DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! 1875-ben gróf Apponyi Albert a szűzbeszédével kapcsolatosan azt mondta, hogy annak nagy politikai szenvedélyektől mentesnek és rövidnek kell lennie. Tekintettel arra, hogy ilyen óriási az érdeklődés itt, a tisztelt Házban - hisz' egy erőltetett törvényalkotás folyik -, megígérem a baloldali blokk igen tisztelt képviselőinek, hogy valóban szenvedélytől mentes leszek, s epigrammaszerű tömörséggel fogom elmondani felszólalásomat.
Az önkormányzati törvényjavaslat egészének átgondolatlanságát és koncepciótlanságát jól példázza a polgármester és a jegyző státuszának, egymás közötti viszonyának, az önkormányzati köztisztviselők munkajogi-, munkáltatói viszonyának szabályozása is.
Az mindenképpen helyeselhető, hogy a javaslat változtatni kíván a jelenlegi állapoton, amely - mint jól emlékszünk - az 1990-es törvény alkotásakor az akkori ellenzék, elsősorban a Szabad Demokraták Szövetségének frakciója obstrukciós eszközökkel nyomatékosított kívánságának megfelelően alakult ki úgy, ahogy kialakult. Ha 1990-ben a rendszerváltozáshoz kapcsolódóan még indokolható is volt a vb-titkárok és más tanácsi tisztségviselők megméretése, az eltelt négyéves áldozatos és szakszerű munkájuk bizonyítja, hogy jelenleg az önkormányzati tisztviselői kar stabilitásának és biztonságérzetének megerősítése olyan államérdek - mondhatni nemzeti érdek -, amely meg kell hogy előzzön minden közvetlen hatalmi pártérdeket.
Jól látjuk, hogy a központi kormányzati igazgatásban végrehajtott politikai tisztogatások milyen káros hatással vannak a munka színvonalára. Nagyon kérjük a baloldali blokk igen tisztelt képviselőit, hogy bosszúvágyukat, pártpolitikai, hatalmi ambícióikat a helyi közigazgatásra ne terjesszék ki, és ne verjék szét azt a helyi önkormányzati közigazgatást, amely a törvények szakszerű, pártsemleges végrehajtásával biztosította Magyarországon a jogállamiság helyi feltételeit. Nem alap nélkül mondom ezt, hiszen riasztó hírek érkeznek, különösen a kisebb településekről a volt pártállami nómenklatúra revanstörekvéseiről.
Addig, amíg nem ismerjük a kormány átfogó koncepcióját - ha egyáltalán van ilyen -, a közigazgatási törvény alapvető rendelkezéseit, különösen veszélyes tovább rombolni az önkormányzati tisztviselői kar biztonságérzetét, stabilitását. Az önkormányzatok jegyzőinek és tisztségviselőinek egzisztenciális biztonságát a kormány azon kinyilvánított szándéka, hogy nem kívánja végrehajtani a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény 1995. január 1-jétől hatályba lépő bértarifáit, már eddig is érzékenyen érintette. Ha e mellé egy átgondolatlan, pártpolitikai érdekeket szolgáló státuszt érintő változás is párosul, számolhatunk a pálya tömeges elhagyásával.
Ilyen összefüggésben riasztó a törvényjavaslat 22-23. §-aiban foglalt hatásköri szabályok ellentmondásossága, amellyel kapcsolatosan az előbb képviselőnő már nyilatkozott.
A javaslat - egyébként helyesen - a munkáltatói jogosítványokat a köztisztviselők tekintetében az eddigi polgármesteri hatáskörből a jegyzőhöz telepíti, ugyanakkor az érdemi munkáltatói jogkörök vonatkozásában lehetővé teszi, hogy a polgármester egyetértési jogkört kössön ki magának. E lehetőség kiaknázása, s mindennek mértéke azonban - a javaslat szövegéből kitűnően - egyes-egyedül a polgármester szándékától és akaratától függene. A javaslat azzal a következménnyel jár, hogy a polgármester hatalmi ambícióinak függvényében akár a jegyzői munkáltatói jogosítványok úgyszólván teljes lecsupaszítása is bekövetkezhet.
