CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA (KDNP) (visszaérkezve a helyére): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Elnézést kérek azért a kis technikai problémáért, hogy épp nem ültem a helyemen, de azt hiszem, ez nem lesz akadálya annak, hogy végül is elmondhassam hozzászólásomat.
Azzal kezdem, engedjék meg, hogy én is néhány gondolatot fűzzek a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. számú törvényhez és ezzel kapcsolatban az alkotmány módosításához, s ezekben súlyos aggályaimnak adjak hangot.
(17.50)
Amennyiben ugyanis a tisztelt Ház ezt a törvényjavaslat-csomagot elfogadja, akkor egy különleges helyzet áll elő, és erre szeretnék röviden rámutatni.
Úgy vélem, hogy politikai követelmény az, hogy az önkormányzati rendszer minél szélesebb társadalmi egyetértésen alapuljon. Természetesen itt a módosítás is idetartozik.
Az előző ciklusban megalkotott ilyen törvényről ezt még el lehet mondani, s azt is, hogy a tanácsokat felváltó új önkormányzati rendszer többé-kevésbé, de általában jól működött, a most beterjesztett módosításoknál azonban már komoly kételyek merülnek fel.
Először is felhívom a figyelmet arra, hogy a parlamentben kialakult hatalmi túlsúly választójogi törvényünk sajátosságai folytán nem fedi pontosan a társadalom politikai erőviszonyait. Azonban a tervezet nem minden pontja aratott osztatlan sikert még a kormányzó koalíció háza táján sem. A fővárosi önkormányzat és a kerületek közt keletkezett feszültség mutatja ezt a fővárosi és a kerületi hatásköröket illetően, melyeket jelentősen meg kívánnak változtatni a kerületek rovására.
Ezen túlmenően azonban a választási eredményeken túlnőve köttetett itt egy olyan politikai alku, mely kényelmes, kétharmadot meghaladó többséget biztosít a kormánynak, s ez is megkérdőjelezi az önkormányzati rendszerben tervezett változtatások széles tömegbázisát.
Ez a koalíció egy kicsit a választói akarattal szemben alakult meg, hiszen a választások alkalmával ez még nem volt ismeretes. Az elmúlt ciklusban ugyanis nem lévén a kormányzó pártoknak kétharmados többsége, ilyen jelentőségű, horderejű és nagy fontosságú kérdésekben eleve szükséges volt a szélesebb bázis létrejötte. Lényegében az ellenzékkel való egyetértés alapján született meg 1990-ben az önkormányzati törvény. Óva inteném a jelenleg kormányzó koalíciót olyan felfogástól, hogy a nemzet a parlament kétharmados többségének a lába előtt hever, illetve ebben az esetben attól, hogy az önkormányzati rendszer változtatását ilyen hatalmi állás alapján végezzék el.
Ide kapcsolódik az alkotmány módosításának a kérdése is. A közelmúltban megtartott, ezzel kapcsolatos első szélesebb körű tanácskozáson biztosították a közvéleményt, hogy az új alkotmány csak széles bázison, népszavazás megerősítésével oldható meg. Ha azonban addig az egyes témák által igényelt alkotmánymódosítások hatalmi bázison tetszés szerint végrehajthatók, akkor itt és ebben az önkormányzati esetben is csak a sarokba szorított alkotmány esete áll fenn, messze elmaradva a nemzeti konszenzussal való megalapozástól.
Mindezeken túl alapvetően sérti a társadalom morális érzékét az önkormányzatokat érintő változtatások két fázisban tervezett megvalósítása és az önkormányzati választásoknak e két fázis közé helyezése. Amennyiben a hatáskörök és kompetenciák, a források és finanszírozások kérdését csak a második fázisban, a választások után szabályozza a kétharmados parlamenti többség, nehezen kerülhető el az a súlyos ítélet, hogy ezt a választási eredmények ismeretében fogják megtenni, azaz valóban a lábuk előtt heverve akarják a nemzetet látni. Nem is beszélve arról, hogy a jelölteknek pártállástól függetlenül ismerniük kellene ezt a szabályozást is.
Itt az általános vitában egy részletkérdést szeretnék még felhozni: ez az önkormányzatok ellenőrzése. Hogy mennyire előkészítetlen a törvényjavaslat, ez is mutatja. Tudniillik a javaslatok szerint az Állami Számvevőszék hatáskörébe kerülne ez, és a számvevőszéki bizottságban kibontakozott vita mutatta meg, hogy tulajdonképpen a számvevőszéki bizottság vállalja most fel azt a feladatot, hogy ezzel kapcsolatban valami olyan javaslatot készítsen, amellyel ez normális módon megoldható. Amennyiben a számvevőszék hatáskörébe kerül, akkor ennek költségvetési vonzata is lesz, hisz erre nyilvánvalóan apparátusbővítés kell, és ezt a jövő évi költségvetésnél figyelembe kell venni.
Mi a magunk részéről tehát a kifejtettek alapján a széles társadalmi bázis biztosításával gondoljuk megvalósíthatónak ezt a módosítást. Ezért örömmel üdvözöltük azt, hogy az önkormányzati bizottságban tulajdonképpen megindult egy hatpárti egyeztetés. Annál jobban fájlaljuk azt, hogy információink szerint ez véget ért, megszűnt, tehát nem folytatódik. Amikor én még jelentkeztem a hozzászólásra, ahogy elnök asszony mondotta, akkor még ezek az egyeztetések folytak. Akkor úgy készültem, hogy ezt messzemenően támogatva tulajdonképpen reményemet szerettem volna kifejezni, hogy azok a súlyos aggályok, amelyeket én itt felsoroltam, valahogy az egyeztetés folyamán megoldódnak kompromisszum-keresés és általában a nemzettel való kibékülés, konszenzuskeresés útján. Azonban minthogy hozzászólásomra már csak most kerülhetett sor, és ezek az egyeztetések már tudomásom szerint megszakadtak, ezért az énáltalam elmondott aggályokat befejezésül csak megerősíteni tudom. De azzal a halvány reménnyel, hogy az ellenzék padsoraiból elhangzott igen sok fölvetés, igen sok meggyőző érv talán mégis olyan irányba fogja terelni ennek a törvénycsomagnak a módosítását, hogy ebben azért valamennyire létrejöjjön egy olyan társadalmi bázis, amelyet az ellenzék is képvisel, és hogy ezen a bázison alapuljon a törvény módosítása. Ezt a reményemet én mégis kifejezem, annak ellenére, hogy ezek az egyeztetések jelenleg nem folynak.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
