KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnöknő! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Kedves Képviselőtársaim! Egy olyan jelenségről szeretnék néhány szót mondani - pont az adótörvények kapcsán -, amit rendkívül károsnak tartok. Ez pedig az, hogy az adótörvények kapcsán rendkívül gyakran hivatkoznak a képviselőtársaim arra, hogy vannak ügyeskedő, a kiskapukat megtaláló emberek, akik mindig megkerülik az egyébként remek adótörvényeket, és éppen ezért az állam adóbevétele általában csökken, az állam által egyébként helyesen meghozott gazdaságpolitikai célok nem teljesülnek. Azért nem teljesülnek, mert vannak ezek a zavaros ügyeskedők, akik 600-as Mercedesen járnak és nem tudom, hogy miket csinálnak. Megvallom őszintén, hogy ezt a retorikát nagyon rossznak tartom és nemcsak rossznak, hanem veszélyesnek.
Megítélésem szerint ugyanis kétfajta magatartás lehetséges az adótörvények és egyáltalán a gazdasági ügyek esetében. Jogszerű magatartás, amikor valamelyik gazdálkodó, valamelyik vállalkozó a fennálló jogszabályokkal összhangban, a jogszabályokkal egyetértésben, vagy ha nem is egyetértésben, de mindenképpen jogkövető magatartást tanúsítva végzi a dolgát és próbálja megtalálni a számításait. Nem könnyű feladat ez egyébként a mai körülmények között.
A másik magatartás az, amikor valaki nem jogszerű, a jogszabályokat áthágja, törvényeket szeg meg. Megmondom őszintén, nagyon sokat lehet azon morfondírozni, hogy vajon az ügyeskedők kicsodák. Jogszerűtlen magatartást elkövetők, akik ellen a törvény érvényes eszközeivel és erejével fel kell lépni? Vagy pedig azok, akik egyébként a fennálló jogszabályokkal összhangban és ennek megfelelően tevékenykednek, urambocsá! nem teljesen mindig azzal a szándékkal egyetértésben, amit, mondjuk, a pénzügyminiszter úr a gazdaságpolitikai célok kijelölésében meghatároz?
Ugye, talán emlékeznek önök is arra, hogy milyen nagyon bizonytalanok ezek a határok. Ügyeskedő-e vajon az, aki három forintért veszi a meggymagot és 150 forintért adja tovább kilóját? Felvetődött ez az elmúlt rendszerben, talán még emlékeznek ezekre a vitákra.
A Fidesz álláspontja az, hogy ezt a retorikát általában használni nagyon veszélyes. Azért nagyon veszélyes, mert bizony hozzá kell szokni ahhoz, hogy a piacgazdaságban a gazdasági szereplők jogszerűen cselekedhetnek ugyan, de adott esetben teljesen ellentétesen azzal a szándékkal, amit, mondjuk, a kormány gazdaságpolitikai szónokai megfogalmaznak, vagy a gazdaságpolitikai törvényeket előkészítő emberek elgondolnak.
Ezért elítélni őket persze el lehet különböző ügyes fordulatokkal, de urambocsá! amikor valaki hallja ezt a vitát, még a végén az a képzete támadhat, hogy van egyébként egy remek gazdaságpolitika, van egy valamilyen szintű törvénykezés, amely ezeket a törekvéseket jogszabályokban megfogalmazza, de vannak valahogy ezek az ügyeskedők, ezek a gyanúsak, akik 600-as Mercedesszel járnak. És ezek miatt nem megy előre a gazdaság szekere. Ezek azok, akik furmányos módon mindig megtalálják a kiskapukat, és sajnos ezek miatt az egyébként jól kormányzott gazdaságpolitika hajója mindig-mindig zátonyra fut.
Pedig az a helyzet - ha ezt a hasonlatot tovább bontom -, hogy annak a vitorlás hajónak, amelynek a kapitánya nem tudja, hogy merre kell menni, mindig ellenszele van.
Kérdezem én, tisztelt Képviselőtársak, hogy akkor, amikor azok a törvények, adótörvények és költségvetési törvények, amelyek a kormány gazdaságpolitikáját leginkább kell hogy tükrözzék, a Ház asztalán vannak, vajon mondhatjuk-e azt, hogy a kormány pontosan tudja és ezt nekünk is elárulta, hogy merre kell menni?
Úgy gondolom, nem tudjuk, hiszen a kormány nem terjesztette a Ház elé azokat az egyébként általa is sarkalatosnak nevezett törvényeket, amelyek meghatározni kívánják ezeket a bizonyos irányokat, egyáltalán a célt. Gondolok itt a privatizációs törvényre, gondolok itt mondjuk egy iparpolitikai koncepcióra, gondolok itt arra, hogy pontosan melyek azok a feltételek, amelyek mellett a kormány segíteni kívánja a magyar gazdaság exportoffenzíváját. Persze mozaikok, töredékek vannak, de a Ház ezeket összefoglalóan nem kapta meg, van, amelyiket egyáltalán nem kapott meg, - ilyen a privatizációs törvénycsomag, amely, úgy gondolom, mindenképpen sarkalatosnak nevezhető, - és vannak bizonyos lépések, amelyekből kis ügyességgel ki lehet találni, hogy a kormánynak vajon mi a szándéka.
