VARGÁNÉ PIROS ILDIKÓ (Agrárszövetség)
VARGÁNÉ PIROS ILDIKÓ (Agrárszövetség)
VARGÁNÉ PIROS ILDIKÓ (Agrárszövetség) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amint azt a törvényjavaslat általános vitájában kifejtettem, a szövetkezeti törvény módosítására irányuló törekvést időszerűtlennek, megalapozatlannak és pártpolitikai indíttatásánál fogva szövetkezetellenesnek tartom. A részletes vitában azért kértem szót, hogy ezt a minősítésemet a törvényjavaslat egyes rendelkezésein keresztül is bizonyítsam.
1. A törvényjavaslat 4.§-a a határozatképtelen közgyűlés megismétlésére csak újabb közgyűlés összehívása útján kíván lehetőséget adni. Teszi ezt annak ellenére, hogy a gazdasági társaságok esetében a törvény lehetővé teszi az egy meghívóval azonos napra történő összehívást, és annak ellenére, hogy a Legfelsőbb Bíróság szövetkezet esetében is kimondta az ugyanazon napra történő összehívás törvényességét.
A törvényjavaslathoz fűzött rövid magyarázkodás nem adja indokát annak, hogy mi az objektív oka ennek a diszkriminációnak. Ez már önmagában is nyilvánvalóvá teszi, hogy pártpolitikai szándékok és szövetkezetellenesség húzódnak meg a javaslat mögött.
A két közgyűlés összehívásának és megtartásának költsége a mezőgazaságban működő szövetkezetek esetében átlagosan szövetkezetenként eléri az 1 millió Ft-ot. Ez mintegy 1000 tag és külső üzletrész-tulajdonos kétszeri, ajánlott levélben történő meghívásának, a kétszeri terembérleti díjnak, a kieső időre fizetendő átlagkeresetnek és járulékainak költségeiből tevődik össze.
Elismerem és magam is vallom, hogy ez nem nagy összeg akkor, ha a tagi jogok érvényesítésének kérdése a tét. Itt azonban nem erről van szó. Ha ugyanis a tag meghívóiból tudomást szerez arról, hogy határozatképtelenség esetén, mondjuk, egy óra múlva, a megjelent tagok számára tekintet nélkül érvényes közgyűlést fognak tartani, úgy ezzel azt is tudomásul veszi, abba is belenyugszik, hogy jelenléte nélkül is érvényes döntések fognak születni. Ha ezt nem akarja, úgy meg fog jelenni a közgyűlésen. Ha viszont nem fűződik érdeke a megjelenéshez, vagy passzív, ahogy ezt a törvényjavaslat indoklása más összefüggésben kijelenti, úgy tudomásul veszi, hogy távollétével nem akadályozhatja meg azok munkáját, akik megjelenésükkel kinyilvánították érdekeltségüket.
Mindezeken túlmenően semmi garancia nincs arra, hogy a törvényjavaslat szerinti módon újból összehívott közgyűlésen többen fognak megjelenni, mint az elsőn. Sőt, nagy valószínűséggel állítható, hogy kevesebb lesz a létszám. Az idős tagok már koruk és egészségi állapotuk miatt is meggondolják, hogy még egyszer megtegyék a hosszú utat a művelődési házig, nem beszélve arról, hogy egy jelentős részük már nem is a faluban, hanem távoli településeken él.
Ne felejtsük el azt sem, hogy sajnos, a szövetkezetek zöme már nem tudja megtenni azt, amit évtizedekig tett, hogy a nyugdíjas tagokat bérelt autóbuszokkal juttassa el a közgyűlésre, majd vissza a lakására. Velük szemben volna tehát igazán méltánytalan, ha az első közgyűlésről azzal távoznának, hogy feleslegesen fáradtak.
Mindezekből az is következik, hogy fennáll a veszélye annak, hogy a törvényjavaslat szerint összehívandó második közgyűlésen jellemzően és meghatározóan csak a munkát végző tagok fognak megjelenni, és a döntés törvényesen ugyan, de méltánytalanul az ő kezükbe kerül. Ezt akarjuk? Én ezt nem támogathatom!
2. A törvényjavaslat 10. §-a miközben az egyszerű szótöbbségű szavazatarányra szállítja le a jelenlegi döntési arányt a szétválás kérdésében, aközben nem gondoskodik arról, hogy a szétválás kezdeményezésének jogintézménye ne válhasson a joggal való visszaélés eszközévé, ne állandósíthasson egy szervezeti és gazdasági állapotváltozást.
