TÓTH SÁNDOR
TÓTH SÁNDOR
TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A pénzügyminiszteri expozéban dr. Békesi László miniszter úr kifejtette, hogy a megindult kedvező folyamatok fenntartása érdekében az agrárágazatok számára az ez évit meghaladó összegű költségvetési támogatás biztosítását javasolja. A költségvetés-politika az agrárgazdaság adottságainak, nemzetgazdasági szerepének megfelelőn kiemelt figyelmet fordít az ágazat helyzetének stabilizálására, a növekedés megalapozására. A támogatások szerkezetének és konstrukciójának továbbfejlesztése pedig a rendszer hatásfokát javíthatja.
Az agrárágazat 1995. évi költségvetési támogatására összesen 75 milliárd forint használható fel a költségvetési terv szerint. A gazdálkodó szervezetek folyó termelését, reorganizációját 63,4 milliárd forint összegű támogatás segíti, míg a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás fejlesztési céljainak megvalósításához 11,6 milliárd forinttal járul hozzá a költségvetés.
(17.30)
Ha nemcsak az agrárgazdaság költségvetési előirányzatának várható teljesítését vetjük össze az 1995. évre javasolt összeggel, hanem figyelembe vesszük, hogy az 1994. évi költségvetési törvény erre a célra 57 milliárd forintot, az 1995. évre javasoltnál 18 milliárd forinttal, 30 százalékkal kevesebbet hagyott jóvá, akkor úgy vélem, nem lehet kérdéses, hogy a kormányzat valóban kiemelt figyelmet kíván fordítani erre a területre.
A kormány az eddig hat, elkülönítetten működő földművelésügyi alap összevonásával új, egységes Mezőgazdasági Alap létrehozását javasolja, melynek támogatására a fenti összegen belül 9 milliárd forintot lehet fordítani. A költségvetési törvény keretében módosul az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény, lehetővé válik, hogy a garantált áras állami felvásárlás - külön megállapodás alapján - gazdálkodó szervezeteken keresztül állami garancia melletti hitelfelvétellel is történhet.
A törvényjavaslatban a kormány felhatalmazást kap arra, hogy az agrárgazdasági támogatások 1995. évi szabályait külön rendeletben állapítsa meg. A költségvetési törvényjavaslat szerinti támogatási összeg célirányos felhasználására vonatkozó javaslatokat a jelenlegi állapot figyelembevételével a következőkben foglalhatjuk össze.
Az agrárágazat jövedelemtermelő képességének javítása szempontjából alapvető kérdés az agrártermékek piacának stabilizálása, a termelési és értékesítési biztonság növelése. Ennek eszköze az agrárpiaci rendtartás következetesebb működtetése, a piacszabályozás hatókö-rének bővítése, az intézményrendszer, a terméktanácsok fejlesztése, garantált árak intézményének működtetése, végül, de nem utolsósorban az exporttámogatási rendszer továbbfejlesztése.
Az agrárexport támogatására 1995. évben 35 milliárd fordítható. Ezen összeg a forint reál, effektív felértékeltségét mérséklő árfolyam-politikával, rugalmasabb, de célra orientált exporttámogatási rendszer alkalmazásával, valamint az eddiginél határozottabb piacfeltáró munkával lehetővé teheti a számításba vett mintegy 2,5 milliárd dollár nagyságrendű export megvalósulását.
Az agrárpiaci rendtartás keretében szükségessé váló piaci beavatkozásokra, valamint az esetleges garantált áras állami felvásárlásra összesen 7,5 milliárd forint fordítható. Az agrárrendtartás mozgásterét bővíti, hogy a garantált áras felvásárlás - mint említettem - a gazdálkodó szervezeteken keresztül államilag garantált hitel segítségével is finanszírozható lesz.
