MÉSZÁROS BÉLA (SZDSZ)
MÉSZÁROS BÉLA (SZDSZ)
MÉSZÁROS BÉLA (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény 13. § (7) bekezdésének 4. pontja hatályon kívül helyezte a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról az 1992. évi II. törvény 19. §-át. Mint bizonyára képviselőtársaim is emlékeznek, a mezőgazdasági bizottság és Kánya Gábor MDF-es képviselő barátunk neve került gyanúba akkor, amikor 1992. év végén a költségvetés tárgyalása és szavazása során, azokban a törvényalkotástól és szavazástól zsúfolt napokban került ez a törvénymódosító javaslat az Országgyűlés elé.
Azt mondták többen - és ezt a véleményüket ma is fenntartják képviselőtásaim közül nem is olyan kevesen -, hogy akkor a mezőgazdasági bizottság és Kánya Gábor képviselőtársam szelet vetett, most vihar van és azt most arassuk le.
Az elmúlt heti általános vitában elhangzott felszólalások közül nem tudok igazából egyetlen felszólalást sem úgy minősíteni - miközben okkal és joggal mondták el mondandójukat -, egyetlen egy felszólalás sem célozta meg valahol az igazság közepét. Szélsőséges volt egy kicsit itt is, egy kicsit szélsőséges ott is.
Szeleczky képviselőtársam elmondta azt, hogy a magyar természetvédelem a törvény adta lehetőségeken belül mit produkált az elmúlt másfél-két évben. Elmondta azt, hogy különféle külföldi, nyugat-európai környezetvédelmi szervezetek, maga Kohl kancellár minősítette a törvénykezésnek ezt a szakaszát a természetvédelem és a környezetvédelem szempontjából, itt magyar honban példaadónak.
Nem akarom az általános vitában erről a fontos kérdésről a figyelmet elterelni, mégis hogy jobban képbe kerüljenek tisztelt képviselőtársaim, szeretném elmondani azt, hogy kicsoda és milyen körülmények, problémák voltak azok, amelyek ehhez a helyzethez vezettek. Annak idején, úgy látszik, túl naiv voltam, amikor azt hittem, hogy a szükségszerűen, a tulajdon-átrendezés, a tulajdonváltás érdekében meghozott törvények mellett megszületnek azok a szakmai törvények is ezt követően, vagy azokkal együtt, amik az egész tulajdonrendezést teljessé és világossá tehették volna. Mint ismeretes, a kárpótlási törvény kisebb és nagyobb huzavona után megszületett, de ezt nem követte azonnal a szövetkezeti és az átalakulási törvény tárgyalása és meghozatala, és végképp nincsenek meg a mai napon azok a generálisan fontos szakmai törvények - az erdő-, a föld- és így tovább törvények -, melyek igazából teljessé tehették volna a képet és nem szülték volna ezeket a problémákat.
Nem akarom a Kormány szerepét e tekintetben felróni, de mindenképpen meg kell említenem azt, hogy rendkívül komoly probléma volt - és ennek hiányát most érezzük igazából -, hogy a Parlamentben nem működött egy mezőgazdasági bizottság, mely szükségszerűen egy teljesen más aspektusból közelítette volna meg azokat a kérdéseket, melyeket - és itt az ökonómiai dolgokról van szó - a Parlament környezetvédelmi bizottsága tárgyalt jó szándékkal, kellő hozzáállással. De meg kell mondjam, minthogy ennek a bizottságnak magam is tagja voltam sokszor olyan természetvédelmi érdekeket képviselve, amely érdekek önmagukban elfogadhatók, csak nem voltak tekintettel arra a politikai átmenetre, amelyben a tulajdonváltás egy meghatározó szakasz volt.
Nem akarom szubjektív környezetbe helyezni ennek a kérdésnek a fontosságát és ezeket a problémákat, mégis engedjék meg, hogy választókerületem, megyém, a Nyugat-Dunántúl példáit említsem meg akkor, amikor rendkívül fontosnak tartom, hogy ezt a kérdést kitárgyaljuk. E tekintetben hálával tartozom Kánya Gábornak is és a mezőgazdasági bizottság azon tagjainak is, akik ezt a kérdést - azzal, hogy a II. törvényből a 19. § kikerült - a Ház elé hozták. Nemcsak én, más képviselőtársaim nem egyszer, többször a természetvédelem és a Földművelésügyi Hivatal felé, a Környezetvédelmi Minisztérium és a Földművelésügyi Hivatal felé is jeleztük, hogy ezt a kérdést jó lenne akár parlamentáris szinten megtárgyalni, mert az ország nagyon sok régiójában - azokon a területeken, ahol sok a védett természeti terület - patthelyzet alakult ki.
Csak közbevetőleg jegyezném meg azt, hogy miközben üdvözlöm a Környezetvédelmi Minisztérium jelen lévő miniszterét, értetlenségemnek adok hangot, hogy a földművelésügyi tárca sem államtitkári, se miniszteri szinten e nagyon fontos kérdés tárgyalásakor nem képviselteti magát a Parlamentben.
