintő teljes önkormányzati szabályozás most bekerül egy kétharmados önkormányzati törvénybe, vagyis egy eddig önálló és sima feles törvényt beemel a szocialista koalíció egy átfogó kerettörvénybe, több problémát is felvet. Először is, mivel most kutyafuttában kell ezt a javaslatot a Háznak tárgyalnia - hiszen az nem nevezhető normális vitának egy ilyen nagy horderejű javaslat esetén, hogy az egyik héten megkapjuk a csomagot, a másik héten a pártok vezérszónokai elmondják a véleményüket, a harmadik héten pedig le akarjuk zárni az általános vitát -, szóval önmagában azzal, hogy ebben a T/32-33-34-es csomagban kell tárgyalni a fővárost érintő összes kérdést, a koalíció kifejezte azt a szándékát, hogy ebben a kérdésben sem kíván érdemi parlamenti vitát. Nem lesz idő, tisztelt képviselőtársaim, egy alapos, szakmai előtanulmányokon alapuló módosítás meghozatalára, hiszen már télvíz idején választania kell ismét a magyar polgárnak.
Hogy a beterjesztés számainál maradjak egy pillanatig: a T/34-es akaratlanul is egy harckocsitípust juttat az ember eszébe, és csak azt kívánhatom, hogy ez nagyobb károkat ne okozzon az eddig többnyire konszenzussal kialakított önkormányzati törvények esetében. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)
Az idő hiánya mellett egy másik problémát jelent, hogy a kerettörvénybe bekerül egy túlzottan is részletes szabályozás a fővárosi törvényt illetően - magyarán: eklektikussá teszi a beterjesztett javaslatot. Ez többek között azt a politikai problémát is felveti, hogy egy következő parlamenti ciklusban a most szintén aktuálpolitikai sietség okán hozott rossz döntést a főváros vonatkozásában nehezebb lesz majd korrigálni, illetve kijavítani.
Mindebből mi is következik? Az, hogy szerintünk a fővárosra vonatkozó szabályozást külön kellene tárgyalni; tehát ahogyan külön be lett terjesztve az alkotmánymódosítás az önkormányzati törvény vitájához, ugyanígy külön kellett volna a fővárosi törvényre vonatkozó szabályozást is beterjeszteni, s ha már minden áron most akarta volna megtárgyalni a tisztelt Ház, ezt egy együttes vitában kellett volna megtennünk. Egyébként a nemzetközi gyakorlat is az, hogy ilyen nagyságrendű városoknál, mint amilyen Budapest is, egy világváros esetében a parlamentek általában külön törvényben szabályozzák a közigazgatási helyzetet.
A Fidesz a maga részéről nem elsődlegesen a centrális vagy decentrális vagy dekoncentrált Budapest kérdésében akar elöl járni, hanem a hatékony közigazgatást tartja szem előtt. Mit is ajánlunk ennek érdekében? Természetesen mi is egységes fővárost szeretnénk. A vita abban lehet, hogy a kétszintű önkormányzatot szem előtt tartva ki milyen hangsúlyokat tart fontosnak. Már 1991-ben felvázoltunk itt a parlamentben egy koncepciót, az úgynevezett city-koncepciót, amit akkor nem volt mód érdemben megvitatni, hiszen egy igazi közigazgatási reformra nem volt felkészülve sem az MDF, sem az SZDSZ. A mostani vitát tekintve sincsenek illúzióim, ugyanakkor ismét szeretném jelezni: van, nem is egy, hanem több olyan elképzelés, koncepció, amelynek érdemi megvitatása esetén a fővárosi közigazgatás gondjain javítani lehetne, sőt, akár egy kicsit előre is nézhetne a tisztelt Ház.
Csak maga a Városháza három koncepciót is készíttetett az elmúlt években, amelynek érdemi megismerése után lehetne talán egy jó és modern fővárosi törvényt hozni. A három koncepcióban van egy city-elképzelés, egy centralizált fővárosi elképzelés és van a kettő vegyítése. A Fidesz fővárosi frakciója szerint a legnagyobb hiba most is az, hogy a kerületek nincsenek struktúrálva. Ezt már annak idején, 1991-ben is jeleztük, hogy az 1949 után felduzzasztott Nagy-Budapestet mint közigazgatási egységet nem szabad sematikusan kezelni. Ez nem mond ellent annak, hogy mi egységes várost akarunk, de a meglévő kerületi különbségeket is figyelembe kellene már egyszer venni - erre már több hozzászóló is utalt az ellenzék részéről.
