DR. GÁSPÁR MIKLÓS
DR. GÁSPÁR MIKLÓS
DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az adózás rendjéről szóló 1991. január elsején hatályba lépett törvény a gyakorlati tapasztalatok alapján azóta minden évben korszerűsödött, és alkalmas volt az adóztatás törvényes és eredményes jogi feltételrendszerének a biztosítására.
A nagy összegű adócsalások, adóalap-eltitkolások és be nem hajtott adóhátralékok nem a jelenleg is hatályos törvény hibáiból, hanem elsősorban a törvény nem megfelelő végrehajtásából származtak.
Az igazságos és arányos közteherviselés elve, illetőleg az az elv, hogy az állampolgárok méltányosan, az anyagi teherbíró képességük arányában járuljanak hozzá a közkiadásokhoz, amelyek mindannyiunk javát szolgálják - például utak, iskolák, infrastrukturális építkezések - mindezek szigorúbb büntetőjogi fellépést követelnének meg azokkal szemben, akik több millió, esetenként több százmillió forint jogtalan haszonhoz jutnak adócsalással a megállapított adó meg nem fizetésével.
Visszatérve konkrétan az előttünk fekvő törvényjavaslathoz, azt állapíthatjuk meg, hogy az nem tartalmaz jelentős módosítást, mivel mint már szó volt róla, a jelenleg hatályos törvény is megfelelt céljának, és inkább a végrehajtással volt probléma, többek között azért, mert az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal technikai színvonala és létszáma nem garantálja a feladatok hatékony és maradéktalan ellátását.
Helyes törekvése a törvényjavaslatnak, hogy általában javítja és gyorsítja az adótartozások beszedhetőségét és egyszerűsíti az adóeljárást.
A törvényjavaslat egyes fontosabb paragrafusait nézve a 2., 3. és 4. §-ok pozitív célja, hogy megkönnyítik például a helyi adók bevallásával kapcsolatos adminisztrációt.
(9.40)
E változtatás azonban másfelől fölveti azt az alapvető kérdést, hogy akkor most az önbevallásos elven nyugvó magyar adóztatási rendszer a kivetéses rendszerre fog áttérni? Mindkét rendszernek megvan ugyanis az előnye és a hátránya is, de a kettő keveréséből hosszú távon több hátrány származik, mint előny. Célszerű lenne, ha e kérdésben a vita során vagy végén nyilatkozna a pénzügyminiszter.
A hatályos törvény szerint, ha az adóhatóság késedelmének következtében az adózót kár éri - mert például az őt megillető támogatást, adóvisszatérítést az adóhatóság késlekedve bocsátja rendelkezésére -, akkor az adóhatóság ugyanolyan mértékű kamatot fizet, mint ami az adózót terheli az adófizetés késedelme esetén. A törvénymódosítás megszünteti az adóhatóság kamatfizetési kötelezettségét, ha az előzetes vizsgálat szerint az adózó által visszaigényelt összeg több mint ötven százalékban jogosulatlan. E módosítást nem támogatjuk, mert igazságtalan, s mert így az adózó a jogosan igényelt pénz után sem kapja meg az őt megillető kamatot. Jobb megoldás lenne, ha az adóhatóság a jogosulatlanul visszaigényelt pénz után egyfajta kezelési költséget számítana fel. Ez azért is indokolt lenne, mert az adózó az igénylésével foglalkoztatja az apparátust, amelynek vizsgálnia kell a visszaigénylés jogszerűségét. Ez kétségtelenül jelentős költségeket okoz és kapacitást von el az adócsalások felderítésétől. Ezért egy, az adózó által jogosulatlanul igényelt összeghez kapcsolódó lineáris kulcs kellőképpen drágává tenné azokat a próbálkozásokat, amelyek révén jogosulatlanul kíván valaki pénzhez jutni.
Ennek a módszernek a visszatartó hatása is jóval nagyobb, mint a kormány javaslatáé, hiszen hatálya minden jogosulatlanul igényelt forintra kiterjed. A kormány által javasolt megoldás ugyanis csupán azt éri el, hogy a kiszűrni szándékozott manipulálók gondosan ügyelni fognak arra, hogy egy-egy visszaigénylésük legfeljebb csak 49 százalék jogosulatlan igényt tartalmazzon.
A törvényjavaslat 6. §-a összhangba hozza a hatályos törvényt a társasági adóról szóló törvény azon módosításával, amely eltörli a jogelőd nélkül megalakult vállalkozások adóelőleg-fizetési kötelezettségét. E javaslatot támogatjuk, hiszen az előírás eddig is formális volt csupán, mivel semmiféle következménye nem volt és nem is lehetett annak, ha valaki teljesen rossz értéket
- például nullát - adott meg, és semmiféle adóelőleget nem fizetett.
- például nullát - adott meg, és semmiféle adóelőleget nem fizetett.
A hatályos törvény szerint az adózó adószámla-egyenlegéről az adóhatóság évente egy alkalommal értesítést küld. Ez a tájékoztatás mind a hatóság, mind az adózó szempontjából hasznos információt jelent. Egyetértünk a törvényjavaslat 7. §-ának azon rendelkezésével, hogy nem kell értesítést küldeni, ha az adószámla egyenlege nulla, tehát sem tartozást, sem pedig túlfizetést nem mutat. Javasoljuk azonban azt is szabályozni, hogy az értesítés elmaradásából fakadó károkért az adóhatóság a felelős. Ha ugyanis az adószámla a valóságban mégis tartozást mutatott és az adóhatóság azt neki felróható okból nem vette figyelembe, akkor az adózó tartozását törölni kell.
Támogatjuk a törvényjavaslat 16. §-ában foglalt azon garanciális rendelkezést, amely szerint általánossá válik, hogy a másodfokú adóhatósági határozatok a bíróság előtt megtámadhatók. Mindezek alapján a törvényjavaslatot az általános vitára alkalmasnak tartjuk. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