Tehát mik azok a problémák, amelyek miatt mindenképpen egyezségre kell jutnunk? Ígérem, elnök úr, nem leszek túl hosszú.
Az egyik - és ez nem konkrétan a környezetvédelmi bizottság módosító javaslatához illik, de mégis itt kell elmondanom -, hogy a kárpótlással kapcsolatban is kialakult egy olyan helyzet, amely megoldhatatlannak tűnik.
Vannak fokozottan védett területek, főként erdőterületek, ahol úgy tűnik, hogy nincs megoldás. Szeretném elmondani azt, hogy az 1970-es évek közepe táján a magyar természetvédelem - amely az akkori felépítésében és létszámában nem bizonyult túlságosan erősnek - alakította ki azokat a fokozottan védett területeket, amelyeknek a kialakítása térképen íróasztal mellett történt és igazán nem megfontoltan és átgondoltan. Azt gondolom - és meggyőződtem a Természetvédelmi Hivatal és a környezetvédelmi tárca jó szándékáról e tekintetben -, hogy a fokozottan védett területek felülvizsgálata mielőbb szükségeltetik, addig azt hiszem, ebben a tekintetben nincs továbblépési esély.
Ráadásul van a választókerületemben nemzetiség lakta vidék, ahol annak idején a Rákosi-érában ki tudja, miért, a nemzetiségeknek meghagyták magántulajdonban az erdeiket, főként az erdeiket. Viszont voltak olyan nemzetiségiek, akiket kitelepítettek, börtönben voltak, nem tudtak élni azzal a lehetőséggel, hogy kezükbe adják a tulajdoni lapot, miszerint továbbra is ott van a magánerdő tulajdonukban. Ezek az emberek azzal a lehetőséggel élve, hogy a rendszerváltás után a tulajdonátalakítás őket is érinti, érintheti, nem tudnak élni azzal a jogukkal, mert a védett természeti területen ugyan rengeteg a magánerdő - az említett okok miatt, hogy az 50-es években meghagyták sokaknak, ők viszont nem tudják érvényesíteni az igényeiket, mert védett természeti terület, fokozottan védett erdő.
Meggyőződésem, hogy ezt a kérdést kezelni kell. Az is meggyőződésem, hogy amennyiben a környezetvédelmi tárca és a Természetvédelmi Hivatal - a jó szándékot a miniszter úr és a hivatal vezetője is kinyilvánította - közösen megtárgyalva tovább tud lépni, akkor ez a 19. § - amit a magyar természet- és környezetvédelem egyetemes érdeke és az egész nemzet érdeke is megkíván - visszakerülhet a törvénybe. Azonban garanciák kellenek nemcsak nekem, hanem más olyan képviselőtársunknak is, akiknek a képviselői munkájában ezek a problémák folyamatosan jelentkeznek.
Szeretném elmondani azt is - és ezt már konkrétan a módosító javaslathoz fűzöm -, hogy a részaránytulajdon kijelölése kapcsán is nagyon komoly problémák vannak, mert hisz az állami erdőgazdaságok átalakulnak rt.-vé. A részvénytársaságot az Állami Vagyonkezelő Rt. kezeli.
Tudok mondani egy konkrét példát Vas megye, Petőmihályfa települési önkormányzatánál, ahol mindössze 60 és fél hektár részaránytulajdon - erdőről beszélek - kijelöléséről van szó. Az állami erdőgazdaság készségesen ajánlana föl ehelyett a fokozottan védett 60 és fél hektár helyett csereterületet. Nincs azonban megoldás, mert az Állami Vagyonkezelő Rt. vagy nem teszi, vagy nem teheti, hogy rábólintson erre a cserére. Tehát gyakorlatilag mind a 3-4 fél megegyezett, azonban a mechanizmus nem működik.
Szeretném befejezésül elmondani azt, hogy akkor lennék elégedett, ha a választókerületemben - és azt gondolom, az érintett képviselőtársaim közül is nem kevesen akkor lennénk elégedettek -, ha az átalakulás során az ígéreteinkhez híven minden érintett megkaphatná a jogos jussát. A törvények vonatkoznak rájuk, a törvényekkel élni kell. Hagyni kell, hogy élni tudjanak vele, és azt is szeretném, hogy a természetvédelem, a környezetvédelem egyetemes érdekei is érvényesüljenek.
Hitem és meggyőződésem az, hogy megoldható a kérdés, a kompromisszumot keresni kell, és meggyőződésem, hogy megtaláljuk, ahhoz azonban továbbra is garanciák kellenek az érintett tárcáktól. Ezeket a garanciákat szóban nem tudom elfogadni, ezért kérem elnök urat arra, hogy az általános vitát szíveskedjék nem lezárni a mai napon. Mint ma is, szerdán is lesz egy egyeztetés a környezetvédelmi, természetvédelmi tárca, az érintett bizottságok delegált képviselői között. Azt hiszem, ennek az egyeztető tárgyalásnak az eredménye ismeretében módosító indítványunkkal meg fogjuk találni azt a helyzetet, amikor is elmondhatjuk, hogy a kecske is jóllakott, és a káposzta is megmaradt. Köszönöm türelmüket. (Taps.)
