DR. BOROSS PÉTER
DR. BOROSS PÉTER
DR. BOROSS PÉTER (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Engedtessék meg nekem, hogy mindenekelőtt egy tulajdonképpen műsorhoz nem illő megjegyzést tegyek.
A parlamenti életnek vannak bizonyos törvényszerűségei, a parlamenti élet egy vitafórum. Javaslom felülvizsgálni azt az állapotot, hogy a hozzászólásoknak itt kelljen elhangoznia főleg akkor, ha az expozé pedig ott hangzik el a miniszteri helyen. (Taps.) Ez olyan pulpitus, ahol a nagyobb jelentőségű szónoklatok szoktak elhangzani. Én a helycserét javasolnám - miniszteri szózat innen és a vitás hozzászólás pedig ott. (Közbeszólás balról: Így van!) Örülök baloldali sikeremnek, ritka élmény számomra. (Közbeszólás: Minden konstruktív javaslatot támogatunk.)
(12.00)
Hölgyeim és Uraim! Én itt a kétpercesekben két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik az, hogy teljesen függetlenül attól, hogy a hagyományos pártretorika egyik gyöngyszeme is elhangzott itt, ennél fontosabbnak tartom a figyelmet felhívni arra: ha itt, a pulpituson elhangzik egy mondat és ez a mondat, amikor elhangzott, világosan fejezte ki az előadó szándékát, akkor azt nem szabad félreérteni; abba nem szabad belemagyarázni, az nem illő. Vagy rendelkezni kell azzal az önmérséklettel: ha nem vagyok képes pontosan érteni az előadó mondatszerkesztését, akkor nem kommentálom. Ezt nagy tisztelettel ajánlanám, l perc 40 másodperc erejéig.
A költségvetési javaslatról folyik a vita, a költségvetési tervezetről. Számomra az a dilemma mindenekelőtt - és ezért is vállalkoztam ritka megszólalásaim egyikére -, hogy kié ez a költségvetési tervezet? Kinek a költségvetési tervezetét tárgyalja a tisztelt parlament? Ha én jól értettem Pető Iván úr, frakcióvezető előadását, akkor én azt úgy érzékeltem, hogy úgy kívülről belenyugszunk ebbe, de úgy egyébként nekünk túl sok közünk nincs hozzá. A Szabad Demokraták Szövetségének - gondolom - mégiscsak ez volt a hivatalos és meghatározó álláspontja. És aki nem érezte attitűdjeiben ezt a fajta sajátos kívülállást, annak - azt hiszem - nem jól működik a hallókészüléke.
A másik: vajon a kormány előterjesztése-e ez? Mint ahogy hivatalosan az. Most, impresszióim szerint, ha azt lehet olvasni a sajtóban - és ez nem a szokásos zsurnaliszta torzítások közé tartozik -, hogy minisztériumunk módosító javaslattal fog élni - mert én magam ezt olvastam -, akkor itt fenntartásokkal kell fogadnom, hogy ez a kormányé lenne. Vajon a két párt együttes javaslata-e? Ebben mindenképpen kétségeket támaszt az a tény, hogy a javaslat a szocialista pártok hagyományos költségvetési javaslataitól alapvetően eltér. A szocialista és baloldali pártok általában a szakszervezetekkel azért működnek együtt, mert voksszerző szerepüket honorálják olyan gazdaságpolitikával, amelyet ez az igény támaszt. Nagyon nehéz volna erre igazolást találni ebben a költségvetésben.
Én tehát úgy hiszem, hogy alapvetően a pénzügyminiszter úr előterjesztése mégis, amit imponáló eréllyel képvisel. És - legalábbis én, a magam részéről - úgy mérlegelem, hogy elsődlegesen azt a költségvetést tárgyaljuk mi most, amit a pénzügyminiszter úr terjesztett elő.
És itt mindjárt, engedjék meg nekem, hogy az elismerés hangján szóljak - és ebben a vitában meg minden más vitában, azt hiszem, szerepet kap - a pénzügyminiszter úr kiváló retorikai készségéről. Én azt hiszem, osztatlan elismerést nyert - elárulom, a mi oldalunkon is - szellemes mondatszerkesztése és nívós mondatszerkesztése, hatásos érvelése többször váltott ki hangos elismerést is a kormánypárti oldalról.
És amikor én ezt elmondom és úgy minősítem - és azt hiszem, nyugodtan minősíthetem - mint egy kiváló személyi tulajdonságot, akkor azért hívom fel a figyelmet erre, mert ha eme hatáskeltés mögött téves gazdaságpolitikai koncepció, a gazdasági viszonyok helytelen értékelése húzódik meg, akkor nem is olyan könnyű észrevenni - és itt a hívőkre gondolok elsősorban -, hogy milyen tévedésekre vezethet egy hatásos képviselet, többek között a költségvetési anyag előterjesztése kapcsán is. Úgy hiszem, a jövőre vonatkozóan is nagyon lényeges tényező lesz ez, hisz valóban eladni gondolatokat, az nem egy esetben nívós képviselet kérdése; de felismerni mögötte a tévedéseket, az viszont nagyon fontos ahhoz, hogy az ország gazdasági viszonyai olyan irányba fejlődjenek, amely az egész ország számára kedvező - és ne ellenkező irányba.
