ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:
ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:
ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Most, hogy a kárpótlási folyamat, az 1991-ben megindult kárpótlási folyamat végső szakaszába érkezett, engedjék meg, hogy kitérve csak néhány szót szóljak magáról az igazságtételről, mert az igazságtétel és a kárpótlás valójában szorosan összetartozó fogalmak.
A kárpótlás kérdésköre – ideértve természetesen a személyi kárpótlást, a politikai okból üldözöttek kárpótlását is – az igazságtételi folyamat szerves része. Az igazságtétel keretében ugyanis a kárt okozók felelősségre vonása mellett nyilván ügydöntő kérdés a károsultaknak, a sérelmet szenvedetteknek, az őket ért joghátrányoknak – a lehetőségek korlátai közötti – orvoslása, jóvátétele. Az igazságtétel keretében az igazságügyi kormányzat is döntő jelentőséget tulajdonított annak, hogy a már elmondottak szerint a lehetőségek korlátai között a sérelmet szenvedettek jóvátételben, kárpótlásban részesüljenek.
Szeretném, ha egyértelművé és vitathatatlanná válna, hogy az igazságtétel nem valamiféle pártpolitikai elhatározás kérdése, a rendszerváltozás ugyanis nem képzelhető el az elmúlt rendszerben elkövetett hibák, a súlyos törvénytelenségek vagy igazságtalanságok valaminő utólagos jóvátétele, korrekciója nélkül. Az igazságtétel ebben az értelemben a rendszerváltozás lényegéhez tartozik, és az igazságtételről lemondani valójában annyi lenne, mint legitimálni a korábban elkövetett hibákat és az elszenvedett sérelmeket.
Kétségtelen: ez a folyamat egységes egész. Azt azonban kezdettől fogva tudtuk, hogy egyetlen törvény keretei között nem valósítható meg.
Világos volt számunkra az is, hogy olyan, a maga nemében egyedülálló feladatra vállalkoztunk – hasonló helyzetű szomszédaink kísérleteitől eltekintve –, amelynek nincsenek előzetes, adaptálásra alkalmas nemzetközi vagy hazai jogi hagyományai – még kevésbé gyakorlati tapasztalatai.
Tudtuk azt is, hogy a törvény végrehajtása nem lesz könnyű feladat, és azt is, hogy menet közben fölmerülhetnek olyan megoldásra váró kérdések, amelyekkel a törvényhozásnak foglalkoznia kell.
Ilyen kérdés mindenekelőtt azoknak a személyeknek a kárpótlása, akik tájékozatlanságból, félrevezetés eredményeként vagy egyszerűen csak bizalmatlanságból nem éltek a kárpótlás lehetőségével, és a jogvesztő határidők miatt erre utóbb már nem volt módjuk. Ezek a személyek nyilvánvalóan éppúgy sérelmet szenvedtek, éppúgy rászorulnak az igazságtételre, mint azok, akik a megszabott határidőben az igényt érvényesítették.
Tévedés ennek kapcsán – hogy divatos szót használjak – a kárpótlási folyamat "eszkalációjáról" beszélni. Szó sincs erről. Az expozéban is utaltam már arra, hogy a most megcélzott személyek az eredeti kárpótlási törvények alapján is jogosultak lettek volna igényeik benyújtására – tehát, ha úgy tetszik, a költségvetési hatás felmérésénél velük is számoltunk. Itt pusztán csak egy újabb gesztusról van szó, arról, hogy az állam megértést tanúsít az igényük érvényesítését elmulasztók iránt, feltételezve a mulasztásban való vétlenségüket és azt, hogy önhibájukon kívül kerültek ilyen helyzetbe.
Természetesen a javaslat nem a mulasztás törvényes igazolását célozza, valójában tehát nem igazán szabatos az elmulasztott határidő újbóli megnyitásáról beszélnünk. Az érintettek ugyanis egy elvesztett, elenyészett joguk helyett – a törvényjavaslat elfogadásával – szereznek kárpótlási jogosult- ságot. Ez a joguk azonban – és ezt viszont nekik kell megérteniük – nem lehet minden vonatkozásban azonos azokéval, akik a kárpótlási alaptörvények alapján nyújtották be kérelmüket. Természetesen az eltérések szűk körűek, a kárpótlás alapelvei ugyanazok, de tudomásul kell venni, hogy a kárpótlásnak vannak olyan időhatárhoz kötött elemei, amelyek az újonnan biztosított jogok kapcsán értelemszerűen nem újíthatók már meg.
Éppen ezért támogatjuk az alkotmányügyi bizottság azon módosító indítványait, amelyek a kérdéseket – akárcsak az új igényérvényesítési határidőt – a javaslat szabályozása során pontosan megállapíthatóvá, egyértelművé és világossá teszik.
A kárpótlás kérdésének újbóli szabályozása természetesen alkalmat szolgáltatott arra, hogy a törvényjavaslat keretében a jogalkalmazás során felmerült gyakorlati problémákat is megoldjuk. Ezek jelentős hányada csupán technikai jellegű, ugyanakkor érdeminek tekinthető abból a szempontból, hogy pél- dául feltételét képezi a kárpótlási jegy további tőzsdei forgalmazásának.
Támogatjuk az alkotmányügyi bizottság által jegyzett azon módosító indítványokat is, amelyek egyrészt a jövőre vonatkozóan is biztosítják a kárpótlási jegyek kibocsátásának technikai lehetőségét – mint például további sorozatjelek biztosítása –, másrészt megteremtik az összhangot más jogszabályok rendelkezéseivel.
(16.20)
Nem támogatjuk ugyanakkor azt a módosító indítványt, amely az úgynevezett alkalmazotti földalapképzés, a földkijelölés szabályait kiterjesztené az állami erdőgazdaságok erdőterületeire.
Az alkalmazotti földalapok kijelölésének a kárpótlási törvényekben kizárólag az volt a célja, hogy a kárpótlási folyamat ne eméssze fel, ne vihesse el teljes egészében azokat a földterületeket, amelyeken a szövetkezeti tagok, illetőleg az állami gazdasági alkalmazottak gazdálkodnak, és a társadalmi tulajdon folyamatos lebontása során az említett személyek legalább olyan mértékű földtulajdonhoz juthassanak majd hozzá, amelyre korábban – igaz, hogy akkor csak használati jogcímen – igényt tarthattak, mint a háztáji föld és illetményföld.
Erdőművelési ágú illetményföld azonban az erdőgazdálkodási alkalmazottakat korábban sem illette meg, így sem elvi, sem pedig gyakorlati alapja nincs az ilyen tartalmú követelésnek. Arra pedig a tulajdoni sérelmek orvoslását szolgáló kárpótlási törvény aligha vállalkozhat, hogy az erdőgazdasági alkalmazottak ingyenes erdőszerzéséhez jogi alapot szolgáltassanak.
Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül és végezetül még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a most szavazásra kerülő törvényjavaslat mögött kizárólag a sérelmet szenvedettek, közelebbről az ezzel kapcsolatos igényüket valamilyen okból nem érvényesítő személyek felé irányuló újabb gesztus őszinte szándéka húzódik, és önökön múlik, hogy ez a szándék, ez a gesztus igenlő szavazatukkal valóra válik-e. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
Határozathozatal
