LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is csak mintegy két percet fogok beszélni. Miniszter úr expozéjához szeretnék néhány megjegyzést fűzni.
Az első: örvendetesnek tartom a szolidaritási alap csökkentését. Ez ma már rendkívüli módon időszerű. De szeretnék emlékeztetni arra, hogy világrekordot döngetünk a munkaadói járulékok magassága tekintetében. A Nemzetközi Valutaalap 1989-ben Magyarországra készített igen részletes tanulmánya – ami, gondolom, miniszter úr előtt ugyanúgy ismeretes, mint előttünk – nagyon megalapozottan fejtette ki, hogy a magyar gazdaság növekedése az akkori, még csak a 40%-os sávba eső munkaadói járulékok esetében tarthatatlan, és körülbelül 30-35% közé kellene ezt öt-nyolc éven belül levinni, hogy egyáltalában versenyképes legyen a magyar gazdaság. Azóta ezek a 40%-os sávba eső munkaadói járulékok jó 10%-kal növekedtek. Ma az 50%-ot meghaladják a munkaadói járulékok. Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy ez a csökkent és a növekedésnek egy bizonyos fokú csökkentését, tehát a megnövelt járulékok csökkentését jelenti. Szomorúnak tartom, hogy ez a negyedik év végén következett be. Azt hiszem, hogy ezt a kérdést már eddig is gondosabban kellett volna kezelni.
Második megjegyzésem: többen említették, hogy a hivatalosan nem regisztrált munkanélküliek száma vagy a munkanélküli-ellátásból kikerültek száma bizonytalan, és nem lehet tudni pontosan, hogy mekkora. A Központi Statisztikai Hivatal számításait nézegetve láthatjuk, hogy ez egy elég tekintélyes menynyiség. 1991 óta növekszik, évente mintegy 2%-kal, ha hinni lehet a statisztikának, és ma meghaladja a 20%-ot. Tehát ilyen szempontból nagyon is elemzést igényel, hogy kik azok, akik egyrészt kiesnek, és kik azok, akik nem regisztráltatják magukat, mert ez is egy igen tekintélyes réteg. Tehát van egy árnyék munkanélküli-tömeg – hogy úgy mondjam –, amely tulajdonképpen bizonyos fokig be is léphet ebbe a körbe a későbbiek során. Tehát ez mindenképpen további elemzést igényelne.
Ezzel kapcsolatban – éppen a Munkaügyi Minisztérium tisztségviselőiről beszélve – felmerült a demográfiának a kérdése is. Sajnos 1993-ban – mint ismeretes – lényegesen kevesebb fiatal munkanélküli keletkezett, pontosabban a munkába lépni szándékozók száma jelentősen kisebb volt az előző évinél. Tehát itt egy demográfiai ok is szerepel abban, hogy miért csökkent bizonyos fokig a regisztrált munkanélküliek száma.
Végül: nagy-nagy óvatosságra intenék a csőd- és felszámolási hullám területét és mértékét illetően. Az úgynevezett adóskonszolidációnak az első tapasztalatai nem nagyon kedvezőek. Tehát azok a vállalatok, az a néhány száz vállalat, amely idáig bejelentette az adóskonszolidációra való igényét, annak – a bankok tapasztalatai szerint – legfeljebb 20-25%-a menthető meg vagy méltó a megmentésre, vagy vállalja a bank, hogy a megmentésében közreműködik. Ez azt jelenti, hogy a nehéz helyzetben levő vállalatok 70-80%-ának a sorsa bizonytalan, éppen ezért az ott dolgozók száma még inkább bizonytalan. Nem lehet tudni, hogy ez nem fog-e körülbelül egy év múlva, már a következő kormányzati ciklusban jelentős mértékben növekedni. Éppen most tartunk a vegetálásnak abban a korszakában, amikor ezek a vállalatok az utolsó tartalékaikat emésztik fel. Rendkívül veszélyes helyzet adódhat a közeljövőben, az eddigi banki tapasztalatok a leghatározottabban ebbe az irányba mutatnak. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)
