SZABÓ LUKÁCS (MIÉP)
SZABÓ LUKÁCS (MIÉP)
SZABÓ LUKÁCS (MIÉP) Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívántam most, a szavazás előtt részletekbe menni, különösen nem kívántam történelem órát tartani a Parlamentnek, illetve a Kormány egyes tagjainak. Most mégis meg kell tennem, ugyanis Szabó Iván miniszter úr olyat mondott, amiből nyilvánvalóan az következik, hogy, sajnos – elég sok emberhez hasonlóan –, nincsen tisztában a nyugati hadifogság sajátosságaival. Ugyanis… (Zaj. – Dr. Szabó Iván: Én már éltem akkor, te még nem!) Annak ellenére, hogy ön már élt akkor.
Ugyanis a francia hadifogság semmiben sem különbözött a szovjet hadifogságtól. Ha egyben különbözött, az az, hogy Magyarország Franciaországgal nem volt hadviselő fél, francia katonák soha nem ejtettek egyetlenegy magyar hadifoglyot sem, a szövetségesek 50000 magyar katonát megfosztottak a hadifogoly státusától, és rabszolgamunkára adták ki Franciaországnak. Ha ezek a szerencsétlen rabszolgamunkások nem érdemelnek kárpótlást a magyar Parlamenttől, akkor megkérdezem Szabó Iván miniszter urat, ki érdemel.
Én egy éven keresztül, folyamatosan azt hallottam önöktől, hogy nincs rá pénz. Éppen ezért annak megfelelően nyújtottuk be a kárpótlást, hogy a költségvetést egyetlenegy fillérrel se terhelje; tehát a módosító javaslatainkat kárpótlási jegyre dolgoztuk ki, ami viszont az állami tulajdont és nem az állami költségvetést terheli. (Zaj. – Horváth Vilmos: Csurka megkapta!)
Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy két héttel ezelőtt, a kampány kezdetekor a Kormány készpénzes kárpótlást terjesztett be, ezt szavaztuk meg tegnap. De hadd jegyezzem meg, tekintettel arra, hogy ez közvetlen módon se a mostani, se a jövőbeni költségvetést nem terheli, a két törvény egymás mellett is megél. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Horváth Vilmos: A Csurka 29 milliójából? – Taps a MIÉP soraiban.)
