GAÁL GYULA
GAÁL GYULA
GAÁL GYULA, az SZDSZ képviselőcsoport részéről: Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A most tárgyalt adótörvények között, mint minden évben, talán ezúttal is a magánszemélyek jövedelemadóját kíséri a legnagyobb várakozás, a legnagyobb izgalom. Nem csoda, hiszen ez a törvény az, amelyik a legtöbb adózót érinti, és mindannyiunk mindennapi életére, jövedelmi viszonyaira a legnagyobb hatást gyakorolja.
Mik azok a kérdéskörök, amelyek köré rendezni lehet vagy rendezni szeretném gondolataimat a magánszemélyek jövedelemadózásával kapcsolatban? Először is szeretném leszögezni - hasonlóan ahhoz, ahogy a gazdasági bizottság állásfoglalásában már hallottuk -, hogy a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvénymódosítás sem kőbe vésett és véglegesnek szánt, hosszú távra szóló megoldását jelenti ennek az adótípusnak. Ahogy a kormányprogramban le van írva és ahogy a koalíciós pártok tervezik, a jövő évben szükségesnek látják azt, hogy valóban hosszú távra, tartósan rendezzék a magánszemélyek adóztatásának kérdéseit.
Ami ebben a törvényben most előttünk van, az ehhez képest kisebb jelentőségűnek nevezhető módosításokat indítványoz, mégis azt gondolom, hogy nem csekély mértékben fogja befolyásolni a ténylegesen felhasználható jövedelmünk nagyságát és azt a stratégiát, azokat az elképzeléseket, amelyeket magánszemélyként a jövedelem-felhasználásunkkal kapcsolatban kialakíthatunk.
Úgy érzem, a most tárgyalt törvényjavaslat három fő témakörben fogalmaz meg új állításokat. Először is a fogyasztáskorlátozást próbálja megoldani valamilyen mértékben, másodszor a befektetéseket kívánja ösztönözni, harmadrészben pedig az adóelkerülési csatornákat szűkíti. Ebben a sorrendben próbálok ezekhez a kérdésekhez néhány észrevételt fűzni.
Először is: miért van szükség fogyasztáskorlátozásra? Tudjuk jól - és sokat beszéltünk is róla az elmúlt időszakban -, hogy az 1994. év egy sajátos év volt a magyar gazdaságban. Sajátos év volt számunkra is mint adózó állampolgárok számára, ugyanis hosszú időszak után ez volt egy olyan esztendő, amikor a reáljövedelmek nőttek a gazdaságban, ami önmagában persze egy nagyon pozitív és jó fordulat lenne. A baj ott van ezzel a dologgal kapcsolatban, hogy ezek a reáljövedelmek nem azért nőttek, mert a gazdaság teljesítőképessége olyan jelentős mértékben javult volna, hogy egy megalapozott jövedelemkiáramlást lehetővé tenne, hanem azért, mert az első félévben az előző kormány nem kellő gondossággal járt el annak érdekében, hogy megakadályozza a teljesítményekkel alá nem támasztott jövedelemkiáramlást. Így fordulhat elő, hogy körülbelül 6 százalékpontos reáljövedelem-növekedés történik, miközben a gazdaság teljesítőképessége érdemben nem javult.
Annak érdekében, hogy a növekedéssel, a teljesítmények bizonyos területeken megfigyelhető növekedésével együtt járó egyensúlytalanság ne váljon meghatározóvá és ne tegye lehetetlenné a jövő években tervezett és elérni kívánt gazdasági növekedést, mindenképpen indokolt, hogy a belföldi fogyasztási kereslet is igazodjon a gazdaság teljesítőképességéhez, másrészt pedig a gazdaság teljesítményeit próbáljuk abba az irányba terelni, hogy az értékesítés lehetőségeit a külpiacokon keresse és nagyobb erőfeszítéseket tegyen annak érdekében, hogy versenyképes, a külpiacokon gazdaságosan eladható termékeket állítson elő. Csak ez jelentheti ugyanis azt, hogy azok az egyensúlyi problémák, amelyek a költségvetési hiány növekedésében, a nemzetközi fizetési mérleg romlásában és az állam bel- és külföldi adósságának növekedésében jelentek meg manapság, megállíthatók legyenek, és ne tegyék lehetetlenné a jövő évek gazdasági felemelkedését. Ennek érdekében tehát belföldön indokolt fogyasztáskorlátozási törekvéseket megfogalmazni. De milyen legyen ez a fogyasztáskorlátozás, és kiknek a fogyasztását korlátozza?
