BALOGH GÁBOR (független)
BALOGH GÁBOR (független)
BALOGH GÁBOR (független) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Nagyon röviden szeretnék hozzászólni ehhez a törvényjavaslathoz, tekintettel arra, hogy én is azok közé tartozom, akik nem üdvözlik ezt a megállapodást, ugyanakkor – vis maior miatt – kénytelenek tudomásul venni.
Nem üdvözlöm azért, mert nagyon sok olyan területet kell elhagyni ebből a törvényjavaslatból, aminek szabályozása minél előbb szükségeltetik. Emiatt nagy valószínűséggel hátrányt fog szenvedni a foglalkoztatás elősegítése, illetve a munkanélküliség kezelésének néhány speciális, az aktív foglalkoztatáspolitika körébe tartozó technikájának a megvalósulása.
Azt el kell ismerni és be kell látni, hogy a foglalkoztatási törvény eredeti szellemében a klasszikus értelemben vett foglalkoztatásra, illetve a klasszikus értelemben vett munkanélküliség esetére vonatkozott, erre épült föl. A hazai gyakorlat ettől bizonyos értelemben eltért, tekintettel arra, hogy Magyarországon munkanélküliség gyakorlatilag szinte alig volt. A tényleges munkanélküliség egy piacgazdasági környezetben is legalább 3-4%-os. A nyugati szakemberek most egyértelműen 6-7%-nál próbálják meghúzni azt a határt, ameddig természetesnek veszik, a piacgazdaság természetes velejárójának a munkanélküliségi rátát. Véleményem szerint ez már túlzott, különösen hogyha a hazai viszonyokra vetítjük.
A munkanélküliség előidézője lehet bizonyos értelemben az itt szereplő járulék mértékének nagysága, előidézője lehet a társadalombiztosítási járulékok magas mértéke és még egyéb olyan, adójellegű befizetési kötelezettségek is, amelyek nem teszik érdekeltté a munkáltatót abban, hogy valójában legális körülmények között csökkentse a munkanélküliséget.
Nagyon fontosnak tartom én is, amit a FIDESZ képviselője említett, hogy a költségvetési törvénnyel összhangban történjék a járulékmérték csökkentése. Elfogadhatónak tartom az 5 százalékpontra történő mérséklést, de ennél még alacsonyabb szinten lenne célszerű meghúzni, tekintettel az egyéb adó- és járulékterhekre is. Tudomásul veszem azonban, hogy a jelenlegi munkanélküliségi ráta mellett az 5%-os mérték alapján tartják finanszírozhatónak a kiadásokat.
Ugyancsak fontosnak tartom – és ez ügyben már kérdést is intéztem a miniszter úrhoz – az úgynevezett illegális foglalkoztatás megakadályozására vonatkozó passzust. Tekintettel arra, hogy Magyarország nyitott ország lett, rendkívül sok külföldi jön Magyarországra – itt ne csak az átutazókra gondoljunk, hanem azokra is gondolhatunk, akik a határ mellett végeznek tevékenységet. Ennek a szabályozása is fontos. Fontos annak a szabályozása is, hogyha a magyar állam megadja a külföldi állam részére a keretmegállapodást, akkor azt az illető állam munkáltatója, illetve munkavállalói tartsák is be.
(10.20)
Ezen a téren is rendkívül komoly előrelépésre van szükség; a jelenlegi törvény, úgy érzem, ezt a magyarok számára – legalábbis a tapasztalatok szerint – eléggé hátrányosan oldja meg.
Ugyancsak fontos feltétel a munkanélküliség csökkentésében a képzési és átképzési lehetőségek biztosítása. Örömmel tapasztaltam, hogy a költségvetés, illetve a Kormány által erre fordított összegek szinte dinamikusan nőttek, nőnek. Az átképzés hatékonyságá-ról és az elhelyezkedési lehetőségekről Fekete Gyula képviselőtársam már beszélt, úgyhogy azt nem ismétlem meg.
Mindenképpen fontosnak tartanám egy fogalom köztudatba ültetését, amit a KESZOSZ, a Keresztényszociális Szakszervezet szinte már a megalakulása óta hangsúlyoz; ez pedig a munkaerő-piaci szolidaritás. Vagyis a munkahellyel rendelkezők és a munkahellyel nem rendelkezők között egy szolidáris magatartás kialakítása, amely döntően hozzájárulhat ahhoz, hogy a munkanélküliség csökkenjen és az elhelyezkedési, megélhetési biztonság pedig növekedjék. Például az egyik feltétel lenne a munkaidő csökkentése, tehát 36 óráról 32 órára való csökkentése és még sorolhatnám anélkül, hogy az illető munkavállaló szociális biztonsága csökkenne.
A közhasznú munkavégzéssel kapcsolatban mindig is hangoztattam és hangoztatom a fenntartásaimat. Egyrészt azért, mert a közmunka egyfajta rossz mellékízzel rendelkezik a magyar lakosság körében, majdnem a kényszermunkához hasonlóan. Tudom, ez fogalmilag nem keverendő össze, de a köztudatban így van elültetve és így létezik.
A másik lényeges vonás, hogy amikor közhasznú munkáról esik szó, általában az egyszerűbb embereknek mindig valamelyik etnikum, elsődlegesen a cigányság ugrik be a tudatukba, és azt gondolják, hogy a cigányság foglalkoztatása érdekében van szükség erre.
Egyet tudok mondani – és ezt a statisztikai adatok is alátámasztják –, hogy ez a vélekedés téves. Rendkívül sok olyan, nem e kisebbséghez tartozó személy fog majd közhasznú munkát végezni, akik jelenleg is munkanélküliek. Ha a munkanélküliségi rátát nézem, akkor való igaz, hogy arányukhoz képest elsődlegesen – az etnikumok közül – a cigányok azok, akik rendkívül nagy munkanélküliségtől szenvednek, de a munkanélküliek összességét nézve az ő számuk, arányuk becslések szerint – legalábbis a saját tapasztalataim és becsléseim szerint – kevésbé olyan jelentős és jelentékeny.
Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet: ez pedig az, hogy a közhasznú munkavégzés helyett célszerűbb lenne úgynevezett helyi gazdasági felvirágzást szolgáló programokat indítani. Tehát legyenek helyi, lokális vagy kvázi félregionális programok, amelyek lényegében nemcsak munkahelyet teremtenek, nemcsak az infrastruktúrát javítják, hanem annak a körzetnek, annak a környéknek a gazdasági fellendítését segítik elő.
Az elmúlt években rendkívül nehéz volt ennek megfelelni, tekintettel arra, hogy tudomásom szerint az ipari tárca mind a mai napig nem végzett egy olyan átfogó, részletekbe menő felmérést, amelyet annak idején a gazdasági kabinet egyik ülésén is szorgalmaztam, és még Kupa miniszter úr is szorgalmazott. Ennek a felmérésnek az elmaradása rendkívül hátráltatja a helyi összehangolt, regionális, átfogó gazdasági programok megszüntetését, és ezáltal nemcsak a munkanélküliség csökkentését, hanem a foglalkoztatás elősegítését is.
Az üzemi tanácsokkal kapcsolatban megjegyzésem, észrevételem nincs, mindenképpen egy úgynevezett joghézag, hiátus keletkezett, e két törvény ellentmondásban volt egymással, ezt fel kell oldani, tehát a módosítás 1995-re mindenképpen indokolt. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)
