SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napig úgy tudtam – s remélem, hogy jól tudtam –, hogy a világon sehol nem tagadják a nácizmus bűneit vagy a fasizmus rémtetteit, legfeljebb szégyellik azok az országok, azok a népek, ahol ez előfordult.
Én úgy tudtam, hogy az oknyomozó történelem különbséget tud tenni a diktatúrák különféle fajtája között, ismeri az évfordulókat, tudja, hogy azok mihez kötődnek, ismervén a saját, az emberiség vagy Európa történelmét.
Ma a világon mindenütt tudják, hogy 1994-ben nem a kommunizmus diktatúrájának, nem a sztalinizmus rémtetteinek felelevenítése folyik, nem arra emlékeznek, hanem szerte a világon, a washingtoni Fehér Háztól – remélem – a magyarországi Parlamentig és – ha sokaknak nem is tetszik – a jeruzsálemi Kneszetig 6 millió ember haláláról, egy tömeges népirtásról fognak megemlékezni ebben az évben a különféle megemlékezési ünnepségek keretében.
(16.40)
A legjobb tudásom szerint a magyar Kormány már a múlt évben döntött arról, hogy az 1994. évi ünnepségek, megemlékezések keretében magas szinten képviselteti magát abban a bizottságban, amely a holocaustra is emlékezni fog.
Én tiszteletre méltónak tartottam Szentágothai János képviselőtársunk előterjesztését, és szomorúan kellett tapasztalnom, hogy immáron harmadízben igyekeznek egyesek – anélkül, hogy erre különösebb okuk lenne – a diktatúrák különféle fajtáit szándékosan öszszekeverni. Úgy tesznek, mintha valamit óvni, védeni kellene. Úgy tesznek, mintha valamiféle rémtettek következményeit, azok világi megítélését csökkenteni kellene. Így volt ez a jelképeket betiltó törvény esetében, melyeket külön-külön törvényben is meg lehetett volna fogalmazni, mert külön-külön is egyetérthetünk vele. De különösképpen úgy volt ez Schiffer János képviselőtársammal, a nácizmus bűneit elítélő parlamenti határozat tárgyalása során, ahol majdhogynem megfordult ez az egész dolog. Most megint elérkeztünk ide, Bogdán Emil és Zétényi Zsolt képviselőtársaink módosító indítványai érveléseit, felszólalását hallgatva.
Arra szeretném kérni a tisztelt Házat, hogy ezt az egész világon 1944-et a holocaust évének nyilvánító politikai, erkölcsi döntést ne keverjük össze egyébként alapos tényekkel, egyébként egy másik előterjesztés tárgyában meghozható értékítélettel, hanem az előterjesztő szándékának megfelelően a módosító indítványok elhagyásával és valódi érzéssel és valódi szándékkal, a magyar politikai közélet valódi megemlékezési szándékával önmagában az előterjesztést fogadjuk el. Köszönöm szépen. (Taps.)
