GAÁL GYULA
GAÁL GYULA
GAÁL GYULA (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony.
Hölgyeim és Uraim! Azért jelentkeztem szólásra, mert úgy éreztem, több ellenzéki képviselőtársam mondanivalójára érdemes reagálni. Hármuk hozzászólását szeretném kiemelni: Lányi Zsolt első hozzászólását, Surján Lászlóét és Kósa Lajos első megszólalását.
Torgyán képviselőtársamat csak azért nem sorolom ide, mert nem sikerült egyetlen tárgyszerű mondatot felfedezni abban, amit mondott. Úgyhogy igazán nehéz lenne vele vitatkoznom. (Dr. Kávássy Sándor: Ne vicceljünk már! Minek személyeskedni!? Volt abban tárgyszerű is, csak oda kell figyelni!) Nem a személyeskedés az érdekes itt, hanem az az érdekes, hogy olyan mondatokat tulajdonított és adott a képviselőtársam szájába, amit ő nem mondott, nem hangzott el. Viszont nehéz úgy vitatkozni bárkivel, ha nem tényszerűen adja elő a saját érveit. (Dr. Kávássy Sándor: Minek személyeskedni!?)
Ami az előbb említett három képviselőtársamat illeti, az ő felszólalásaik pedig arról győztek meg engem, hogy az adótörvények tulajdonképpen nagyon jól sikerültek, jobban, mint ahogy azt hittem. Ugyanis rendszeresen olyan kritikákat fogalmaztak meg, amelyek számomra azt sugallták, hogy tulajdonképpen egyetértenek azzal, ami a törvényjavaslatban van, de azért ellenzéki pozícióban mégsem engedheti meg magának az ember, hogy nyíltan egyetértsen. Ezért tulajdonképpen keresni kell benne valamit, és úgy kell fogalmazni a mondatokat, hogy kritikának tűnjön, ne pedig egyetértésnek.
Kezdeném Lányi Zsolt képviselőtársam első felszólalásával. Igen szívbemarkolóan ecsetelte a nyugdíjasok, a nyugdíj mellett még dolgozó, munkát vállaló emberek adóterheit, és apellált a kormánykoalíció szociális érzékenységére. Örömmel nyugtáztam, hogy mindenki szociálisan érzékeny, akár jobb oldalon, akár bal oldalon ül ebben az Országgyűlésben. Ugyanakkor nem elég szociálisan érzékenynek lenni, hanem érdemes utána is számolni annak, ami a törvényjavaslatban van.
(12.30)
A 31 forintos napidíj példája azért sántított, mert a 120 ezer forintos adómentes határ a jelenlegi törvényben éppen hogy már nem 120 ezer forint, hanem ha figyelembe veszi Lányi Zsolt képviselőtársam és mindenki azt a 7200 forintos adó-visszatérítést, ami igénybe vehető a 480 ezer forint bruttó jövedelem alatt, akkor ez pontosan felmegy arra a 150 ezer forintos szintre, amit Lányi Zsolt képviselőtársam hiányolt és reklamált. Tehát itt pontosan eleget tesz a javaslat annak, amit ő elvár. Ennek ellenére ő itt valóban nagyon drámaian ecsetelte ezeknek az embereknek a lehetetlen helyzetét.
Azt kell mondanom, hogy máris megoldódott egy probléma, az a probléma, amit a kisgazdapárt vezérszónoklatában megfogalmaztak, az nem létezik.
Surján képviselőtársam az átalányadózással kapcsolatban került bele egy ilyen csapdába, úgy érzem, úgy kellett kritizálnia valamit, hogy egyetért vele. Ő azt mondta, hogy nagyon szép, nagyon jó dolog ez az átalányadó, de a fonákját kell látni, azt, hogy ezek után most mindenki érdekelt lesz abban, hogy elcsalja a bevételeit, és az átalányadózással érintett kategóriába sorolja be magát.
Itt most érdemes lenne arra a vitára utalni, hogy ki az ügyeskedő, ki a csaló. Induljunk ki abból, hogy alapvetően nem a csalásban érdekeltek a vállalkozók, nem csalással szerzik a jövedelmüket. Ha mégis vannak olyanok
- feltéve, de meg nem engedve -, akik bizonyos adómanipulációkkal próbálnak kiegészítő jövedelemhez jutni, akkor azt kell mondanom, hogy azoknak most is ugyanúgy fennáll ez a lehetőség, most éppen annyira érdekeltek abban a jelenlegi adórendszerben, minden adórendszerben éppen annyira érdekeltek benne az emberek, hogy alábecsüljék és eltitkolják a jövedelmeiket, hogy azt kevesebb adó terhelje - az átalányadó nem bővíti ezeket a lehetőségeket, nem ösztönöz jobban, mint bármelyik korábbi adórendszer. Egyszerűen csak arról van szó, hogy lényeges kedvezményeket nyújt annak a kisvállalkozónak, egyéni vállalkozónak, akit egyébként itt több hozzászólásban mindenki támogatni akar.