Azzal bizonyára sokan egyetértenek, amit eddig mondtam, hogy indokolt bizonyos fogyasztáskorlátozásról beszélni, de valószínűleg mindenki úgy gondolja, hogy a szomszéd vagy a többiek fogyasszanak kevesebbet, csökkenjen a jövedelmük, és igazán senki sem magára gondol ilyenkor, amikor ezeket az igényeket elfogadja.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat bizonyos kedvezmények módosításával és egy úgynevezett adójóváírás lehetővé tételével úgy rendezi át a bruttó keresetek adóztatása utáni nettó jövedelmeket, hogy a nagy jövedelműek adóterhelése növekedjék, és a közepes vagy annál kisebb jövedelműek nettó jövedelme ne csökkenjen vagy valamelyest még növekedjen is.
Ennek legfőbb eszköze az, hogy a mostani adójavaslat a helyett a vegyes rendszer helyett, ami lehetővé teszi az adóalap-csökkentést és az adóból való leírhatóságot, tehát az adóvisszatérítést is, csak az adóból történő leírást teszi lehetővé. Ez pedig azt jelenti, hogy bizonyos kulcsok fölötti adósávba tartozók esetében már nem teszi teljesen lehetővé a kedvezmények igénybevételét, viszont az alacsony jövedelműek számára is megadja azonos mértékben - függetlenül a jövedelem nagyságától - a kedvezményeket. Ennek a technikának az az eredménye, hogy 426 ezer forintos éves jövedelem fölött nő az adóterhelés, ez alatt pedig csökken.
Milyen lehetőségük van ugyanakkor a magasabb jövedelműeknek arra, hogy az adószabályok mégse kényszerítsék őket egy olyan kényszerpályára, ahol mindenképpen csökkenni fog a nettó jövedelmük és növekedni fog az adójuk? Erre a kérdésre kínál választ az adótörvénynek az a megoldása, amely a befektetések ösztönzésével, a befektetési kedvezmények rendszerének átalakításával a magas jövedelműeket fokozott mértékben ösztönzi arra, hogy ne fogyasztásra fordítsák a jövedelmüket, hanem befektetésükkel a gazdasági tevékenységeket erősítsék. Ezen a téren már a pótköltségvetéssel párhuzamosan is cselekedett a kormány: a befektetések kedvezményezése területén az államkötvény vásárlás kedvezményeit megszüntette.
(16.10)
De mi az, amit ehelyett nyújt a jelenlegi törvényjavaslat, milyen más kedvezményeket és milyen mértékű kedvezményeket? Talán nem fontossági sorrendben, de a következő lehetőségekről van szó:
Az előttünk fekvő törvényjavaslat lehetővé teszi azt, hogy a kamatadó eltörlése után kialakult új helyzetben ne csak a pénzintézetekben történő betételhelyezésben legyen érdekelt a magasabb jövedelmű állampolgár, hanem a befektetésekben is úgy, hogy az osztalékjövedelmet és az árfolyamnyereséget kedvezményesen adóztatja, nevezetesen 100 ezer forintos mértékig ennek az adóját nem kell megfizetni.
Ugyancsak segíti a magánjövedelmek vállalati, vállalkozási célú beforgatását az a javaslat, hogy a magánszemély által a vállalkozásnak adott hitel kamata a törvényes kamat határáig azonosan adózik a pénzintézeti kamattal. Eddig a gyakorlat az volt, hogy ez a kamat összevonandó jövedelemnek minősült, úgyhogy a magasabb jövedelmű rétegeknél ez nagyobb mértékben adózott, akár 44 százalékos mértékben is, szemben a mostani kedvezményes kamatozással.
