SZABÓ JÁNOS, DR. földművelésügyi miniszter, a napirendi pont előadója:
SZABÓ JÁNOS, DR. földművelésügyi miniszter, a napirendi pont előadója:
SZABÓ JÁNOS, DR. földművelésügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy hosszú jogalkotási folyamat újabb és igen fontos állomásához érkeztünk el akkor, amikor az Országgyűlés szavaz az erdőbirtokossági társulatokról szóló törvényjavaslatról. A nagy tulajdonrendezési törvénykezési folyamatban ugyanis fokozatosan előtérbe kerül a szakmai jövőképet, az ágazat működtetési feltételeit meghatározó törvénykezés.
Az erdőbirtokossági társulatokról szóló törvény az utóbbi kategóriába sorolható, és szorosan illeszkedik az új erdészeti szakmai szabályozási koncepcióba. A törvényjavaslat azáltal, hogy nem az erdőtörvény részeként szabályozza az erdőbirtokossági társulatot, szakít a korábbi törvénykezési elvvel. A korábbi törvényekben ugyanis az erdőbirtokossági társulatokról szóló rész általában az erdőtörvény önálló fejezetét képezte. Természetesen ennek is megvolt a logikája. A korábbi erdőtörvények ugyanis arra épültek fel, hogy a kiserdő-tulajdonosok számára a hatóságok társulási és szervezeti formakényszert írtak elő. Az erdő a társulat tulajdonába került, a tulajdonost pedig a társulati erdőhasználati illetőség illette meg.
Az önök előtt levő tervezet a szervezeti formaválasztás tekintetében a döntést kizárólag az erdő tulajdonosainak elhatározására bízza. Reményeink szerint az erdőtulajdonosok azért választják majd az erdőbirtokossági társulati formát, mert ez a legjobb, szemben a szövetkezeti vagy egyesületi, esetleg gazdasági társasági formával. Mivel tehát erdőgazdálkodási tevékenységre többféle szervezeti forma létrehozható, ezért nem a szakmai törvény, az erdőtörvény részeként szabályozzuk az új szervezeti formát, az erdőbirtokossági társulatot. A szabályozás rendszerét úgy alakítottuk ki, hogy a társulat a jelenleg hatályos erdőtörvény alapján is működhessen. Így tehát nincs joghézag az erdőgazdálkodási tevékenység szabályozásában.
(9.10)
A helyenként tapasztalható, falopásnak minősülő fakitermelés ugyanis nem az erdészeti hatósági jogkörök hiányából fakad.
Tisztelt Országgyűlés! A napjainkban zajló tulajdonrendezési folyamat részeként várhatóan 250000, usque 300000 új erdőtulajdonos lesz. Szakmai szempontból többségében kizártnak tartjuk, hogy valamennyi külön-külön önálló és főként gazdaságos erdőgazdálkodási tevékenységet legyen képes végezni. Az erdőbirtokossági társulatokról szóló törvényjavaslat direkt módon nem érinti az erdő tulajdoni viszonyait, nem veszi azt el a jelenlegi tulajdonosoktól, és nem rendeli társulati tulajdonba. Azaz nem kolhozosít, mint ahogy az időnként hallható volt.
A javaslat tág teret ad arra, hogy a tulajdonosok szabadon dönthessenek arról, mely erdőgazdálkodási tevékenységet kívánnak a társulaton keresztül, melyet pedig önállóan végezni. A törvényi kötelezés kizárólag csak ott jelenkezik, ahol az erdő, mint nemzeti kincs, alapvető érdekei ezt megkívánják. Ilyen például, hogy a társulati erdőben nem tulajdonosokként külön-külön, hanem csak együttes ütemterv készíthető.
Az előzőekben említett alapvető koncepcionális elképzelés hosszas egyeztetés és heves szakmai viták során alakult ki. A törvényjavaslat a szakmai viták eredményeként szerintem már a mai közgondolkodásnak is megfelel. Nevezetesen a tulajdonost tényleges döntési helyzetbe hozza, s nem teszi lehetővé, hogy az állam, a hatóság ráerőltesse az akaratát a tulajdonosra. Tartósabb viszonyok alakulhatnak így ki, ha a polgárok közös döntéseiket a közös érdekeik felismeréséből hozzák meg. Úgy érzem, ez a szemléletmód nem gyengíti, hanem éppen erősíti az állam, a hatóság társadalmi elfogadottságát.