Az agrárpiaci rendtartás keretében az öt alapvető termékre, úgymint étkezési búza, kukorica, vágósertés, vágómarha és tej, garantált ár kerül meghirdetésre. Ezek közül az étkezési búza, a vágósertés és a vágómarha garantált árát tartalmazó jogszabály már meg is jelent. Az agrártermelők a termelés értékeinek csökkentése érdekében a növénytermesztés és egyes állattenyésztési ágazatok anyagköltségeit finanszírozó éven belüli lejáratú hitelek után kamattámogatásban, a mezőgazdasági termelés normatív módon szabályozott gázolaj-felhasználása után a fogyasztási adó 50 százalékának megfelelő támogatásban részesülnek. A támogatási feltételek tervezett módosítása keretében javaslom, hogy 10 százalékpontos kamattámogatás a baromfitartást finanszírozó éven belüli hitelekre is terjedjen ki.
Az erdőfelújítási munkálatok után a gázolaj-támogatás a szántóföldi növénytermesztésben alkalmazott feltételekkel igénybe vehető legyen. A mezőgazdasági gépek beszerzéséhez a mezőgazdasági termelők automatikusan kamattámogatásban részesüljenek. A saját jogon esetleg nem hitelképes termelők gépellátása érdekében a gépkölcsönzés, a gépbérlet és a géplízing bővítését kamatkedvezmény, illetve támogatás útján is ösztönözni kell. A mezőgazdasági termelők a növénytermesztést és állattenyésztést finanszírozó éven belüli hitelekhez járó 10 százalékos kamattámogatást a termelést szervező és a termékfelvásárlásra vonatkozó úgynevezett integrátor szervezeteken, termelési rendszereken, szövetkezeteken, feldolgozó vállalkozásokon keresztül is megkaphassák.
A pénzintézeti hitelhez hasonlóan a mezőgazdasági termelés anyagköltségeinek finanszírozását szolgáló, a szövetkezeti törvény által megengedett, úgynevezett tagi kölcsönre javaslom kiterjeszteni a 10 százalékos kamattámogatás igényét is.
Tovább kell folytatni az agrárágazat szerkezeti és szervezeti átalakítását, a meglévő vagyontárgyak új szervezetben történő hasznosítását és komplettírozását elősegítő reorganizációs programot. A költségvetés szerint 1995. év végéig további új pályázatok is engedélyezhetők lesznek. Ehhez a költségvetési javaslat 6,5 milliárd forint összeg felhasználását teszi lehetővé. Ezen összeg nagyobb részét a korábban jóváhagyott pályázatok áthúzódó támogatása sajnos leköti, ezért az új pályázatok engedélyezésénél korlátozni kell az egy pályázónál támogatható reorganizációs hitel összegét. Az új törvényi szabályozás keretében létrehozandó egységes Mezőgazdasági Alap feltételrendszerének célirányos kialakításával elő kell segíteni a mezőgazdaság, erdő-, vadgazdálkodás, illetve a halászat biológiai, valamint anyagi-műszaki alapjainak fejlesztését, a termőföld megóvását, egyes gazdaságilag elmaradott körzetekben a mezőgazdasági célú földhasználatot. Az egységes törvényi szabályozás eredményeként lehetővé válik a rendelkezésre álló források racionális hasznosítása, időleges átcsoportosítása. Az Alap, törvényben előírt jogcímeken és mértékben saját bevételekkel is rendelkezik, amelyek a törvényben meghatározott célra használhatók fel.
Ezen túlmenően az Alap támogatására az 1995. évi költségvetési törvényjavaslat 9 milliárd forintot biztosít. Ezen utóbbi összeg felhasználásával támogatni tervezi a kormány többek között a mezőgazdasági, erdőgazdálkodási, vadgazdálkodási, halászati, valamint egyes élelmiszeripari beruházásokat; a mezőgazdasági szempontból fontos, Útalapból is támogatott összekötő- vagy bekötőutak létesítését; a minőségi árualapok előállításához szükséges tenyészállatok beszerzését, illetve tenyésztésbe állítását; a mezőgazdasági termelés biológiai alapjainak fejlesztését, úgymint génbankok, törzsültetvények, magas biológiai értéket képviselő vető-, illetve szaporítóanyagok elterjesztését; a gazdaságilag elmaradott körzetek meghatározott településeihez tartozó mezőgazdasági földhasználatot, valamint a nem biztosítható természeti károk gazdasági hatásainak mérséklését.
