DR. BOGÁR LÁSZLÓ
DR. BOGÁR LÁSZLÓ
DR. BOGÁR LÁSZLÓ (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az adótörvények, mint a költségvetés bevételi oldalának legfontosabb elemét képező komplexum, természetesen talán a legnagyobb érdeklődést és - a tegnap délelőtti fejlemények is erről tanúskodnak - a legélesebb vitákat váltják ki a költségvetési komplexum tárgyalása során. Azt gondolom éppen ezért, hogy némileg szerencsésebb helyzetben vannak azok a képviselőtársaim, akik a különböző adótörvényekhez szóltak hozzá, hiszen nyilván az adótörvények esetében minden módosítás valamilyen eddig létező helyzetet, valamilyen eddig létező elosztási komplexumot bont meg, és ennek következtében természetesen a különböző társadalmi csoportok és azok képviselői eltérő érdekkötöttséggel viszonyulnak hozzá. Így tehát az adótörvények vitájában tág tere van a látványos hozzászólásoknak - mint mondtam, a tegnap délelőtt is erről tanúskodott -, valamint az időnként akár személyeskedésig menő élességű vitáknak is.
Ez, úgy gondolom, kikerülhetetlen, mondhatni teljesen természetes. De azt hiszem, az is természetes, hogy az adózás, az adótörvényeket bevezető, azokat mintegy technikai keretbe foglaló, az adózás rendjéről szóló törvény, illetve az a törvénymódosítás, amely ezt a 1990-ben született törvényt most átalakítja, kevesebb indulatot, érzelmet vált ki, és természetesen kevesebb teret is hagy látványos hozzászólásoknak, hiszen valóban olyan, elsősorban technikai jellegű összefüggések szabályozására kerül sor egy ilyen típusú törvényben, amellyel kapcsolatban - azt hiszem, fogalmazhatnék így is - szerencsére sokkal könnyebben teremthető politikai konszenzus, mint a konkrét adótörvények esetében.
Azt sem árt talán nyugtázni, hogy itt végül is, akárcsak az összes többi adótörvénynél, 1990 végén megszületett törvények módosításáról van szó. Úgy gondolom, hogy ez megint csak egy pozitív üzenet, azt jelzi, hogy az akkori parlamentnek sikerült időtálló szabályozást kidolgozni ezekre a törvényekre, és azóta is tulajdonképpen e törvények módosítása zajlik, mint ahogy most is konkrétan az adózás rendjéről szóló törvény esetében az 1990-es évi XCI. törvény módosítási javaslatait látjuk most magunk előtt.
Azt hiszem, ezen bevezető után talán nem meglepő, ha azzal kezdem tartalmi mondandómat, hogy az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat alapvető céljaival és magával a törvényjavaslat-módosítással alapvetően egyetértünk. Úgy gondoljuk, hogy ez a törvénymódosítás valóban összességében jól szolgálja azokat az alapvető célokat, amelyeket talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy először is tegye biztonságosabbá az adóbeszedés folyamatát, egyszerűsítse az adókötelezettségek teljesítését, és ami részben ebből következik, csökkentse az ehhez kapcsolódó általános adminisztratív terheket.
Hangsúlyozom tehát, a törvényjavaslat általánosságban és átfogóan megfelel ezeknek a kívánalmaknak, de ez azért nem jelenti azt, hogy néhány ponton nincsenek benne olyan mozzanatok, amelyek nem egyértelműen rendezik a fennálló összefüggéseket, csak részben tesznek eleget az előbb említett és egyébként a részletes indoklásban is megfogalmazódó céloknak, így én most a továbbiakban elsősorban ezek közül szeretnék néhányat, egészen pontosan hármat megemlíteni.
Ezek közül az első egy olyan konkrétum, amelyet persze majd a részletes vitában fogunk újra előhozni, ezzel kapcsolatban célunk is egy módosító javaslat megfogalmazása, itt most röviden csak azért említeném, mert azt hiszem, hogy egy jellegzetes példája az előbb említett, mégiscsak kifogás tárgyává tehető mozzanatoknak.