A koncepció gyakorlati megvalósítása pedig mindenképpen szükségessé teszi az erdészeti szakhatósági rendszer személyi és működési feltételeinek mielőbbi javítását, amit egyébként az erdőgazdálkodási tevékenységet folytatók számának gyors növekedése is indokol.
És ha már itt tartok, engedjék meg, hogy ezúton mondjak köszönetet az erdésztársadalom azon szakértőinek, akik segítettek az erdőbirtokossági társulatokról szóló törvényjavaslat kidolgozása során az előzőekben említett új szemléletmód aprópénzre váltásában, valamint annak szakmai elfogadtatásában. A hagyományt, véleményem szerint, úgy is meg lehet őrizni, hogy legnemesebb értékeit folyamatosan átmentjük a kor követelményeihez igazodó szabályozásba.
Tisztelt Országgyűlés! Ezek után röviden néhány gondolatot a beérkezett módosító indítványokról, amelyek viszonylag kis száma a törvényjavaslat társadalmi elfogadottságaként is értékelhető:
Hörcsik Richárd képviselő úr javaslatai közül kiemelném azt a koncepcionális elemet, amely arra irányul, miszerint az erdőbirtokossági társulat alapvetően csak erdőgazdálkodási, illetve ahhoz szorosan kapcsolódó tevékenységet végezhessen. Az erdőgazdálkodási tevékenység jövedelmezőségének biztosítása időnként szükségessé teheti a kiegészítőtevékenység folytatását. Az erdőgazdálkodási szakmai indokok azonban a korlátozások előírását feltétlenül szükségessé teszik. E javaslat alapvető, koncepcionális elemét elfogadva, azon a mezőgazdasági bizottság csak kisebb szövegpontosítást hajtott végre.
A mezőgazdasági bizottság szövegpontosításával ugyancsak elfogadtuk Hörcsik Richárd képviselő úr azon javaslatát, amely a kistulajdonosok társult erdőgazdálkodási tevékenységére vonatkozott.
Az eredeti javaslathoz képest az eltérés csak annyi, hogy sem a mezőgazdasági bizottság, sem a Kormány nem tartotta szükségesnek a társulási kötelezettséget előíró hatósági határozat meghozatalát. E kérdést a szabályozás más eszközökkel is meg tudja valósítani.
Dr. Varga János képviselő úr szövegpontosító javaslatainak nagy részét szintén el tudjuk fogadni. Itt szeretném megjegyezni: végre egy törvény, amikor a jogalkotó pontosít, precizíroz, nem pedig nagy, koncepcionális kérdésekben feszülnek egymásnak az elképzelések.
Végezetül röviden engedjék meg, hogy néhány szót ejtsek a mezőgazdasági bizottság tevékenységéről, a bizottság és a tárca együttműködéséről. Az agrárkormányzat számára mindig is kiemelt fontosságú volt az az alkotó együttműködés, amely a mezőgazdasági bizottság megalakulása óta kialakult. Ennek az együttműködésnek a gyümölcseként értékelhető számos agrárszakmai törvény, mint például az agrárpiaci rendtartásról, a földművelésügyi alapokról, az ingatlan-nyilvántartásról és az állattenyésztésről szóló törvények.
Az utóbbi két törvényt az Országgyűlés 98, illetve 100%-os szavazataránnyal fogadta el. Most, hogy lassan az országgyűlési törvénykezési ciklus végén járunk, kérem, engedjék meg, hogy ezúton mondjak köszönetet a mezőgazdasági bizottságnak az agrárkormányzat részére eddig nyújtott hathatós támogatásért.
Ami pedig az erdőbirtokossági társulatokról szóló törvényt illeti, a Kormány a mezőgazdasági bizottság által benyújtott, illetve támogatott mindegyik képviselői módosító indítvánnyal egyetért. Így, akárcsak az állattenyésztési törvény esetében, ismételten az a helyzet áll elő, hogy a törvényjavaslat szavazása során a Kormány az együttes jelentésben szereplő valamennyi indítványt elfogadja.
Jó szívvel ajánlom tehát a tisztelt képviselőtársaim figyelmébe az erdőbirtokossági társulatokról szóló törvényjavaslatot. Kérem, hogy azt fogadják el. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