Továbbra is támogatás biztosítható a termőföld minőségének megőrzését, javítását szolgáló melioráció, valamint az öntözésfejlesztés beruházásaihoz. E célra 1995-ben 1,6 milliárd forint fordítható. Ezen összeg terhére - a vissza nem térítendő támogatás mellett - a melioráció építési munkálataihoz 60 százalékos kamattámogatást is indokoltnak tartok.
Az erdőtelepítések iránt megnyilvánuló növekvő társadalmi igény s az erdősítés kormányprogramban tervezett ütemének teljesítéséhez 1995. évre az erdőtelepítés, erdőszerkezet-átalakítás, fásítás kormányzati beruházásaira 1 milliárd forintot irányoz elő a költségvetés, ugyanakkor az erdőpusztulás gazdasági következményeinek elhárításához 0,2 milliárd forint áll rendelkezésre. A nem biztosítható természeti károk gazdasági hatásainak mérséklését a mezőgazdasági termelők normatív alapon szabályozott jövedelemkockázati befizetése és az állami költségvetés hozzájárulása alapján lehet megoldani. Ehhez az 1995. évi költségvetési törvényjavaslat 0,2 milliárd forint támogatást biztosít. Felhasználását a Mezőgazdasági Alap keretében szabályozni kell.
(17.40)
A törvényjavaslat szerint a támogatás odaítélésében jelentős szerepet kapnak a magyar agrárkamarák is. Azt gondolom, az előirányzatok főbb céljait tekintve is tükröződik az a törekvés, hogy a támogatást egyre inkább azok a termelők kapják, akiknek a megsegítése a legfontosabb. Ennek kapcsán elég csak az agrártermelési támogatás közel 30 százalékos, vagy a Mezőgazdasági Alap mintegy 20 százalékos növelésére gondolni.
A támogatások legnagyobb hányadát, érthető okokból, a piacra jutást segítő támogatások - exporttámogatás, agrárpiaci támogatás - teszik ki, több mint 56 százalékot, s ezek közül az exporttámogatás önmagában mintegy 47 százalékot képvisel.
Tudomásul kell venni, hogy az agrárgazdaság nem befolyásmentes piaci feltételek között dolgozik, ezért a támogatásoknak segíteniök kell a piacra jutást. Megfelelően segíti-e azonban a támogatás az agrártermelőket? Sokan teszik fel ezt a kérdést, hiszen az 1993. évi tényleges adatokat figyelembe véve ebből a támogatásból a mezőgazdasági termelők mindössze 6,9 százalékban, az élelmiszer-feldolgozók 53,7 százalékban, s a kereskedelmi ágazathoz tartozó szervezetek pedig mintegy 35,6 százalékban részesültek. Nem vitatható természetesen, hogy a kereskedelem által igénybe vett exporttámogatás is hozzájárul a belföldi árak alakulásához, a felvásárlás biztonságához, s ezáltal közvetetten a feldolgozóipar, vagy a mezőgazdasági termelő is részesedik ebből az összegből. Jó lenne azonban, ha ez a támogatás a jövőben, az előzőekben vázolt törekvéseknek megfelelően, nagyobb arányban jelenne meg közvetlenül a termelőknél.