Visszatérve, azért tartom nagyon veszélyesnek azt a retorikát, amely mindig a 600-as Mercedesekre hivatkozik és egyébként azt a kényszerképzetet kelti az emberben, hogy az Audi gyár ügynökei megvették a magyar parlamentet, hogy a luxusfogyasztást az Audi 80-as autó felé terelje, mert a 600-as Mercedes birtoklása hovatovább olyan gyanús dolog, hogy ne adj' isten, még lehet, hogy a Szerencsejáték Rt. is eladja a tulajdonát képező két darabot. De ezen túlmenően hangsúlyozom, azért veszélyes és azért nehéz és nem követendő retorika ez, mert elfedi a valódi problémákat.
És itt szeretnék rátérni a társasági adótörvényre. A társasági adótörvény nagyon helyesen, világosan és többé kevésbé konzekvensen is megfogalmazza azt a szándékot, hogy a gazdálkodók beruházásait kell támogatni. Az más kérdés, hogy ebben retorika szintjén felvetődik, azért kell így kényszeríteni a vállalkozókat, mert egyébként 600-as Mercedesre költenék a pénzt és ki tudja, milyen kiskapuk megtalálásával kivennék a vállalkozásokból azt a megtermelt pénzt, ami egyébként az övék forma szerint is. Csakhogy ez a retorika azt a képzetet kelti, ha nem fog sikerülni a gazdaság fellendülése, ha nem fog sikerülni az a szándék és cél, amit az adótörvény megjelöl: nevezetesen a beruházások növekedése, akkor azért ezek a bizonyos emberek - akik egyébként sosincsenek pontosan definiálva - a hibásak.
Holott, ha valaki megnézi azokat a feltételeket, amelyek mellett egy beruházási boom elindulhat Magyar-országon, akkor világos, hogy ezek a feltételek csak nagyon kis mértékben tükröződnek vissza a társasági adótörvényben.
Miről is van szó? Több képviselőtársam mondta már, beruházásokat tőke és piac nélkül elég veszélyes kezdeni. A magyar gazdaság ugyanakkor túl azon, hogy most az adótörvény valóban megteremti a beruházások anyagi érdekeltségét - és ebben az értelemben mindképpen támogatandó - a magyar gazdaság tőke- és piachiányban szenved. Tőkehiányban szenved azért, mert talán mindenki előtt ismert, hogy a magyar gazdaság szereplői számára milyen nehéz a fennálló utakat mindig betartva tőkéhez vagy hitelhez jutni.
Másrészt azért is nehéz tőkéhez jutni, mert a költségvetési hiány és az ezt finanszírozandó állampapírok kibocsátása olyan kiszorító hatást érvényesít a pénzpiacon, amikor is a költségvetés hiteligénye a többi hiteligényt kiszorítja a magyar pénzpiacról. Éppen ezért az eleve elérhető tőke-, hitel-mennyiség is kevesebb.
Az általunk is tárgyalandó költségvetési törvény ezt a folyamatot híven tükrözi. Magyarul: a beruházási boom egyik nagyon fontos pontja az, hogy tőkéhez lehessen jutni és viszonylag könnyen lehessen tőkéhez jutni, - nem azt mondom, hogy olcsón, hanem könnyen, - elérhető módon, ez nem teljesül. Nem teljesül a költségvetési hiány és az általa keltett kiszorító hatás miatt, nem teljesül amiatt sem, amit egyébként mindnyájan tudunk, a magyar pénzügyi közvetítő intézményrendszer lényegében egyelőre nem tudja tökéletesen ellátni azt a feladatot, ami a gazdálkodók könnyű és nem olcsó hitelhez jutását jelentené.
A másik nagyon fontos feltétel a piachoz jutás. Itt megint alapproblémákkal küzd a magyar gazdaság. Hiszen, ha nézem a belső piacot, a személyi jövedelemadó-törvény bevallott célja az, hogy a hazai fogyasztást, úgymond, visszafogja, de legalábbis a növekedést megállítsa. Éppen ezért a belső piacra alapozó beruházásnövekedés a kormányzati szándékokkal ellentétes is lehet ebben az értelemben. Nyilvánvaló, hogy akkor csakis valami exportoffenzíváról lehet szó. Az exportoffenzíva feltételei pedig a magyar gazdaság számára egyelőre nem mindig adottak és nemcsak amiatt, mert mondjuk az exportpiacaink jelentős része tartósan nem fizetőképes vagy bizonytalanul fizetőképes, hanem amiatt is, mert ma már illúzió azt gondolni, hogy a magyar gazdaság valamilyen piacon speciális, korábbi történelmi okok miatt előnyt élvez. Nem élvez ilyen előnyt, a magyar gazdaság a világpiacon a világpiaci szereplőkkel versenyez és ebben az értelemben a magyar gazdaság nem minden szegmensében van esély arra, hogy adott esetben a kormányzati szándékot is megvalósító exportoffenzívába kezdjünk.
