SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP) Köszönöm a szót. Tájékoztatásul: volt már olyan időpont, amikor később szóltam hozzá, 23 óra nem tudom hány perckor, úgyhogy még van idő. (Közbeszólás.) Az már korábban volt.
Azért gondoltam, hogy mégis hozzászólok – bár nagyon kevesen vagyunk, és nem is nagy a figyelem a szakma részéről sem már –, mert el kell mondani, amit Kőszeg Ferenc is mondott, van megoldás az általa felvetett problémára, annak a problémának a megoldására, ami nemcsak az Ó utcában, hanem a városban, az országban egy sor ház leromlásához vezetett vagy vezet.
Beadtam egy módosító javaslatot, amelyre szeretném egypárunk figyelmét felhívni azért, mert úgy hiszem, egy olyan konstrukciót tartalmaz, amely – nem a költségvetés nagy terhe mellett – adhatna lehetőséget arra, hogy ezek a házak ne romoljanak tovább. Ahol megvan az akarat, adja meg a lehetőséget a törvény arra, hogy nagyobb aktivitással rövid időn belül ezek a házak felújításra kerüljenek.
Az önkormányzati törvénynél és a vagyonátadásnál úgy fogalmazódott meg, s kezdeti javaslatom abból indult ki, hogy az állam adósa ezeknek a házaknak – most mindegy, hogy milyen tulajdonban voltak vagy vannak –: 180 milliárd forintra taksálják a szakértők az elmaradt felújításokat. Ezekért az elmaradt felújításokért az állam volt felelős, az állam adósa ezeknek a házaknak.
Akkor, 1990-ben azt javasoltuk, hogy a költségvetés évről évre adja vissza ezt az adósságát, mert az adósnak meg kell fizetnie, amivel tartozik.
Közben visszaléptem ebben a dologban, tudom, hogy ilyen nagyléptékű javaslatra nincs mód.
Egy hiteltörlesztési támogatásra tettem a módosításomban javaslatot – ezt sem először, a korábbi törvényjavaslatnál is megtettem már.
Azt hiszem, hogy egy hiteltörlesztési támogatással egy bizonyos időn belül – öt évet javasoltam –, öt éven belüli felújítások támogatásával mód van arra, hogy ezeknek a házaknak a romlását megakadályozzuk; mód van arra, hogy azok, akik most bele vannak kényszerítve – azért, mert nincs igazi lakáskoncepció – kénytelenek a bérlakást magántulajdonba venni, így úgy hiszik, hogy a lakbér emelkedésétől meg tudják magukat óvni. Kénytelenek olyan terhet venni magukra, amelyet igazából a pénztárcájuk nem engedne meg, de azt hiszik, hogy így biztosabb helyzetben lesznek: ezzel szemben bizonytalan helyzetbe kerülnek, mert a közös költségek, a házfenntartás olyan terhet ró rájuk, ami magasabb, mint a mai lakbér, ugyanakkor nem lesz és nincs pénzük arra, hogy valóban felújítsák ezeket a házakat.
Én azt kérném – látok még figyelő szemeket és hallgató füleket –, gondolják végig, fontolják meg ennek a javaslatnak a komolyan vételét – a Kormány részéről talán mód van még csiszolgatni valamit –, mert azt hiszem, hogy ezeknek a házaknak a megóvása nemcsak a benne lakók érdeke, hanem az egész – úgymond – nemzetnek.
A földtörvény, a föld megóvása kapcsán nagyon szép és zengzetes szavak hangzottak el a földdel kapcsolatban.
Úgy gondolom, hogy azok a házak, amelyek a városokban felépültek, azok nemcsak lakásul szolgálnak és nemcsak a nemzeti vagyon részei, hanem a nemzeti kultúra részei is, s ha hagyjuk elpusztulni, akkor a nemzeti kultúra, a nemzeti vagyon egy részét hagyjuk elpusztulni, és én sajnos, nem láttam és nem látom ennek a kérdésnek a megoldását, s sajnos, nem látom az affinitást, hogy ez a probléma megoldódjon. Köszönöm szépen.