Többször hangzott el itt hozzászólásokban az előző kormányra való utalás. Megszoktuk mi már, hogy az előző kormány az eltöltött négy esztendőben bűnökkel terhes, a megelőző időszak kevésbé, és a most következő időszak pedig még nem tudom pontosan, milyen. A megelőző kormányra történő utalásnál, ami gyakorta hangzott itt el, felhívom a figyelmet azért arra, hogyha nem most, de december 11-e után, az önkormányzati választások után elérkezne az ideje a tárgyilagos elemzésnek.
Elérkezne az ideje a tárgyilagos elemzésnek. Meg kell hogy mondjam, mi ezt elvégeztük az 1985-89 közötti időszakra vonatkozóan. Elvégeztük, mert nagyon fontos, megszívlelendő döntések történtek akkor - vagy nem döntések és szabadjára engedett folyamatok -, és az a minimális igény, hogy itt az ország életéről van szó, hogy ez a négy év is ne a politikai érvelés fordulataiban jelenjen meg a szokásos jelzőkkel, hanem egy tárgyilagos ítélkezés és elemzés tárgya legyen - amely négy esztendőben történtek hibák, hölgyeim és uraim, tévedés ne essék! Bűntelennek csak a következő négy év ígérkezik, úgy tűnik. A megelőzőben voltak ilyen természetű hibák. Én nem hinném, hogy célszerű ez az állandóan odakent, felületes minősítése a megelőző négy esztendőnek.
Hisz azért tudnunk kell, hogy a megelőző négy esztendőben totálisan összeomlott a keleti piac, és ez a magyar export 40 százalékát érintő, óriási hatású volt. Talán arról is illene tudni, hogy kitört a balkáni háború; az első időkben - és embargóval együtt - micsoda hátrányokkal! És tudni kellene azt is, hogy '92-ig Magyarországnak szufficites fizetési mérlege volt. Mert kellene tudni, '92-ig ez történt. És azt is kellene tudni, hogy '93-ban példátlan recesszió volt egész Európában piacainkon, amikor is az export alapvetően megtorpant. És ha hozzáteszem túl szigorú csődtörvényünket, nem egészen jó kamatpolitikánkat; de azt '93 őszén felismertük, szeptemberi kormánydöntés; azt hiszem, korrekciónak felfogható. Kérem tehát, ebben rendelkezzünk több tárgyilagosság iránti igénnyel.
Én kénytelen vagyok most nagyokat lépni, mert itt, az idő szorításában egyszerűen nincs mód, hogy valóban és érdemi hozzászólásra kerüljön sor - legalábbis én, úgy tűnik, ehhez bőbeszédű vagyok.
Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat arra, hogy '94 elején a kormány kiadott egy kiadványt, amit az akkori kormánnyal, velünk nem szimpatizáló sajtó és az akkori ellenzék - és jelenlegi kormánypárt - hát, pergőtűzzel fogadott: micsoda sikerpropaganda ez! Hát, azt hiszem, ezek a minősítések eléggé emlékezetesek mindenki számára - aki benne volt a minősítésben, meg akit érintett, annak a számára is egyaránt.
Hölgyeim és uraim, ebben a kiadványban számok vannak. Ebben számok vannak; számok és adatok - gázvezetékről, telefonról, sok mindenről. Nem került sor ezek bírálatára, pedig nem ártott volna a tényekkel vitatkozni, ami e kiadványban szerepelt. Ennek a kiadványnak egyik célja az volt - mondják -, választások előtt a kormány önmagának hízelgett... De a másik célja az volt, hogy bemutassa a világnak - azért fordítódott le több nyelvre -, hogy itt van egy gazdaság, amelyik működik, amelyik fejlődik, amelyik az infrastrukturális alapokat fejleszti, amelyiknek szociális kiadásai olyan ütemben nőttek, ahogy a kormányzásunk idején nőttek. Tehát egy olyan gazdaság van itt, amelyikre érdemes felfigyelni, mert virulens jellemzői vannak.
Annál inkább meglepő - és ezt a költségvetés előkészítése szempontjából sem értem és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok szempontjából sem értem és abból a szempontból sem értem -, hogy miért nekünk és személy szerint nekem kellett számtalan külföldit meggyőzni arról, hogy nem olyan rossz a gazdaság helyzete, mint amilyet, az egyik újság szerint, az a katasztrófa-retorika okozott, ami a választások után továbbfolytatódott. Mert az katasztrófa-retorika volt, hölgyeim és uraim; abban nem jelentek meg a '94. évi gazdasági fejlődés, a gazdasági növekedés különböző, rendkívül lényeges elemei.
