SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kérek szót, mert arra a megjegyzésre szeretnék reflektálni, amelyet Schiffer képviselőtársam most mondott, hogy az állam 180 milliárd forinttal adósa ezeknek a lakóházaknak.
Az első gondolat az, hogy ezt pontosítani szeretném. Mert ha Schiffer János azt az összeget akarja megjelölni, hogy az elmúlt negyven év alatt mit kellett volna ezekre a lakóházakra fordítani, akkor ez nem 180 milliárd forint, hanem 400 milliárd forint, a mai, inflálódott értéken számolva.
Teljes mértékben egyetértek azzal az értékeléssel, hogy ezzel valakik – engedelmet, hogy így fogalmazok – adósai ezeknek a házaknak. Ezek a házak valóban azért vannak ebben az állapotban, mert ezt a 400 milliárd forintot, inflálódott értékben, 1952-től, amióta – hogy idézzem a szlogent – a bérlők a házat szocialista megőrzésre átvették – ahogy ezt kitették az egyes bérházak falaira – valóban, az akkori tulajdonos és a mindenkori tulajdonos nem fordította rá.
S valóban nagyon súlyos gondokkal nézünk szembe, mert amikor ezek az épületek, ezek a lakások privatizációra kerülnek, a tulajdonosoknak, a bent lakó bérlőknek, akiknek vételi jogot biztosítunk, tisztában kell lenniük azzal, hogy ugyanakkor komoly terheket is vállalnak magukra, hiszen gyakorlatilag ezeknek a lakásoknak a fenntartását, karbantartását, felújítását is magukra vállalták. Tehát ezek valóban igen súlyos terhek.
Más hozzászólások is rámutattak arra: nagyon is fontos az, hogy tudatában legyenek a vevők és a bérlők, mit vásárolnak, és nagyon szerencsétlen dolog lenne, ha valamiféle rossz üzleti reakció vagy netán a béremelésektől való pánik hajtaná őket vételre.
Ez utóbbi gondolat kapcsán szabad legyen emlékeztetnem arra, hogy a Magyar Demokrata Fórum javaslatára került a lakbérstop ebbe a törvénybe, ami pontosan annak állja útját, hogy egyik oldalról a bérek esetleg meggondolatlan vagy lelkiismeretlen emelésével a bérlőket belehajszoljuk a vételbe, és olyan bérlőket hajszoljunk bele lakások, leromlott állapotú lakások vételébe, amely bérlők nincsenek abban az anyagi helyzetben, hogy a tulajdonosi jogaikat, az azzal járó kötelezettségeiket vagy a tulajdonosi mivoltukhoz természetesen kapcsolódó terheket viselni tudják, gyakorolni tudják.
Természetesen, amikor a tulajdonos természetes terheiről és kötelezettségeiről beszélek, akkor nagyon is egyetértek azzal, hogy óriási hiba lenne azt mondani és úgy gondolkodni, hogy tiétek a tulajdon, csináljatok, amit akartok. Schiffer képviselőtársam egy nagyon fontos dologra hívta fel ma este a figyelmünket – azért mondom így, mert azért ez már elhangzott több oldalról, innen, a Magyar Demokrata Fórum részéről is. Tisztában kell lennünk valamennyiünknek azzal, és egyet is értünk azzal, hogy valóban hitelkonstrukcióra van szükség, egy olyan hitelkonstrukcióra, amely biztosítani fogja a most, a vételi jog alapján majd tulajdont szerző új tulajdonosok számára is a felújítás, a karbantartás terhei viselésének a megkönnyítését.
Tehát ezzel az alapvető gondolattal is egyet tudok érteni és természetesen úgy gondolom, hogy a lakáskérdés megoldása végül is kettős csatornán kell hogy menjen. Egyfelől az új lakásépítéseknek is meg kell teremteni a maguk gazdasági és financiális alapját, másfelől a leromlott állapotú lakások felújításának is meg kell teremteni azt a hitelkonstrukciós hátterét, amelyet a leendő tulajdonosok fel fognak tudni használni.
Mégis, amiért külön szót kértem, az nemcsak az, hogy mindezeket a gondolatokat aláhúzzam, hanem arra szeretnék nyomatékkal utalni: nem szerencsés gondolatokat ébreszt az a megfogalmazás, hogy az állam adósa a lakóházaknak – mint most már pontosítottam, nem 180 milliárddal, hanem 400 milliárddal. Mert ez ugyan igaz, ahogy elhangzott, szó szerint így igaz, de aki ezt hallja, az esetleg azt gondolhatja, hogy morálisan a mai értelemben vett államot és a mai értelemben vett társadalom egészét terheli ennek a 400 milliárd viselésének a kötelezettsége.
Hadd tegyem itt rögtön hozzá azt, hogy amikor az állam és a költségvetés kötelezettségeiről beszélünk, akkor az egész adózó társadalom kötelezettségeiről beszélünk. Mert honnan van költségvetés, honnan van állami pénzügyi keret? Onnan, hogy az adófizető állampolgárok megfizetik az adójukat. Tehát mindig, amikor költségvetési kötelezettségekről, költségvetési terhekről és az állam terheiről beszélünk, s azt mondjuk, hogy azt viselje az állam, viselje a költségvetés, akkor az azt jelenti, hogy viselje az adófizető társadalom egésze.
Természetesen, még egyszer hangsúlyozom, egyetértek azzal, hogy meg kell teremteni a hitelkonstrukciót. Meg kell teremteni azt a hitelezési rendszert, amely majd segítségére siet a leendő tulajdonosoknak, de azért lássuk ezt nagyon világosan: ha azt mondjuk, hogy a hitelkonstrukció összes anyagi terhét teljes egészében a költségvetés és az állam terheiként fogjuk fel, akkor azt mondjuk, hogy az adófizető társadalom egésze viselje azt –, azért ezzel legyünk tisztában. És azzal is legyünk tisztában, hogy amikor a költségvetés és az állam úgymond adósságáról beszélünk, akkor morális értelemben semmiképpen sem lehet ezt a mai értelemben vett állam adósságának tekinteni, vagy most az előbbi fejtegetésnek megfelelően: semmi esetre sem lehet azt mondani, hogy a mai magyar társadalom az adósa ennek a lakásvagyonnak. Hanem sajnos morálisan ennek a felelőse az a rablógazdálkodás, amely itt 1952-től az államosított lakásvagyon tekintetében folyt. Ezt látni kell. Mert természetesen azt sem lehet megcsinálni, hogy most az egyik napról a másikra a 400 milliárd forintot ráterhelem a magyar társadalom egészére, és azt mondom, hogy ezt igenis ki kell izzadni, mert másként nem tudjuk megoldani.
Tehát azzal fejezem be, hogy Schiffer képviselőtársam hozzászólása szó szerint igazol, azonban a dolog, az elhangzottak mikénti meghallása szempontjából itt bizonyos hangsúlyokat feltétlenül meg kellett jelölni azzal együtt, hogy természetesen azzal az alapgondolattal, hogy itt valóban meg kell teremteni azt a hitelkonstrukciót, amellyel majd lehet finanszírozni ebben az értelemben is a meglevő és leromlott állapotú lakásvagyont – teljes mértékben egyetértek, és ezt mint alapelképzelést természetesen a Magyar Demokrata Fórum támogatja is. Köszönöm. (Gyér taps.)