Úgy vélem, ennek érdekében mind a kormányzatnak, mind pedig a termelőknek, érdekképviseleti szerveknek is vannak tennivalói. A kormányzatnak törekednie kell arra, hogy az exporttámogatási rendszer folyamatban lévő korszerűsítése során segítse elő ennek a célnak a megvalósítását, azaz olyan rendszert dolgozzon ki, amelyik nagyobb esélyt ad a termelőknek a támogatáshoz való hozzájutásra, a korlátozott összegből való nagyobb közvetlen részesedésre. A termelőknek, feldolgozóknak, érdekképviseleti szervezeteknek pedig az a feladatuk, önmaguk megsegítése érdekében is, hogy éljenek az export alanyi jogon biztosított lehetőségével. Nem arra gondolok természetesen, hogy minden termelő kezdjen el exportpiacokat keresni, saját maga kössön üzleteket, ez irreális felvetés lenne. Nem irreális elgondolás azonban, hogy az érdekképviseletek működését is számításba véve induljon el egy olyan mozgalom, amelyiknek a keretében termelői értékesítő szervezetek, értékesítő szövetkezetek jönnek létre. A támogatáshoz való közvetlen hozzájutást ugyanis ez a megoldás segítheti elő legbiztosabban.
Miért szóltam erről ilyen részletesen? Egyrészt azért, mert az exporttámogatás a legnagyobb hányadot képviseli az agrártámogatások keretében, másrészt azért, mert az agrárexport növekedése egyben hozzájárul a külkereskedelmi mérleg javításához is, amire nem kell külön senkinek a figyelmét felhívnom, igen nagy szüksége van a nemzetgazdaságnak. S azért is fontosnak tartom ezt a kérdést felvetni, mert én is úgy ítélem meg, ahogy az expozéban is elhangzott, hogy az agrárgazdaságban megindult kedvező folyamatok fenntartása fontos célkitűzés.
Ugyanakkor szükségesnek tartom felhívni a figyelmet arra, hogy az agrárágazatok és az általuk termelt termékek az államháztartás bevételi oldalának a biztosítása szempontjából is rendkívül fontosak.
Az agrárgazdaság támogatása, úgymond, kényszerű szükségszerűség. Arra alapvetően az agrárprotekcionizmus, és nem az agrártermelők másoknál rosszabb munkája miatt van szükség. Kétségtelen, hogy a vállalkozók költségvetési befizetései között az agrárvállalkozók csak mintegy 5-6 százalékos részesedéssel szerepelnek, ugyanakkor a vám- és importbefizetések mintegy 24 százaléka, az általános forgalmi adó több mint negyedrésze, 25,5 százaléka, a fogyasztási adónak pedig közel 39 százaléka az agrárgazdasági termékek útján realizálódik, és nem mindegy, hogy a fogyasztásiadó-, illetve az általános forgalmiadó-bevétel importtermékekhez, vagy hazai előállítású termékekhez kötődik, mert ha importon keresztül realizálódik, az adóbevétel rendelkezésre áll ugyan, de a külkereskedelmi mérlegben ez az egyensúly ellen hat. Az agrárgazdaság normális működése és az ahhoz szükséges feltételrendszer biztosítása tehát valóban fontos kormányzati feladat, s a költségvetési előirányzatok korlátozott lehetőségeit figyelembe véve ezért különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a rendelkezésre álló összeg a leghatékonyabban kerüljön felhasználásra.
Felül kell vizsgálni a támogatások szabályozásának rendszerét, hogy csak a valóban jogos, ellenőrizhető igénylések kerüljenek teljesítésre. Ennek érdekében módosítani kell az exporttámogatások rendszerét, biztosítva a relatív gazdaságos kivitel ösztönzésének fenntartását, érvényesítve a gazdálkodók felé a változó külső és belső piaci viszonyokhoz történő alkalmazkodás erőteljesebb kényszerét. Különösen fontosnak tartom, hogy a támogatások, köztük az exporttámogatás igénybevételét lehetővé tevő végrehajtási szabályok olyanok legyenek, hogy azok az érintettek, köztük a termelők számára is egyértelműen kifejezzék a kormányzatnak a támogatások biztosításával elérni kívánt, általam is helyesnek tartott törekvéseit. (Taps a bal oldalon.)