- feltéve, de meg nem engedve -, akik bizonyos adómanipulációkkal próbálnak kiegészítő jövedelemhez jutni, akkor azt kell mondanom, hogy azoknak most is ugyanúgy fennáll ez a lehetőség, most éppen annyira érdekeltek abban a jelenlegi adórendszerben, minden adórendszerben éppen annyira érdekeltek benne az emberek, hogy alábecsüljék és eltitkolják a jövedelmeiket, hogy azt kevesebb adó terhelje - az átalányadó nem bővíti ezeket a lehetőségeket, nem ösztönöz jobban, mint bármelyik korábbi adórendszer. Egyszerűen csak arról van szó, hogy lényeges kedvezményeket nyújt annak a kisvállalkozónak, egyéni vállalkozónak, akit egyébként itt több hozzászólásban mindenki támogatni akar.
Sokan vetették fel azt a kérdést, hogy itt nem a luxuskocsikról, a 600-as Mercedesekről és egyebekről van szó, hanem arról, hogy az a kisvállalkozó, kezdő vállalkozó - ezt talán Varga Mihály képviselőtársam fogalmazta meg a legpregnánsabban, aki a különböző kis furgonokról, Barkasokról, Izs-ekről és nem tudom én mikről beszélt, hogy az ő lehetőségeiket kell segíteni. Én is azt gondolom, hogy ez az adórendszer pontosan az átalányadózás bevezetésével ezeknek a vállalkozóknak lényeges kedvezményeket fog tudni biztosítani, főleg akkor, hogyha az általam tegnap elmondottak szerint még sikerül ezt az átalányadózási rendszert bizonyos elemeiben módosítani.
Surján képviselőtársamnak arra a megjegyzésére, amely a családok támogatását, a gyerekek támogatását illeti, Bauer Tamás képviselőtársam már reagált, ezért röviden csak arra szeretném felhívni a figyelmet és megerősíteni, hogy teljesen korrekt lenne a dolog, az ő kifogása abszolút megalapozott lenne akkor, ha figyelembe venné, hogy azt a pénzt, amit az adókedvezmény megszüntetésével a kormány megspórol, azt visszaadja szintén a gyerekes családoknak. Lehet ezen vitatkozni, hogy nem jó eszközt használ erre a kormány, más területen, például családi pótlék formájában vagy más formában adja oda, és akkor ez egy korrekt vita. Akkor azt mondja az egyik ellenzéki párt, hogy a családokat nem ebben a formában, hanem más formában kell támogatni - erről jót lehet vitatkozni, lehet pro és kontra érveket mondani, de úgy a dolog nem korrekt, hogy nem veszik figyelembe, hogy ez az összeg nem lesz elvonva a családoktól, hanem szintén valamilyen gyermeknevelési támogatás, kedvezmény formájában ugyancsak a családokhoz kerül vissza - és úgy beszél róla a vezérszónok, mintha erről nem lenne tudomása, minthogyha ezt a pénzt valamilyen egyéb célokra költené el a kormány.
Tudomásul kell venni, hogy az adó általában alkalmatlan eszköz, hogy rendes szociálpolitikát lehessen vele csinálni. Én azt gondolom, jó dolog, ha nem az adórendszerben nyújtanak szociális kedvezményeket, hiszen nemcsak akkor, ha adóalapból leírható kedvezmény, hanem ha adóból leírható kedvezmény, akkor is bizonyos rétegeket, pont a legszegényebb rétegeket kizárja abból, hogy igénybe vegyék ezt a kedvezményt, ezt a támogatást. Tehát indokolt az a törekvés, hogy ne adó-visszatérítés vagy adókedvezmény formájában lehessen szociális célú juttatásokat adni, hanem más eszközöket használjon fel erre a kormányzat. Újra mondom tehát, ha Surján László azt mondja, hogy tudomásul veszi azt a törekvését a kormánynak, hogy mindenkire kiterjessze, ne csak az adózókra, hanem az adót nem fizető legszegényebb rétegekre is ki akar terjeszteni bizonyos gyereknevelési támogatásokat, de az ő javaslatuk az lenne, hogy mégsem ebben a formában, hanem egy másik formában, akkor ez jó vita lehet és vezethet valahová. Így, ahogy ez elhangzott, attól félek, hogy nem vezet sajnos sehová.
