DÉNES JÁNOS (MIÉP)
DÉNES JÁNOS (MIÉP)
DÉNES JÁNOS (MIÉP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a felszólalás lehetőségét. Tiszteletben tartva a Szentágothai professzor úr által benyújtott 15342-es számú javaslatát, engedjék meg, hogy arra a készségre hivatkozzam, ahogyan Bogdán Emil képviselő úr visszavonta a saját módosító indítványát, tekintettel arra, hogy szakszerűbbnek és jobbnak találta a Zétényi képviselő úr által benyújtott módosító javaslatot.
A magam részéről nem kívánok indokolni olyan szempontból, hiszen Zétényi képviselő úr kiváló logikával és erkölcsi érzékkel megtette. A magam részéről inkább majdnem a matematika egyszerűségével próbálok hatni a gondolkodásukra, és felébreszteni azt az erkölcsi kötelezettséget, mely a tisztelt Ház egyes tagjaira egyenként – mint Parlament, mint képviselőcsoport – felelősségként hárul.
Ez a felelősség abból adódik, hogy nem indokolt kirekeszteni a közös nemzeti áldozatvállalásból egyeseket. Szentágothai professzor úr javaslata kirekesztő: a nemzet egy részét kirekeszti a közös szenvedésből, amely közös szenvedés a beterjesztés szerint 1944. március 19-ével, a náci megszállással kezdődik, azonban a módosítások világossá teszik, hogy ez 1991. július 19-ig – pardon: 30-ig, hisz utólag tudtuk meg, hogy 19-ig – tart.
Tekintettel arra, hogy én matematikát ígértem, engedjék meg, hogy elmondjam: 1944. március 19-én történt Magyarország megszállása a német hadsereg által. A megszállás, jóllehet törvénytelen volt, de nem rendítette meg a kormányzást, és október 15-ig tulajdonképpen a Magyar Királyság Horthy Miklós kormányzó nevével fémjelezve a diplomácia szintjén és minőségében létezett. 1944. október 15-én történt a megszálló kezéből a nyilas hatalomátvétel, és tulajdonképpen innentől kezdve 1945. április 4-ig tart az a legvészterhesebb idő, amely a törvényjavaslathoz benyújtott, Szentágothai professzor úr által kívánt emléknapot megfogalmazza.
A magam részéről erről a nem egészen hat és fél hónapról beszélek, és ezt a hat és fél hónapot hasonlítom azokhoz a hosszú-hosszú évtizedekhez, amely 1944. máricus 19-től 1991. július 19-ig terjed. Ez a kétszer kettő = négy matematikai egyszerűség segítse bölcs döntéshez az egyes képviselő urakat, a képviselőcsoportokat és a Parlament összességét. Javaslom a módosító indítvány, törvényjavaslat figyelembevételével: ne hagyja a Ház, hogy az emléknap kirekesztő jellegű legyen, és a magyar nemzetnek csak egy kis szeletkéjét ismerje el és emlékeztesse emléknappal, hanem úgy, miként azt Zétényi képviselő javasolja, 1944. március 19-től 1991. július 19-ig hozzon törvényben emléknapot az összes áldozat számára.
Tekintettel arra, hogy a magyar holocaust végső soron a térségünkhöz viszonyítva igen hatalmas, mert a háborús veszteségeinken túl 1945 után, miután elhittük a felszabadulást, és elhittük a győztes nagyhatalmaknak a demokráciára és a félelem nélküli életre tett ígéretét, közben a Maniu-gárdisták húzták a halál gereblyéjét Erdélyben, Sztálin megteremtette a lehetőségét a Kárpátalja elrablásának a szolyvai "koponyahegy" létrehozásával. Déli vidékeinken pedig a különféle partizánok végezték a magyarság irtását. Nekünk nemzeti egységre kell találni e közös szenvedésben, közös gyászban, és az emléknapot csak közösen alkothatjuk meg.
Elnök úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt képviselők! Egyenként és csoportonként szíveskedjenek tekintetbe venni érvelésemet. (Taps.)