(12.10)
Én nem kívánok, még egyszer hangsúlyozom, Kádár Béla helyett szólni, mert teljesen így sem tudom elmondani a mondandómat, de szabadna utalnom Bauer Sándor úr hozzászólására itt, és... (Bauer Tamás: Tamás.)... bocsáss meg, elnézést kérek, nagy figyelmetlenség, Bauer Tamás hozzászólására, amelyiknél egy dologra szeretnék utalni.
Hölgyeim és Uraim! Létezik Magyarországon egy makrogazdaság-, makroközgazdász-irányzat. Általában statikus szemléletű, általában a reálfolyamatok iránt, gazdasági reálfolyamatok iránt kevesebb érzékkel rendelkezik, e reálfolyamatok dinamikáját általában nem tartja kellően szem előtt. Nos, ez egy nagyon veszélyes felfogás. Azért veszélyes felfogás, mert a gazdaság reálfolyamataiban kiszámítani a dinamikus tényezőket jobb gazdaságpolitikára enged következtetni, vagy jobb gazdaságpolitikát inspirál, mint az a sajátos statikus látásmód, amely úgy tesz, mintha a reálfolyamatok gerjesztenék a gazdaságot. Visszaköszön annak emléke még a tervgazdálkodás időszakából, hogy mi mindent tervezünk, befolyásolunk és megoldunk, s tudjuk, hogy akkor sem lehetett ezt elérni, nemhogy most, amikor a piaci tényezők spontán mozgásának sokkal nagyobb tere van, mint amilyen tere a korábbi években volt. Azt hiszem, ezt nem is kell külön alátámasztanom.
Ez a fajta katasztrófa-felfogás eredményezte a pótköltségvetést, a 390 milliárdosra jósolt költségvetési hiányt. Nem akarom én részletezni.
Itt én arra a motívumra utalok: az a nagy baj a gazdasági programmal és ezzel a pótköltségvetéssel, hogy nem tudjuk, hogy ez-e a költségvetés. Mint ahogy akkor azt hittük, az áfa emelődik, az energiaár emelődik. Magam tanácsoltam a tisztelt kormánynak átadás időszakában az energiaár-emelést ez év őszére, hogy ne 70 százalék legyen egyszerre, hanem folyamatosan, mert a gazdasági organizációknak alkalmazkodási időigénye van, és nem lehet egyszerre ekkorát a gazdaságra rázúdítani. Úgy tűnik azonban, hogy ezek a mondatok nem találtak megfelelő meghallgatásra. De nem következett be semmi sok minden kilátásba helyezettből. Most már azt se tudom, hogy azokból, amik itt kilátásba helyeződtek, egyáltalán a jövőben lesz-e valami.
Szabad legyen erre a fogyasztáscsökkenéses, visszafogó, gazdasági növekedést korlátozó költségvetésre egy olyan megjegyzést tennem, hogy egyidejűleg és párhuzamosan beruházási kedvezményeket mond a kormány és az előterjesztés, mint nagyon jelentős tényezőt. Ki látott már olyat, hogy egy gazdaságban jelentős fogyasztásszűkítés mellett eredményes lehet egy beruházás-kedvezményezés? Hát mi a beruházások első inspirációja? Valóban az adókedvezmény? Nem a keresleti piac? Én javasolom figyelembe venni ezeket a tényezőket, mert e tényezők nélkül nagyon nagy tévedéseket lehet elkövetni. Eljöhet a megelőző évtizedek azon kellemetlen tulajdonsága, amikor a kedvezmények, a beruházási kedvezmények beruházásra késztetnek, csak éppen a piaci háttér kellő felmérése nélkül. A mi kormányunk megszenvedte, és az önök kormánya is megszenvedi hosszú ideig még ezeket a beruházásokat a megelőző évtizedekből.
Most, mivel az időm lejár, két tényezőre szeretnék csak utalni. Pénzügyminiszter úr expozéjában tett egy zárójeles megjegyzést, hogy persze az infláció pár ponttal nő. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az infláció és az inflációs várakozás sajátos tünetegyüttes. Felhívni a figyelmet arra, ha az infláció éveken át, mint ahogy '91-től, fokozatosan csökken, az kifejez valami ilyen irányzatú önmozgást is. Ha azonban megszakad ez a folyamat, ez a lefele hajló, ronda szóval trend, és egy ellenkező ugrás következik be, az önmagában inflációgerjesztő tényező. Nem szabad zárójelbe tenni, ennek a következményei '95-ben majd érzékelhetők lesznek. Félek attól, nagyon hangsúlyozott ellenkező lépések és retorika kell hozzá, hogy itt valami olyan öngerjesztés következik be, amely az infláció kialakult normalizálódási irányát ellenkező irányba fordítja, márpedig akkor a kamatpolitika ismét olyan lesz, amilyen, a kamatpolitika miatt a költségvetési hiány pedig ismét nő olyan mértékben, ahogy nő.
A másik, amit Békesi (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.) Tisztelt Ház! Az én időm lejárt, és én köszönöm elnök asszony kegyét, hogy nem zörgetett és szólt rám. Nem mondom el azt a másikat, ami az államháztartási reformra történt könnyed utalásra vonatkozott, amit egyszerűen nem értek. Köszönöm. (Taps.)
