KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
KŐSZEG FERENC (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy kissé furcsa így, ebben az órában hozzászólni egy lezárás előtt álló vitához, és megértem, ha képviselőtársaim türelme fogytán van. Nem is akarom hosszan húzni a szót, de van két módosító indítvány, amelyekkel kapcsolatban néhány szót szeretnék mondani.
Szeretném mindenekelőtt azt elmondani, hogy – gondolom – mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy ez egy olyan törvény, amelyet egy meglehetősen katasztrofális helyzetben hozunk, és egy olyan helyzetben, amelyben voltaképpen nem lehet jó törvényt hozni.
Katasztrofális helyzettel állunk szemben, olyan helyzettel, különösen a fővárosban, de nemcsak a fővárosban, hanem az ország számos nagyvárosában is, hogy évtizedek óta nem rendesen karban tartott lakásokban és házakban laknak az emberek. Most egy folyamatnak tulajdonképpen a közepén vagy inkább a végén vagyunk, egy megállíthatatlan folyamatban vagyunk benne, abban a folyamatban, hogy a lakók, akik eddig bérlakásokban laktak, úgy érzik, kénytelenek megvenni a lakásukat, és közben állandóan szembekerülnek azzal a problémával, hogy a lakás, a ház, amit megvesznek, amit a lakóközösség megvesz, kriminális állapotban van, és annak tatarozására, felújítására nem képesek és nem is lesznek képesek.
(21.00)
Mindezt csak azért mondom – nem a részletes vitába tartozik ez, az általános vitában hasonló dolgok már elhangzottak –, mert azt gondolom, érdemes tudomásul vennünk, hogy ez a törvény még vissza fog köszönni. Az a probléma, amely keletkezett és amelyre a törvény nem kínál, nem is kínálhat, nem is tud megoldást kínálni, az még vissza fog csapni ránk, és olyan helyzetekbe fogunk kerülni, mint az Ó utcai ház lakói, akikre rászakadt a ház.
A mondanivalóm voltaképpen ehhez az általános jellegű bevezetőhöz csak annyiban kapcsolódik, hogy azt akarom mondani, hogy az a tulajdon, amelyet a lakók, a bérlők megszereznek akkor, amikor élnek a vételi jogukkal, nem egészen olyan tulajdon, mint általában a tulajdonok.
Az Alkotmánybíróság határozata is arra utalt, hogy a lakás egy különleges fajta tulajdon, amelyre nem érvényesek tökéletesen a tulajdonra vonatkozó általános szabályok.
Tulajdonképpen ezzel akarom bevezetni a két konkrét módosító indítványt, amelyről még van néhány percnyi mondanivalóm.
Az egyik indítványom arra vonatkozik, hogy a lakók, tehát a lakásukat, a házukat megvásárló társasházi közösség tagjai ne csak akkor legyenek jogosultak a közös használatú helyiségek megvásárlására, ne csak akkor gyakorolhassák a vételi jogukat, hogyha ezek az eredetileg közös használatú helyiségnek készült helyiségek jelenleg is közös használatban vannak, hanem akkor is, hogyha ezek közös használatra épültek, és épülésük óta nem alakították át azokat arra, hogy lakássá váljanak, nem hajtottak végre rajtuk olyan műszaki átalakítást, amely megváltoztatta az eredeti funkciójukat.
Arra gondolok, hogy akkor, amikor megszűnt a szenespincék, fáspincék, mosókonyhák és hasonlók funkciója, akkor a tanács – meglehetősen önkényesen – ezeket a helyiségeket különböző vállalatoknak bérbe adta. Ennek ellenére ezek a helyiségek rendeltetésük szerint nem üzlethelyiségnek épültek, hanem a házban lakó bérlők kiszolgálására.
Azt javaslom, hogy az ilyen jellegű pincékkel és a hasonló jellegű, eredetileg közös használatra épült helyiségekkel szemben maradjon meg a lakóközösség vételi joga. Ez nem fogja érinteni a bérlők bérleti jogviszonyát, csak arról van szó, hogy a bérlő – az a cég, vagy kereskedelmi vállalat, vagy iparűző, aki abban a pincében valamilyen gazdasági tevékenységet folytat – a bérleti díjat nem az önkormányzatnak, hanem a társasháznak fizeti.
Ennek az értelme és indoka az, hogy ez egy kis reményt ad arra, hogy a lakóközösség, a társasház tulajdonosai képesek legyenek felújítani a házat, mert másképpen nem lesznek rá képesek.
A másik ehhez kapcsolódó módosító indítványom pedig az – a jelenlegi törvényjavaslat szerint a privatizációs bevételeket el kell különíteni, ezeket lakásépítésre, illetve lakásfelújításra kell fordítani –, hogy kivételes esetben ezt az alapot fel lehessen használni arra is, hogy a privatizált házak felújításához akár kedvezményes kölcsön, akár vissza nem térítendő támogatás formájában hozzájáruljon az önkormányzat olyankor, amikor a ház értéke, állaga, helye a ház, ingatlan forgalmi értékét rendkívül csekéllyé teszi, és olyan esetben, amikor a lakók, a tulajdonosok szociális helyzete ezt szükségessé teszi. Lehet, hogy itt valaki doktriner felfogás szerint azt mondja: hogy lehet a tulajdonos szociális helyzetéről beszélni. Ezzel szemben mindannyian tudjuk, hogy az a tulajdonos, aki úgy vált tulajdonossá, hogy a jelenlegi helyzetben kénytelen-kelletlen vagy pszichózis hatása alatt megvette a bérlakását, az nem olyan tulajdonos, mint aki egy luxusautót vesz magának. Ezért tartom indokoltnak, lehetségesnek, támogatandónak a benyújtott javaslataimat. Köszönöm, elnök úr. (Taps.)