Ígértem, hogy még Kósa Lajos hozzászólására röviden reflektálok. Valóban nem akarok sok időt tölteni ezzel, mert tulajdonképpen úgy érzem, hogy egy lényegtelen kérdést sikerült igazán markánsan exponálni, azt, hogy most kik járnak, milyen autóval járnak, és hogy most ez tisztességes vagy nem tisztességes. Ebből kiindulva Kósa Lajos egy olyan fejtegetésbe bonyolódott bele, ami részint nehezményezi azt a technikát, hogy adóalapot próbál szélesíteni a kormány és keresi azokat az adózatlan jövedelmeket, jövedelem típusú pénzeket, amik kicsúsznak az adóztatás alól, és ezáltal szélesíteni próbálja a közteherviselést, de előtte a vezérszónoklatában Varga Mihály már sérelmezte a személyi jövedelemadóban az adóterhek növekedését. Tulajdonképpen keresem azt a javaslatot a hozzászólásaikban, hogy akkor honnan kellene több bevételre szert tenni, hiszen Kósa Lajos azt is mondta, hogy a kormány azáltal, hogy ekkora szinten tartja a költségvetési hiányt, tönkreteszi a vállalkozási lehetőségeket, elviszi a hitelpiacról a pénzeket, tehát tőkéhez, piachoz nem jutnak a vállalkozók, és az igazán a probléma.
Én azt gondolom, az persze nem kormányfeladat, hogy piacot biztosítson, csak bizonyos, nagyon közvetett eszközei vannak erre a kormánynak. Természetesen meg kell tenni mindent, amit ezeken a csatornákon keresztül meg lehet tenni, de azért tudni kell, hogy nagyon korlátozott eszközei vannak a kormánynak arra, hogy piacot biztosítson egyes vállalkozásoknak. Generálisan tud feltételeket biztosítani, olyanokat, amik segíthetik vállalkozások piacra jutását külföldön, belföldön, de nem tud igazán egyes vállalkozások piacrajutási lehetőségeivel foglalkozni.
Tehát egy olyan igény mellett, amelyik azt mondja, hogy a költségvetési hiányt csökkenteni kell - teljesen egyetértek vele - azt gondolom, hogy meg kell tudni fogalmazni azokat a területeket is, hogy akkor milyen módon csökkentse a költségvetési hiányt a kormány, és meg kell tudni mondani - bizony ez kínos feladat -, meg kell tudni nevezni azokat a területeket, ahonnan vagy többletbevételre kell szert tenni, vagy pedig a kiadásokat kell korlátozni, s azt kell mondani, hogy sajnos nincs rá mód.
Urbán László a pótköltségvetés vitájában korrekt módon kijelentette, hogy korlátozni kell a közfogyasztást az intézményi szinten. Ez egy lehetséges választható út, de ugyanabban a pótköltségvetési vitában persze a többi ellenzéki képviselőcsoport ezt hevesen kritizálta. Minden olyan törekvést hevesen kritizált, ami az intézményi kiadásokat korlátozta volna.
Még egy utolsó megjegyzés: az a javaslat, amit Kósa Lajos felvetett a végén, hogy a miniszterek, államtitkárok gépkocsihasználatát... (Kósa Lajos: Közhivatalok!) ...közhivatalok, igen, de a példa államtitkárokat és minisztereket nevesített, a második felszólalásban a közhivatalok hangzott el valóban, a közhivatalok gépjárműhasználatát is - ezt természetesen meg lehet csinálni, gondolom, semmilyen akadálya nincs. Kósa Lajos tudja, hogy ez játék a számokkal, hiszen meg lehet adóztatni és a közhivatallal be lehet fizettetni adót, és oda lehet adni neki költségvetési támogatásban és a dolog semmit nem oldott meg, semmit nem csináltunk vele.
Egészen más értelme van egy közhivatalt, egy tisztán költségvetési pénzből élő közhivatalt adóztatni, mint egy vállalkozói körben dolgozó, a piacról jövedelmét szerző vállalkozást megadóztatni. (Tirts Tamás: Olcsóbb állam kell!)
(12.40)
Helyes, ha olcsóbb államot akarunk - köszönöm; így konstruktív a párbeszéd, ha egyszerre sokan beszélünk -, hogyha olcsóbb államot akarunk, akkor szeretettel várom azokat a javaslatokat, amelyek már érintenék a Fidesz képviselőcsoportját is, például a képviselői költségtérítések megszüntetése és hasonló típusú javaslatokat.
Tehát nemcsak azokat a javaslatokat érdemes felvetni, amelyek másokat érintenek, hanem azokat a javaslatokat is, amelyek a javaslattevőket is. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiban: Érinti a politikai államtitkárokat is! - Takarékoskodni kellene!) A politikai államtitkár ilyen költségtérítést nem kap; de most ebbe nem érdemes belebonyolódni. (Közbeszólások az ellenzék padsoraiban: - Nem kell politikai államtitkár!) Mielőtt az elnök asszony arra adna lehetőséget, hogy egyszerre húsz képviselőtársammal folytathassam ezt a párbeszédet, megköszönöm a figyelmüket. Köszönöm. (Taps a koalíciós képviselők körében.)
