JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, Elnök Úr.
Már délelőtt is nagyon nagy örömömre szolgált, hogy a Házban tulajdonképpen egy olyan típusú vita folyt, amelyben a patkó különböző oldalán ülő képviselők egymást túllicitálva igyekeztek lehetőleg a legnagyobb kedvezmény irányába mozogni, és a javaslatok is, amelyek a törvénymódosításhoz érkeztek, tulajdonképpen ezt a szellemet és ezt a szemléletet tükrözik. Azt gondolom, azok a hangsúlykülönbségek, amelyek itt a különböző felszólalásokban ugyan adott esetben kifejezésre jutottak, alapvetően közös aggodalmakból táplálkoznak, és közös célokat szolgálnak.
Azt hiszem, Schiffer képviselő úrnak is teljesen igaza van, amikor bizonyos garanciákat hiányol. Hadd mondjam el azonban: úgy látom, az, hogy igyekszünk megkötni az önkormányzatoknál keletkező forrásokat, amelyek ebben a szférában keletkeznek, és azáltal, hogy ezeknek a forrásoknak a megduplázásához az állam garanciát kíván nyújtani oly módon, hogy egyrészt kezességet vállal, kormánygaranciát vállal a hitel visszafizetésére, másrészt tömegében garantálja ugyanolyan mértékű hitel felvételét, mint amennyit az önkormányzat lakásfelújításra, -rekonstrukcióra fordít, tulajdonképpen előidéz olyan folyamatokat, amelyek gyakorlatilag példa nélküliek az elmúlt évtizedekben. Tehát nagyságrendekkel nagyobb összegek fognak fővárosi kerületenként – sőt a fővárosban és a vidéki nagyvárosokban is – rendelkezésre állni ilyen célokra mint a megelőző évtizedekben bármikor. Ez a dolog egyik oldala.
Az a körülmény, hogy az önkormányzatoknál ez a pénz így megkötésre kerül, nem jelenti azt, hogy adott esetben a privatizált lakások tekintetében ne érezné úgy az önkormányzat, hogy neki be kell szállnia a fölújításba. Nem tartom azt kizártnak, hogy az önkormányzat a házat eladja, és utána – városképi és egyéb szempontok által motiváltan – mégis beszáll az adott épület rekonstrukciójába, függetlenül attól, hogy esetleg már nem tulajdonos.
Tehát én azt gondolom, hogy e tekintetben a törvény szabályai talán nem kellően kimunkáltak. A gyakorlat és az élet fogja eldönteni – és az önkormányzatok rendeleti szabályozása –, hogy milyen feltételekkel tud részt venni az önkormányzat – esetleg nem az első lépcsőben, hanem a harmadik, negyedik hullámban – közvetlenül is a már magántulajdonban lévő épületek, tömbházak rekonstrukciójában, felújításában. Ez a dolog egyik része.
A dolog másik része, hogy ki kell várni ezeket a folyamatokat, megismerve, hogyan, milyen ütemben folynak be ezek az összegek az önkormányzatokhoz, milyen az önkormányzatok hiteligénye, és egyáltalán milyen mértékű felújítási igény jelentkezik. Itt feltétlenül támogatandónak ítélem mindazt, amit Schiffer képviselő úr is megfogalmazott a Kormány mindenkori lakáskoncepciójával összefüggésben. A jelenlegi Kormánynak is van elfogadott lakáskoncepciója, minden bizonnyal a következő kormánynak is lesz lakáskoncepciója. Ki kell munkálni azokat a konkrét, tételes javaslatokat, amelyek – most már a reálfeltételek ismeretében és valamennyi lényeges paraméter ismeretében – egy adott költségvetési évben, vagy egy kormányzati ciklusban rendelkezésre állnak, rendelkezésre állhatnak ezen a területen, amit a Kormány minden körülmények között vállal, és nyújtani kíván.
Nem hiszem tehát – egyetértve az elhangzott hozzászólásokkal –, hogy meg lehetne állni azoknál a szabályoknál, amelyeket a lakástörvény tartalmaz. Ugyanakkor nem gondolom azt, hogy a lakástörvényben kellene a mindenkori kormány lakáskoncepciójának az elemeit megelőlegezni.
Ennyit szerettem volna a vita zárásaként mondani. Nagyon szépen köszönöm valamennyi képviselőnek, aki aktivitást mutatott a törvényjavaslat végleges szabályainak a kimunkálása során, hogy ezt megtette, és igen konstruktív volt a magatartása – függetlenül attól, hogy a Parlament melyik oldalán foglal helyet. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