Ennek elkerülése érdekében a következőt ajánlom képviselőtársaim szíves figyelmébe. Egyrészt egy szétválási folyamat már önmagában is instabilizáló hatású a szövetkezet jogi és gazdasági helyzetét, üzleti és hitelezési kapcsolatait illetően. Ezért a törvénynek ki kell mondania, hogy szétválásra évente csak egy alkalommal kerülhet sor. Ki kell mondania, hogy a szétválási kezdeményezéseket a tárgyév június 30-ig lehet megtenni, mint ahogy Lakos képviselőtársam is javasolta, ugyanis ez az előfeltétele annak, hogy a vagyonfelmérés és vagyonmegosztás legalább az év végéig megtörténhessen.
A törvénynek meg kell akadályoznia annak a nem kívánatos helyzetnek a kialakulását, hogy a szétválási kezdeményezések egymásba érjenek, és gyakorlatilag ellehetetlenítsék a szétválást. Ezért a törvényben ki kell zárni annak a lehetőségét, hogy egy megindult szétválási folyamat befejezése előtt újabb szétválási kezdeményezések előterjeszthetők legyenek.
Másrészt a törvényből világosan ki kell derülnie annak, hogy a szétválás kezdeményezése és a szétválás kérdésében való döntés kizárólagos tagi jog. A törvényjavaslat jelenlegi szövege ezt elmossa, és azt a látszatot kelti, a végrehajtás során majd azt az értelmezést sugallja, mintha külső üzletrész-tulajdonosokat is megilletné ilyen jog. Ennek egyértelműsítése érdekében törölni szükséges a törvényjavaslatnak a 77. § (3) bekezdését érintő szövegét, mert az egyrészt ellentétben áll a tagok döntési jogát rögzítő (1) bekezdéssel; másrészt azt sugallja, mintha a kezdeményezést olyan csoport is megtehetné, ahol a törvény által megkívánt 10%-ba a külső üzletrész-tulajdonosok is beleszámíthatnának.
Törölni szükséges a törvényjavaslat 77. § (4) bekezdését érintő szövegből azt a mondatrészt, amely a kívülálló üzletrész-tulajdonosoknak jogot kíván adni a szétválási szándékról való nyilatkozattételre. Ez a mondatrész ellentétben áll a tagok kizárólagos döntési jogát rögzítő (1) bekezdéssel, de ellentétben áll a szövetkezet Alkotmányban elismert és garantált önállóságával is.
3. Amint már többször utaltam rá, egy szervezeti változási folyamat a legoptimálisabb lebonyolítás esetében is megrendíti egy szövetkezet gazdasági helyzetét, üzleti és hitelezési kapcsolatait. Nyomós érdek fűződik tehát ahhoz, hogy egy ilyen folyamat megindítását megfontolt döntés, megfontolt egyéni szándék és akarat alapozza meg. A törvényjavaslat ezt az érdeket nem szolgálja.
Olyan megoldást kínál, amelyben előbb le kell folytatni egy szándékfelmérést, majd azt követően egy költséges vagyonfelmérést, el kell készíteni egy vagyonmegosztási javaslatot, és csak ezt követően az elindított és igen költséges folyamat végén a 98. napon dönt a közgyűlés arról, hogy szétválik-e vagy sem.
(21.20)
És ez évente akár háromszor is megismételhető.
A törvényjavaslat 4. bekezdése szerint az előkészítő közgyűlés semmilyen kérdésben döntést nem hoz. Csupán a szándéknyilatkozatokat összesíti, éspedig olyan szándéknyilatkozatokat, amelyek a nyilatkozattevőt semmiben nem kötik. Ebből a célból tulajdonképpen nincs is szükség közgyűlésre. Elegendő lenne, ha az igazgatóság a szétválási kezdeményezés kézhezvételétől számított nyolc napon belül, miként a javaslat a távolmaradók tekintetében előírja, írásban felhívná a tagokat szándéknyilatkozat írásos megtételére a szétválás kérdésében, továbbá a tagokat és a külső üzletrész-tulajdonosokat a majdani hovatartozás kérdésében. Szabad-e törvényben kötelezően előírni egy olyan előkészítő közgyűlést, amely semmiféle döntést nem hozhat, és a tagi szétválási szándékokat legfeljebb közfelkiáltás útján lehet megtippelni? Felállítható-e egy olyan törvényi csapda, amely több millió forintos költségkihatással járó lépések megtételére kötelezi a szövetkezetet és csak a folyamat végén engedi meg a döntést abban a kérdésben, amiért az egész folyamatot elindította?