Harmadrészt szeretném megemlíteni azt a nagyon pregnáns megtakarítás-ösztönző lépést, amit az élet- és más hosszú távú biztosítások kedvezményezése terén kínál ez a törvényjavaslat. Az eddigi gyakorlat szerint az üzleti típusú és a nonprofit biztosítások eltérő módon adóztak. Mostantól kezdve ez a törvényjavaslat arra tesz javaslatot, hogy a kedvezményt a megtakarításkor kapják a megtakarítók, ezzel elérve azt, hogy érdekelt legyen hosszú távú megtakarításokban és jövedelme fogyasztási célú felhasználásának halasztásában a jövedelemtulajdonos. Nem beszélve arról, hogy ez a megoldás nemcsak a fogyasztás halasztását mint gazdaságpolitikai célt kedvezményezi, hanem egyúttal azzal is jár, hogy az állampolgárok önmagukról való gondoskodása kap fokozottabb támogatást és késztetést.
Ugyanakkor szeretném megemlíteni, hogy az üzleti és a nonprofit biztosítások különböző mértékű kedvezményeket kapnak annak a törekvésnek a jegyében, hogy a most születőben levő önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak különböző fajtái elterjedjenek, meghonosodjanak, gyökeret eresszenek a társadalomban.
Utoljára említem, de talán a legközvetlenebb és legerőteljesebb befektetési kedvezményt jelenti a befektetési adóhitel. Ez az eddigi befektetési kedvezmény helyett lépne életbe. Tudjuk azt, hogy eddig a jövedelem 30 százaléka erejéig a befektetések adóalap-csökkentésként elszámolhatóak voltak, és ha három évig a befektető a tulajdonában tartotta ezeket a kedvezményre jogosító értékpapírokat, akkor véglegesen megkapta azt a kedvezményt, amit az első évben jóváírhatott. Ha nem tartotta meg hároméves időszakra, akkor ezt pótlólag önkorrekcióval, önadózással korrigálnia kellett, és be kellett fizetnie az adót.
Mi történik most, az új rendszer szerint? A nyilvánosan jegyzett részvénytársaságok nyilvánosan kibocsátott részvényei és a brókercégek által forgalmazott részvények vásárlásakor jár az adóhitel.
Ez változás az előző, jelenleg érvényes rendszerhez képest, amennyiben nemcsak az új kibocsátású értékpapírok után jár ez a kedvezmény, hanem valamennyi ilyen, az általam előbb említett részvény után. Továbbá járnak nemcsak részvények, hanem befektetési társaságok befektetési jegyei után is.
Ez a megoldás azt segíti elő, hogy mobilabbá váljon a tőkepiac, a különböző befektetési tételek mobilizálódjanak, ne rögzítse három évre az adórendszer azt a befektetési struktúrát, amit választottam. Ne legyek arra kényszerítve én mint befektető állampolgár, magánszemély, hogy három éven keresztül befagyasszam a megtakarításaimat egy formában, hanem lehetővé váljon, hogy
- anélkül, hogy az adóhitelt vissza kellene fizetni és jelentős áldozatvállalásra lennék késztetve - a megtakarításaimat át tudjam csoportosítani, forgatni tudjam ezeket a befektetéseket. Ettől likviddé válik a tőkepiac és remélhetőleg jelentős mértékben erősíti a budapesti értéktőzsde szerepét is.
- anélkül, hogy az adóhitelt vissza kellene fizetni és jelentős áldozatvállalásra lennék késztetve - a megtakarításaimat át tudjam csoportosítani, forgatni tudjam ezeket a befektetéseket. Ettől likviddé válik a tőkepiac és remélhetőleg jelentős mértékben erősíti a budapesti értéktőzsde szerepét is.
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ezzel a szabállyal nemcsak mobilabbá válik a tőkepiac, hanem az elérhető kedvezmény is nőhet, hiszen a mértékek úgy vannak megállapítva, hogy lehetővé válik egy lényegesen magasabb összegű adóhitel-kedvezmény igénybevétele is. Ennek a másik oldala természetesen az, hogy három év után sem válik végleges kedvezménnyé ez az adóhitel. A neve is ezt mutatja, hogy adóhitel, mindaddig kapom ezt a hitelt és mindaddig nem válik esedékessé, amíg az összes befektetésemet nem csökkentem, a befektetésállományt nem csökkentem, az nem lesz kevesebb. Csak akkor kell az adóhitelt visszafizetni, amennyiben a befektetési állományomat értékesítem, csökkentem. Az így elérhető jövedelem után adózni kell.
