DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A parlamenti tárgyalás sajátos véletlene, hogy éppen ma két éve és két napja lépett hatályba az az egyezmény, az a nemzetközi szerződés, amely Magyarországot is kötelezte arra, hogy belső jogrendszerét összhangba hozza az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezménnyel. Éppen két éve és két napja terheli tehát mulasztás a Magyar Köztársaságot a tekintetben, hogy jogrendsze-rének alapvető intézményeit - és így különösen a személyes szabadságot korlátozó jogintézményeket - összhangba hozza ezzel az egyezménnyel.
Egyetértek az előttem szóló Szabad György azon gondolatfonalával, amely arra utalt, hogy ez a két év és két nap elenyészik a mellett a négy évtized és négy év mellett - a 44 év mellett -, amellyel elmaradtunk az 1950-ben megkötött római egyezményhez való csatlakozástól. De úgy érzem, hogy ez a tény, hogy két éve és két napja a strasbourgi bíróság bármikor elmarasztalhatná a Magyar Köztársaságot a tekintetben, hogy belső joga nincs összhangban az európai egyezménnyel, a római egyezménnyel, ez elegendő indok amellett, hogy ezt a törvényt ma tárgyaljuk. Tehát a törvényjavaslat szükségessége mellett különösebb érveket nem lehet, nem szükséges tovább felhozni.
Örülök annak is, hogy úgy tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot, hogy nyilvánvalóvá vált a bizottsági vitákban is, és nyilvánvalóvá vált a vita eddigi menetében is, hogy a magyar parlament pártjai között nincs vita a tekintetben, hogy szükséges-e az egyezmény rendelkezéseinek betartása, és nincs vita a tekintetben, hogy a magyar jövő az Európába való reintegrálódás - ahogy Szabad György fogalmazott - az egyetlen járható út valamennyiünk számára, és ebben közös az akarat a Ház mindkét oldalán.
Azt hiszem, hogy a büntetőeljárási törvény kapcsán röviden csak arról a vitáról kell szólnom - és a hozzászólásom erre koncentrál -, hogy az egyezményhez való csatlakozásból eredő, szükséges lépések - így különösen a 72 órás őrizet bevezetése és a terhelt védekezési jogainak garantálása - lezárják-e a büntetőeljárás reformjára tett erőfeszítéseket. Szeretném rögzíteni, hogy az SZDSZ véleménye is az, hogy önmagában ezekkel a lépésekkel nem fejeződhet be a büntetőeljárás reformja, az a reform, amelynek igazán jelentős lépései már 1989-ben megtörténtek, amikor 40 év tapasztalatai alapján - az emberi jogokat nem értékelő joggyakorlat alapján -, az ellenzéki kerekasztal és az MSZMP közötti tárgyalások eredményeképpen éppen 1989 őszén, tehát öt évvel ezelőtt, az 1989. évi XXV. törvényben sikerült a személyes szabadságot korlátozó kényszerítő intézkedések tekintetében a büntetőeljárási törvényt jelentősen módosítani és tenni itt olyan lépéseket, amelyek a mi büntetőeljárási gyakorlatunkat is az emberi jogok tiszteletére szorították - a védekezési jogok kiterjesztése történt meg ezekben az időszakokban.
Ugyanakkor azt is el kell mondanunk, hogy a büntetőeljárás reformjának a mostani lépésével úgy tűnik, hogy az európai emberi jogi normákkal összhangba került leglényegesebb vonalaiban a magyar büntetőeljárási törvény, és a módosítás remélhetőleg a következő év elején - '95 márciusáig terjed az a határidő, amit a kormány az Igazságügyi Minisztérium számára szabott a büntető-eljárási törvény alapelveinek kidolgozására - nem feltétlenül ugyanezen a nyomon - tehát nem a '89-es nagy kodifikáció és a mostani kodifikáció nyomán - kell hogy haladjon, hiszen - és ebben vitába szállok Torgyán Józseffel, aki a bizottsági kisebbségi véleményt kifejezte - a magyar büntető igazságszolgáltatás ma nem a vádlott és a terhelt - vagy a nyomozás során gyanúsított és a védő - jogainak elmaradása tekintetében marad el az európai jogoktól, hanem elsősorban abban a tekintetben, hogy kellő hatékonysággal szolgálja-e a közösség, az állam büntetőigényének érvényesítését.
Az egyik legnagyobb probléma a magyar büntető igazságszolgáltatással az ügyek elhúzódása, az eljárások hosszú hónapokig, adott esetben évekig való elhúzódása. Ilyen tekintetben egyébként a magyar büntetőeljárás kritika tárgyát képezheti - a strasbourgi emberi jogi bíróság előtt is -, hogy a megfelelő időn belüli jogszolgáltatás megtörténik-e, és komoly problémákat okoz az, hogy a sértettek és a tanúk védelme kellő mértékben garantált-e a büntetőeljárásban.