Meggyőződésem, hogy ilyen helyzetet a törvény nem idézhet elő. Álláspontom szerint a szétválás kérdésében előkészítő közgyűlésre csak akkor van szükség, és szerintem szükség van, ha azon a szétválás kérdésében megfontolt egyéni szándékok alapján végleges döntés születik. A második közgyűlésnek már csupán a vagyonmegosztás kérdésében kell döntést hozni.
Nem tudom osztani a törvényjavaslat előkészítőinek azt az indokolását, hogy azért kell a szétválásról a második közgyűlésen dönteni, hogy a vagyonmegosztási javaslat ismeretében a tagok megváltoztathassák szándékukat. A szétválás egy kötelmi viszony. A szándéknyilatkozat tehát a kötelék felbontására irányul, minden más körülménytől függetlenül. A vagyonmegosztás ennek a szándékának csupán járuléka. Ha pedig ezzel a járulékkal, azaz a vagyonmegosztás kérdésében hozott közgyűlési döntéssel az egyes tag vagy a tagok egy csoportja nem ért egyet, azt sérelmesnek tartja, úgy a jogsértő határozat bírósági felülvizsgálatát kérheti. Van tehát törvényes mód a jogsértő határozat orvoslására.
Ezért a törvénynek a szétválás szabályozását arról a kiinduló alapról kell elvégeznie, hogy az egyes tagok szándéknyilatkozata komoly, megfontolt emberek akaratnyilvánítása, amelyhez a szándéknyilatkozatuk alapján megindult folyamat befejezéséig kötve vannak.
Ehhez képest a törvényjavaslat szövege egy szétfolyó, egy megfoghatatlan, egy befejezhetetlen és a 98. napon megsemmisíthető folyamat törvénybe iktatását ajánlja. Gondolom, senki előtt nem kétséges, hogy a szétválást elutasító második közgyűlés másnapján újból benyújtják szétválási kezdeményezésüket azok, akik az együttmaradásba nem nyugodtak bele, és kezdődik az egész folyamat elölről.
Ha miniszter úr a záróbeszédében szerény meglátásaimat is figyelemre méltatná, vagy, mondjuk, államtitkár úr van most itt, és erre azt válaszolná, hogy ugyanez megtörténhet akkor is, ha az előkészítő közgyűlés utasítja a szétválás kezdeményezését, azt kell mondanom, hogy igaz. A törvényjavaslat jelenlegi felfogásában nincs akadálya a kezdeményezés évente többszöri megismétlésének, a folyamat többszöri elindításának.
Csakhogy egyrészt ha a döntés már az előkészítő közgyűlésen megtörténik, és az nemleges, úgy megspóroltuk a vagyonértékelést és a második közgyűlés többmilliós költségeit. Másrészt csatlakozó módosító indítványaimmal éppen egy ilyen joggal való visszaélés ízű, permanens kezdeményezési lehetőség elkerülését célzom meg, és ajánlom szíves figyelmükbe. Mindezek miatt a törvényjavaslatban ajánlott kaotikus, évente többször megismételhető állapotot eredményező törvénymódosítást a magam részéről nem támogathatok.
Harmadszor: a törvényjavaslat XI. fejezete egy új tsz-törvény megjelenését vetíti elénk. Egy olyan, úgynevezett ágazati szövetkezeti törvényét, amely négy évtized utáni kiiktatással a szövetkezeti törvény legnagyobb vívmánya, az új típusú szövetkezés lehetőségének első kézzelfogható ígérete volt. A törvényjavaslat előkészítőinek ajánlására a törvényhozás most vissza kívánja venni ezt a lehetőséget, hogy pártpolitikai törekvéseknek utat engedve a mezőgazdaságban létező szövetkezeteket ismét politikai karanténba zárja. Az ajánlott szabályozás elfogadása esetén a mezőgazdaságban érdekelt szövetkezetek tekintetében egy semmivel nem indokolható, alkotmányellenes diszkriminációt emelnének törvényerőre.
A közgyűlés összehívása mindenütt a világon és minden szervezetben tagsági jog. Így azzal tagsági viszonyban nem állókat felruházni a szövetkezeti önállóság sérelmével jár. A törvényjavaslatban írt üzletrészarányos szavazási kötelezettség sérti a szövetkezés nemzetközileg elfogadott alapelvét, az egy tag – egy szavazat elvét, és diszkriminatív azokkal az ipari és fogyasztási szférában működő szövetkezetekkel szemben, amelyeknél az üzletrész jogintézménye hasonlóan jött létre, és teljesen azonosan működik.