Éppen ezért a következőt szeretném hangsúlyozni: Nagyon fontos a beruházások támogatása. Azért nagyon fontos, mert teljesen világos, hogy a beruházások drámai visszaesése nagyon hátrányosan érintette a magyar gazdaságot és annak teljesítőképességét. Az is világos, hogy a növekedés megindításához a beruházások megindítása szükséges. Ez a szándék jól tükröződik az adótörvényben. Ezt a szándékot mindenképpen támogatni kell. Azonban nem szabad elhallgatni, hogy elméleti minimum, ami ebben az adótörvényben megvalósul.
Ahhoz, hogy beruházási boom legyen, még nagyon sok gazdaságpolitikai feladat van. Ha ezeket nem tudjuk teljesíteni, ha a kormány nem tudja teljesíteni, akkor nem azért nem fog a magyar gazdaság növekedni, mert vannak ügyeskedők, hanem azért nem fog, mert az egyébként nagyon fontos feltételek hiányoznak ehhez. Nincs tőke, nincs piac, hogy többet ne is emlegessek, mert még sok mindent lehetne itt elmondani, az infrastruktúra hiányától kezdve bizonyos szabályzókon át a gazdaság szerepét nagyon sok minden befolyásolja a beruházások megvalósításában.
(11.50)
Éppen ezért arra szeretném kérni képviselőtársaimat - ha egyáltalán lehet ilyet kérni -, hogy beszéljünk jogszerű magatartásról az adótörvények és a költségvetés kapcsán, és ismerjük el, hogy lehet azon morfondírozni, tisztességes-e - de ezt is bizonytalan lenne meghatározni, mit nevezünk tisztességesnek vagy tisztességtelennek - a gazdaság szereplőinek magatartása, de kétségtelenül kétfajta kategória használatos ebben a kérdésben: jogszerű vagy jogszerűtlen. S ha jogszerű, akkor el kell ismernünk, hogy ha szándékaink nem valósulnak meg, a kormány által beterjesztett adótörvények szándékai nem valósulnak meg, annak az oka nem a gazdaság szereplőinek ügyeskedése vagy nem tudom, milyen kiskapuk megtalálása lesz, hanem az az oka, hogy egyéb feltételek hiányoztak, és ezeket a kormány nem tudta teljesíteni.
Azt gondolom, mindegyik ellenzéki frakció - legalábbis a Fidesz mindenképpen, és a Fidesz nevében ezt elmondhatom - abban érdekelt, hogy a magyar gazdaság növekedjen, abban érdekelt, hogy a beruházások növekedjenek. És ebben az értelemben hajlandóak is vagyunk segíteni a kormány munkáját; azt viszont nem vagyunk hajlandóak támogatni, hogy eleve olyan kibúvókat találjunk és retorikában ezt állandóan hangsúlyozzuk, amelyek egyébként álságosak, és csak arra jók, hogy a későbbi kudarcokat és azok valódi okait elfedjék. Ez pedig a következők miatt veszélyes: egyrészt, ha nem tudjuk, mi miatt nem teljesültek a szándékaink, a végén még tényleg azt hisszük, hogy az ügyeskedők buktatják meg a magyar gazdaságpolitikát - pedig erről nyilvánvalóan messze nincsen szó! A másik pedig az, hogy nagyon veszélyesnek tartjuk, ha egy piacgazdaságban, egy kialakuló piacgazdaságban az egyébként a szegregáció, tehát a társadalmi jövedelemkülönbségek növekedése miatt meglévő választópolgári engedetlenséget eleve abba az irányba tereljük, hogy állandóan ezeket az úgynevezett - mondom még egyszer, nem körülhatárolt - "gazdagokat" csepüljük. Valóban, ha valaki jogszerűtlenül, törvénytelenül szerzett vagyont, azzal szemben el kell járni, és az ilyen ügyeket - ha vannak - nyilvánosságra kell hozni. Ebben az értelemben fel kell mutatni, hogy mi is a kormányzat szándéka. De ez az általános hangulatkeltés nagyon veszélyes!
Úgy gondoljuk, minden parlamenti pártnak az az érdeke, hogy ne ez folyjon, hanem az folyjon, hogy hogyan tudjuk a magyar gazdaság szekerét abból a gödörből kilódítani - vagy kitolni, kihúzni, nem tudom, milyen jelzőket lehetne még mondani -, amiben most van. Még egyszer hangsúlyozom: ez az adótörvény egy lehetséges alapot teremt erre. Ne használjuk feleslegesen ezt a retorikát, hanem vitassuk meg azt, melyek még azok a feltételek a költségvetési törvényben, az szja-ban, az adózás rendjében és a kapcsolódó törvényekben, amelyek teljesülése esetén ki kell hogy mozduljon a gazdaság szekere ebből a kátyúból; vagy pedig mondjuk azt, hogy ezeket a feltételeket ilyen-olyan-amolyan ok miatt nem tudjuk teljesíteni, és akkor a mi hibánkból nem mozdul előre a magyar gazdaság szekere.
Elnöknő, köszönöm a szót. (Taps a jobb oldalon.)