(9.30)
Itt a törvénymódosítás 12. §-áról - most csak a tartalmát mondom, majd a részletes vitában lesz alkalom erre visszatérni -, lényegében a fizetendő adóelőlegről van szó. Gyakorlatilag december első dekádjában már 90 százalékos pontossággal kellene ismernie az adózónak a várható teljesítést és az éves várható teljesítés után majd valamikor májusban befizetendő adót ahhoz, hogy elkerülje a 20 százalékos bírságot.
Nos, nézetünk szerint ekkor még legfeljebb az első három negyedév tényleges folyamatai ismertek, ezért a 90 százalékos pontosság megkövetelése azt hiszem kicsit túlzó. Itt tehát olyan mozzanatra szeretnék majd rámutatni, ahol a törvény ugyan jó irányba mutat, de kicsit túlságosan szigorúan szabályoz bizonyos összefüggéseket.
A másik észrevétel a törvénymódosítás 5. §-ára vonatkozik - itt döntően az áfa-visszatérítésről van szó -, ahol a lényeg tulajdonképpen az, és megint csak azt kell mondanom, hogy a szabályozás lényegével egyetértünk, hogy amennyiben a benyújtott visszatérítési igényben 50 százalékot meghaladja a jogosulatlan igények részaránya, ebben az esetben így szól a módosítás: az állam akkor sem köteles arra az időszakra, amíg az elintéződés zajlik késedelmi kamatot fizetni, tehát arra a részére sem, ahol jogosultak az igények.
Megint csak azt kell mondanom, hogy a logikával alapvetően egyet lehet érteni. Ha valaki bead egy jelentős mennyiségű visszaigénylési folyamodványt, és annak a nagy része gyakorlatilag jogosulatlan, akkor az állam logikája, nevezetesen az, hogy ha engem hosszan feltartottál fontos munkámban, hiszen jogosulatlan követeléseket kellett elbírálnom, akkor én ezek után arra a részre sem vagyok hajlandó a kiesett időszakra kamatot fizetni, amelynél egyébként jogosult a visszatérítés.
Azt gondolom, ez azért alaposabb jogászi vizsgálódást igényel, felvet aggályokat azzal kapcsolatban ez a módosítás, hogy jogilag korrekt-e ez az eljárás, tehát nem fordulhat-e elő a közeljövőben, hogy mindez jogszerűségében esetleg megkérdőjelezhető és megtámadható.
Végül még egy általános megjegyzés: Az adózás rendjéről szóló törvény hatálya már most is 90 százalékban az állami adóhatósághoz befolyó és önbevalláson alapuló adókra vonatkozik, azoknak a rendjét szabályozza. Az a körülbelül 10 százalék, ami nem ebbe a csoportba tartozik, alapvetően két adótípust jelent, az egyik a különböző önkormányzati, tehát helyi adók, a másik pedig a vámokhoz kapcsolódó befizetések.
Azt gondolom, legalább is a nem túl távoli jövőben - mondjuk a jövő év folyamán - mindenféleképpen célszerű volna végiggondolni egyfajta profiltisztítási folyamatot, tehát azt a maradék 10 százalékot, az önkormányzathoz kapcsolódó adókra vonatkozó szabályokat az önkormányzati törvényben elrendezni, míg a vámokhoz kapcsolódó befizetéseket a most készülő vámtörvényben megfogalmazni. Ez lehetővé tenné, hogy az adózás rendjéről szóló törvény kizárólag az állami adóhatósághoz befolyó és önadózáson alapuló adókra vonatkozzon, azoknak a rendjét szabályozza. Azt gondolom, hogy ezzel áttekinthetőbb, egységesebb rendszerbe lehetne foglalni mindazt, ami az adózás rendjéről szóló törvényhez tartozik.
Röviden tehát ezen három mozzanat keretében próbáltuk jelezni: amellett, hogy magával a törvényjavaslat módosításával egyetértünk, van néhány olyan pont, ahol egyfelől módosító beadványokkal kívánjuk majd megváltoztatni a törvény egyes részeit, és felhívtuk a figyelmet, hogy vannak olyan mozzanatok, ahol különböző aggályok azért felvetődhetnek a továbbiakban, illetve javasoljuk azt, hogy '96 január elsejétől - és erre az egész jövő év rendelkezésre áll - a kormány dolgozzon ki egy új, olyan, az adózás rendjéről szóló törvényt, amely az említettek szerint egységesen szabályozza ezt a komplexumot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