Ezért az SZDSZ nevében örömmel üdvözlöm ennek a törvénycsomagnak azt a pontját, amely a tanúknak az eljárás során való védelmét biztosítja, és ennyiben egy kicsit túl is lép a szorosan vett egyezménykonform rendelkezések megteremtésének igényén. Hiszen nagyon sok esetben tapasztalhatták büntetőügyekben az állami büntetőigényt támogató, segítő tanúk, hogy a bírósági tárgyalóteremben - a hatályos büntető törvénykönyv, illetve hatályos eljárási törvény előírásainak megfelelően - a bíróság felolvasta a tanúk nevét, lakcímét, és ez elegendő okot szolgáltatott a teremben jelen lévő, a közönség soraiban ülő vádlotti hozzátartozóknak vagy támogatóknak, hogy már ott, a bírói tárgyalóteremben megfenyegessék a tanút, arra hivatkozva, hogy: ismerjük az ön címét, majd meglátja, milyen következményei lesznek, hogyha segíti az igazságszolgáltatás tevékenységét!
(17.00)
Ezért én nagyon fontos intézkedésnek tartom, és gondolom, a Magyar Országgyűlés széles körének támogatását is kapja az az intézkedés, amely lehetővé teszi, hogy a tanú védelme érdekében a tanú legfontosabb személyi adatai titokban maradjanak, ne legyen lehetőség arra, hogy a tanúval szemben fellépni kívánó bűnözők a tanút megzsarolhassák vagy megfenyegethessék.
Ebben az irányban úgy érzem, a magyar törvényeknek további lépéseket is kell tenniük. Egyáltalán nem osztom azt a véleményt, amely az alkotmányügyi bizottság ülésén elhangzott, és úgy szólt, hogy a védő adott esetben a nyomozási kihallgatás során tanácsokat kell hogy adjon a gyanúsítottnak, hova rejtse el a hatóság elől eldugott értékeket, és micsoda emberjogtiprás, ha ehhez a törvények nem nyújtanak kellő segítséget a védőnek. A védőnek megítélésem szerint nem az a feladata, hogy ötleteket adjon a gyanúsítottnak, hogyan bújjon ki a felelősség alól, hanem az a feladata, hogy a törvényes védelem eszközeivel élve támogassa abban a védencét, hogy az igazságos eljárásban minden tekintetben élvezhesse a fair, az igazságos eljárás garanciáit. Nem a bűnpártolás a büntetőügyekben eljáró védők feladata! Ebben én nem osztom Torgyán Józsefnek a bizottsági ülésen elhangzott álláspontját.
Úgy ítélem meg, nagyon sok állampolgár válik nagyon súlyos bűncselekmény áldozatává Magyarországon, és az államnak kötelessége ezen állampolgárok segítségére sietni. És kötelessége segítségére sietni azoknak is, akik ezeket a bűnügyeket megpróbálják felderíteni, akik segítséget nyújtanak a hatóságoknak abban, hogy a büntetőügyekben igazságos ítéletek szülessenek.
Természetesen abban viszont osztom a bizottság két fős kisebbségének véleményét és a többségben elhangzott álláspontokat is, hogy a törvényeket a hatóságoknak is be kell tartani, és be kell tartatni a törvényeket a büntetőügyekben eljáró hatóságokkal is. De úgy érzem, az erőfeszítéseket a törvényalkotónak az emberi jogok biztosításával egyidejűleg, a védekezési jogok garantálásával egyidejűleg a hatékony, sikeres büntetőeljárás feltételeinek megteremtésében is biztosítani kell.
Tisztelt Ház! Amikor azt vetik a mostani módosítás szemére, hogy nem elég kiterjedt, azt hiszem, jogosan vetik fel ezt a kifogást a büntetőeljárás tekintetében. Ugyanakkor ha tekintetbe vesszük, hogy a kormánynak szándéka a büntetőeljárás átfogó reformja, ennek keretében a büntetőeljárást gyorsító, egyszerűsítő, a tanúk és a sértettek védelmét biztosító intézkedések bevezetése, akkor úgy érzem, a mostani törvénynél koncentrálhatunk csak arra, hogy az európai emberi jogi egyezménnyel való komformitást teremtsük meg.
Úgy érzem, abban egyetértés van valamennyi képviselő között, hogy ezt az intézkedést, ezt a célt a mostani javaslat - a büntetőeljárás módosítására - szolgálja, és ennek a célnak ez megfelel. Ennyiben szükséges és ennyiben sürgős is a módosítás.
A büntetőeljárás átfogó reformja is sürgős lenne, de az olyan mértékű változtatást igényel az 1973-ban elfogadott törvényhez képest, hogy azt ebben a feszített tempóban felelőtlenség lenne megtenni. Ezért én az SZDSZ részéről szeretném biztosítani a kormányt a benyújtott törvényjavaslat támogatásáról, és erre kérem képviselőtársaimat is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