Amit eddig elmondtam, abból körülbelül az rajzolódik ki, hogy a benyújtott adótörvény tulajdonképpen minden lényeges pontjában megfelel a kormányprogramnak, megfelel a koalíciós szerződésben foglalt törekvéseknek. Egyrészt törekszik a fogyasztás korlátozására, de ezt úgy teszi, hogy szociálisan igazságosabb rendszert próbál megvalósítani, amennyiben nem a kisjövedelműekre, hanem a magasabb jövedelműekre hárítja a többlet terheket. Továbbá a magasabb jövedelműeknek is biztosítja azt a kitörési pontot, hogy a jövedelmük vállalkozásba fektetésével, a gazdaság növekedését segítő befektetéseikkel adómegtakarítást érhessenek el, és ezáltal állami segítséggel, de mégis csökkenjen az adóterhelésük.
Mégis ez az általános elismerésem és egyetértésem mellett néhány olyan pontot is szeretnék felvetni, amiben a Szabad Demokraták Szövetsége sem tudja teljes mértékben támogatni az adótörvényt. Legalábbis az előttünk álló tárgyalási fázisban még mindenképpen indokoltnak tartja, hogy egyeztessünk, és - a pénzügyminiszter úr expozéjában megfogalmazottaknak megfelelően - módosító indítványokkal még tovább alakítsuk a személyi jövedelemadó-törvényt.
Ahogy erről már beszéltem, általánosságban elfogadható az az elv, hogy a különböző adókedvezményeket nem adóalap-csökkentés formájában adja a törvény, hanem a fizetendő adókból írhatók le. Úgy érzem, hogy ez az elv azonban nem minden esetben érvényesíthető vagy legalábbis indokolt végiggondolni, hogy ne minden esetben érvényesítsük.
Ilyennek tekintek két területet, elsősorban a nyug-díj- és az egészségbiztosítási járulék kérdését, illetve a helyi adók területét. A társadalombiztosítási járulékok kezelése kapcsán már évek óta bizonyos bizonytalanság van az adórendszerben. A korábbi időszakban a jövedelemadó alapjába beszámított a tb-járulék, ettől az évtől kezdve kikerült onnan, ettől egy nagyon vegyes rendszer jött létre: részint adózott, részint adózatlan jövedelmekből képződik a társadalombiztosítás alapja.
Ez a most javasolt megoldás - úgy érzem - nem segíti tisztába tenni ezt a helyzetet. Azzal jár, hogy lesznek olyanok, akik kevesebb adókedvezményt kapnak, mint a befizetett járulékuk, még olyanok is lesznek, akik több adókedvezményt kapnak, mint a ténylegesen általuk befizetett járulék.
(16.20)
Ugyanez vagy hasonló a probléma a helyi adóknál is. Nem világos ebben a rendszerben az, hogy egyszeres vagy kétszeres adóztatás történik-e, hiszen bizonyos szint fölötti személyi jövedelemadó-sávba tartozó adózók esetében olyan jövedelemelem után is fizetnek személyi jövedelemadót, ami tulajdonképpen nem jövedelem, hiszen helyi adó, míg az ez alatti sávba tartozók ilyen adókötelezettséggel nem terheltek.
Még egy kérdést, úgy érzem, indokolt felvetni, és a további egyeztetések tárgya lehet: ez az átalányadózás kérdése.
Azt gondolom, az átalányadózásban egy ennél valamivel merészebb és nagyvonalúbb javaslatra is lehetőséget lehetne keríteni; és mindenképpen megfontolandó, hogy ez ne csak a személyi jövedelemadó területére terjedjen ki, hanem az általános forgalmi adóra is, hiszen az átalányadóba vont adózók, egyéni vállalkozók esetében nem mindegy, hogy a nyilvántartásokat kell-e vezetni vagy nem kell vezetni. Márpedig ha az áfa-visszaigénylés szempontjából szükséges a nyilvántartások vezetése, akkor félő, hogy azokat a bürokratikus könnyítéseket, amiket nyújtani kívánt ez a törvény, nem fogja elérni, és nem fogja igazán kedvezményezni az egyéni vállalkozókat.
Ezekkel a megjegyzéseimmel együtt is szeretném hangsúlyozni, hogy ez előttünk levő személyi jövedelemadó-törvényt, ha nem is végleges és nagy horderejű, de jelentős előrelépésnek tekintjük a személyi jövedelem-adózás átalakítása terén.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