De hogy ne csak ellenzékieket idézzek, annak idején Magyar Bálint a fővárosi törvény általános vitájában a következőket mondta beszéde zárórészében - most idézem Magyar Bálintot:
(18.10)
"Végezetül még egy problémáról szólnék, mégpedig arról, hogy a fővárosi törvény kényszerű adottságnak tekinti a főváros területi beosztásának '49 után kialakult struktúráját. Ez természetes is. Az önkormányzati törvény is így kezelte ezt a kérdést, hiszen önkormányzati választásokat kellett tartani, és ez ennek a struktúrának radikális megváltoztatása esetén nem lett volna lebonyolítható. De az önkormányzati törvény vitáján számos esetben felmerült, hogy ennek a struktúrának meg kell változnia, hiszen ez egy mesterséges képződmény, nem örök időkre való képződmény. 1991. január 22-e, kedd."
Világos beszéd ez, de ha ezt a logikát komolyan vennénk, akkor az önkormányzati választások után már nem lehet érdemben változtatni, most pedig, a választások előtt megint csak nem lehet érdemben módosítani, hiszen a beterjesztett javaslat lényegi közigazgatási k oncepciókat nem tartalmaz, ilyet nem tár a tisztelt Ház elé.
Mi van akkor ebben a mostani javaslatban? A mostani javaslat egyszerre brutális és bátortalan. Brutális abban a tekintetben, hogy a fővárosi kerületek jogait uniformizálja, és a feladatok, hatáskörök, valamint a gazdálkodás szempontjából elsorvasztja a fővárosi önkormányzati szinthez képest. Ugyanakkor bátortalan is, mert például a belső kerületek vonatkozásában nem hozza meg azt a koncepcionálisan új döntést, hogy ezeket közvetlenül a fővárosi önkormányzati szinthez kösse.
Ha cinikusan akarom megfogalmazni: a beterjesztő szándéka nem lehet más, mint a kerületek elsorvasztását most megkezdeni, s ez később egy teljes körű centralizációs folyamathoz vezet majd. Természetesen anélkül, hogy erről érdemben vitázna a magyar parlament, és feltételezve, hogy marad hosszabb távon a mostani SZDSZ-es városvezetés. Ha ez így van, vagy így lesz, akkor csak azt kérdezem, minek fenntartani a kétszínű önkormányzatiság látszatát - vagyis Avarkeszi Dezső valahol jó úton jár.
A Fidesz most is, mint 1991-ben, azt állítja, hogy a vita rossz mederben folyik - bocsánat: csordogál -, rosszul vannak feltéve a kérdések, hogy mennyire és miben érdemes koncentrálni a főváros erőforrásait, elsősorban a budapesti lakosok érdekében. Mi tehát azt mondjuk, strukturálni kéne a kerületeket, adott esetben a korábban önálló életet élt külvárosokat - melyeket mostanság peremkerületeknek is hívnak - külön kell kezelni, hiszen teljesen más adottságokkal rendelkeznek, mint a belső kerületek.
Szeretném tudni, mik azok a szakmai érvek, amelyek alapján nem ez történik. A dolog különös pikantériája, hogy az egykor ellenzéki pozícióban lévő SZDSZ annak idején, hónapszám egyeztetve a kerületek polgármestereivel, tudott kompromisszumot találni; ma kormánypárti széksorokból nézve s közeledve az önkormányzati választásokhoz, már nem számít a saját polgármestereinek véleménye sem, hiszen az SZDSZ frakcióülésén lesöpörték saját polgármestereik javaslatait az asztalról.
S így jutottam el az egyik leglényegesebb ponthoz, a forrásmegosztás kérdéséhez. Itt mindenesetre kompromisszumot kellene találni, tisztelt Ház. Nem kívánok most kitérni számos olyan problémára, amely a részletes vitában a fővárosi törvény kapcsán még előjön, de ez a kérdés mindenképpen megér egy külön kis elemzést.
