GYURKÓ JÁNOS, DR. környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter:
GYURKÓ JÁNOS, DR. környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter:
GYURKÓ JÁNOS, DR. környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter: Köszönöm szépen, Elnök Úr.
Tisztelt Képviselőház! Először Pap Jánosnak mondanám, hogy az a fönnmaradt, megoldatlan rész, amire én itt a múltkor hivatkoztam, az sajnos olyan helyzetet jelent, hogy törvénymódosítás nélkül nem oldható meg - tehát kénytelenek vagyunk idejönni a Ház elé. A megoldást helyben akarjuk elérni természetesen, mert a természetvédelem nem működhet a helyi gazdáknak a támogató működése nélkül. (Szórványos taps a bal oldalon.) A helyi megoldáshoz viszont az kell, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium és területi szervei megfelelő alkupozícióba kerüljenek ez ügyben is és más ügyekben is, ahol közösen megtalálják a megoldást - és lehetőleg nem olyan hangnemben, mint amit itt a bizottsági elnök úr részéről hallottunk.
Sajnos, a bizottsági elnök úr nincsen tisztában azzal - úgy látszik -, hogy a mezőgazdasági bizottság, a környezetvédelmi bizottság, a Környezetvédelmi Minisztérium és a Földművelésügyi Minisztérium elkezdte az egyeztetést ebben az ügyben. Ma délután volt egy többórás munka, és szerda délelőtt ez folytatódik - úgyhogy nem tudom, hogy mit hiányol. Éppen decemberben hiányzott a mezőgazdasági bizottság részéről az egyeztetési készség, de ezt a múltkor már elmondtam.
Most mint volt környezetvédelmi bizottsági tag szólalnék meg. Nem helyes az, hogy a mezőgazdasági bizottság elnök ura más bizottság működését ilyen hangnemben minősíti - ez a beszédének az elején hangzott el. Én is tudnék mondani egy példát, amikor a mezőgazdasági bizottság - éppen ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, amelyet Szabó Lajos képviselő úr nyújtott be - egy szavazásra alkalmatlan módosító csomagot adott be, amelyet később az alkotmányügyi bizottság két tagja - Halász István és Balás István - volt kénytelen szavazásra alkalmas formába hozni. Tehát az, hogy ki, mikor, mennyire gondoskodik a jogi előkészítésről szakmai bizottságként, ez egy másik témakör, ezt talán ne itt, a plenáris ülésen vitassuk meg; de mondom, hogy ellenpélda is van.
Tehát elindult ez az egyeztetés, és én azt hiszem, hogy ilyen hangvételű felszólalás ennek nem használ. Úgyhogy én szeretném, hogyha megoldást találnánk és nem ilyen kategorikus elutasítást. Ezt a múltkor is elmondtam: a mezőgazdasági bizottság mondja meg, hogy mit szeretne. Hogyha megoldást szeretne, akkor velünk együtt próbálja megkeresni a megoldást, ne pedig a merev elutasítás pozíciójában találja ezt meg, mert így nem fogunk előrejutni.
A bizottsági elnök úr, úgy látszik, nem ismeri egészen a jogi helyzetet. Arról van szó, hogy az 1992. évi II. törvénynek a 15. §-ához nem nyúlt hozzá a mezőgazdasági bizottság, illetőleg később a Balás-Halász-féle indítvány. A 15. §-ban benne van az, hogy ezek a területek nem jelölhetők ki földalapba. Tehát mi lesz a sorsuk? Hogyha nem rendezzük a cserefölddel, illetőleg az állami kártalanítással, akkor szövetkezeti közös tulajdonban maradnak. Ez pedig ellentmondásban van az 1992. évi I. törvénnyel, amely szerint a szövetkezeti vagyont nevesíteni kell.
Tehát egy ilyen jogi ellentmondást föl kell oldani, és valóban, egyeztetéssel és közös munkával, kompromisszumkereséssel, nem pedig elutasítással, illetőleg a másik álláspontjának a negligálásával. Köszönöm szépen. (Kis taps a jobb oldalon.)