Ha az effajta polgármesteri teljhatalom biztosítása áll a törvényjavaslat alkotóinak szándékában, felesleges a jegyzőket a munkáltatói jogosítványok kiterjesztésével irritálni.
Tiszta megoldás és a köztisztviselők jogállásáról szóló törvénnyel összhangban álló szabályozás az lenne, hogy a jegyző megkapja a munkáltatói jogosítványokat. Ha ezt a törvényalkotó többség nem tudja elfogadni, a polgármester szóban forgó egyetértési jogkörének meghatározását, gyakorlásának módját a képviselő-testületnek kellene megállapítani, nem pedig a polgármesternek saját magának. A képviselő-testület szervezeti és működési szabályzatának keretében szabályozhatná a jogkört. De a legtisztább megoldás az lenne, hogy a törvény szabályozza ezt a kérdést, valamennyi önkormányzatra egységesen.
Jól mutatja a javaslat átgondolatlanságát az is, hogy mely munkáltatói jogok kerülnek a polgármester egyetértési szabályozási körébe: a kinevezés, a felmentés igen, a jutalmazás igen, a vezetői megbízás, a vezetői megbízás visszavonása, az összeférhetetlenség megállapítása nem. Ha a jegyző alkalmasnak találtatik arra, hogy vezetői megbízást adjon az önkormányzati hivatal apparátusába tartozó köztisztviselőknek mindenféle egyetértés nélkül, miért nem alkalmas arra, hogy ennél sokkal kisebb jelentőségű ügyben - mint a jutalmazás -, önállóan döntsön.
Ha az a javaslat kidolgozóinak szándéka, hogy a polgármester és a jegyző viszonyába további zavaró és feszültséggerjesztő elemeket építsenek be, akkor ez nagyon jól sikerült.
(18.40)
A körjegyzőségeken dolgozó köztisztviselők feletti munkáltatói jogok gyakorlásának szabályai ugyanilyen színvonalon oldják meg az előzőekben vázolt problémát. Az ott leírt polgármesteri egyetértési processzus - bár megfogalmazóját nyilvánvalóan az eddigi gyakorlati anomáliák kiküszöbölésére irányuló jószándék vezette - tovább rontja a helyzetet.
A leírt eljárás egyrészt teljesen szükségtelenül túlbonyolított, másrészt a konkrét gyakorlatra kivetítve, kétséget kizáróan rendkívül hosszadalmas eljáráshoz vezet, ez adott esetben a körjegyzőségi hivatal munkájának megbénulását is eredményezheti.
A probléma nyilvánvalóan a processzus egyszerűsítésében, lerövidítésében és a pragmatikus megközelítés alkalmazásában keresendő. Ezt a célt az szolgálná, ha maga az önkormányzati törvény jelölné ki az egyeztetési jogkört gyakorló polgármestert; értelemszerűen a körjegyzőségi székhely önkormányzatának polgármesterét, továbbá előzetes véleményezési jogkört biztosítana a többi érintett polgármester részére is.
Tisztelt Ház! A középkelet-európai térségben, különösen Magyarországon a jól működő és hatékony helyi közigazgatás mindig civilizációs tényező volt, a XX. század végén modernizációs tényezővé vált. Az 1945 után szétesett, az '50-es évek elején sztalinizált közigazgatás korszerű és nemzeti hagyományainknak megfelelő felélesztése megkezdődött. Az önkormányzatok jegyzői és köztisztviselői nem azt várják a parlamenttől, hogy ez a folyamat visszaforduljon, hanem helyzetük további stabilizálását, nélkülözhetetlen munkájuk elismerését és megerősítését. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