A beterjesztett javaslat ebben a kérdésben teljességgel elfogadhatatlan a kerületek számára, hiszen tevékenységüket, lehetőségeiket, működési körülményeiket alapvetően meghatározó feltételek megállapítására gyakorlatilag semmilyen befolyásuk nem lesz. E javaslat esetén - ami most az asztalon van - a kerületek gazdasági önállósága a valóságban megszűnik, megítélésünk szerint pontosan azért, hogy az évenkénti politikai alku eddig kialakult rendszerén - ami nem jó, ezt mi is tudjuk - úgy kéne változtatni, hogy a parlament egy külön törvényben szabályozza ezt a kérdést. Amennyiben ez a javaslat így marad, teljesen jogos a fővárosi kerületek félelme, hogy nem lesz semmiféle beleszólási lehetőségük az őket érintő források tekintetében, s ebben az esetben nem fogják tudni az amúgy is egyre nehezebben teljesíthető kötelező feladataikat ellátni.
Persze, az is lehet, hogy másról van szó, a jól bevált MSZP-s taktikáról: vagyis először riogatni kell a népet egy elborzasztó javaslattal - itt a forrásmegosztás tekintetében -, törvényekkel, s akkor majd később a kevésbé rossznak is örülni fogunk majd. A felvilágosult abszolutizmusra volt jellemző ez a kormányzási módszer, de lehet, hogy itt a Horn-kormány első száz napjában is használható még: vagyis a kerületek majd úgyis megkapják az őket megillető szja 45 százalékát, de addig is kínlódjanak egy kicsit.
Jó lenne, ha a sokat hangoztatott gazdasági racionalitás, a gazdasági stabilitás érdekében átlátható és évente nem változtatható szabályok szerint működnének az önkormányzatok, jelesül a fővárosi, illetve a fővárosi kerületi önkormányzatok.
Végezetül - ahogy utaltam rá -, nemcsak az hibás a törvényben, ami benne van, hanem az is, ami kimaradt. Kimaradt belőle - és ezt szakmai fórumokon már többen szóvá tették - két nagyon fontos terület. Az egyik, hogy nincs szabályozva Budapest és az agglomeráció viszonya, a másik pedig, hogy nincs szabályozva Budapest és a kormány viszonya.
Az elsőről, azt hiszem, érdemes lenne - s ez már az elmúlt időszakban is felmerült, a fővárosi törvény vitájában - egyszer elgondolkozni a tisztelt Belügyminisztériumnak, hogy a budapesti agglomeráció kérdése nem ér-e meg egy misét, nem kéne-e valamilyen formában erről, adott esetben egy budapesti törvény kapcsán is, javaslatokkal előállni, hiszen ez különböző számítások szerint 40 vagy 70 olyan települést érint, amelyek élete nagyon szorosan kötődik a főváros életéhez.
A másik kérdés - amire Boross Péter is utalt az elmúlt héten mondandójában -, hogy nincs szabályozva a kormány és a főváros viszonya. A kormány tehát nem leírt törvényi kötelezettségeket tett ide, s nem olyanokat vár el egyeztetési mechanizmusában, nem ezekben látja a garanciát a főváros működésére, hanem a személyi alkukban, amelyek akár egy párton belül, akár a koalíció pártjai között zajlanak majd. Mindez, tisztelt képviselőtársaim, előzetes politikai kalkulációkon nyugvó elképzelés, és mint ilyen, sokkal esetlegesebb, mint egy törvényi passzus.
Végezetül ezt a gondolatot azzal zárnám, hogy egy politikai kalkulációval megajándékozom önöket, hogy mennyire esetleges is lehet, ha nem az jön be, tisztelt államtitkár úr, amire gondolnak:
Képzeljük csak el, tisztelt képviselőtársaim, hogy az önkormányzati választások eredményeképpen a következő helyzet alakul ki: a fővárosi főpolgármester fideszes lesz, az összes kerületi polgármester MDF-es, az agglomerációban pedig kisgazda polgármesterek lesznek. (Derültség.) Mennyi gondja is lesz akkor a mostani kormánykoalíciónak egy ilyen egyeztetés elmaradása esetén, s mennyivel egyszerűbb lenne ezt még időben megakadályozni, garanciákat betenni a törvénybe. S mindezt most kéne megtenni, amíg ez a politikai helyzet be nem következik. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
