SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőház! Kedves Képviselőtársam! A kárpótlásról szóló törvény a kárpótlásra jogosult részére a termőföld e törvény alapján történő szerzésére illetékmentességet biztosít. Ez a kárpótlási törvény 25. §-ának (2) bekezdésében szerepel így. Más a helyzete annak a személynek, aki a kárpótlás útján termőföldtulajdonhoz jutott személytől vásárolja a földtulajdont. Az ilyen ingatlanszerzés után az 1990. évi illetéktörvény rendelkezései szerint illetéket kell fizetnie, esetében ugyanis nem állnak fenn azok a méltánylandó indokok, amelyek a kárpótlásra jogosultak illeték alóli mentesítése mellett szólnak. Ugyanakkor az illetéktörvény elsősorban a mezőgazdaságban szükséges tulajdoni átalakulás elősegítése, az optimális birtokméretek létrejöttének támogatása céljából a külterületi termőföld szerzését úgy kedvezményezi, hogy a vevőnek csak az egyébként járó vagyonszerzési illeték felét kell megfizetnie.
A vagyonszerzési illeték alapja az ingatlan forgalmi értéke, vagyis az az érték, amely az adott vagy hasonló ingatlanért, eladás esetén, árként általában elérhető.
Az illetéktörvény meghatározza azokat a szempontokat, amelyeket az illetékhivatalnak figyelembe kell venni az ingatlan forgalmi értékének megállapításánál. Ezek között szerepel az összehasonlító értékadatok figyelembevételére vonatkozó kötelezettség is. Ily módon a kárpótlási eljárás keretében zajló földárveréseken kialakult árak is befolyásolhatják a termőföldilleték alapjául szolgáló forgalmi értéket.
A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény alapján a termőföld értékesítéséből származó jövedelem általános szabálya, hogy az ingatlanszerzés szerinti forgalmi érték és a szerzéskori érték különbözetét kell adóköteles jövedelemnek tekinteni.
A kárpótlásról szóló 1991. évi XXV. törvény 23. §-ának (3) bekezdése a kárpótlással való termőföldszerzést követő három éven belüli elidegenítés esetén ettől alapvetően eltérő, szigorúbb szabályozást alkalmaz.
A hivatkozott rendelkezés szerint a föld eladási árának egészét tárgyévi jövedelemnek kell tekinteni. Ez azt jelenti, hogy a bevételből csak az értéknövelő beruházások értéke vonható le, a szerzéskori forgalmi érték nem, továbbá az ingatlanértékesítésre vonatkozó kedvezményes szabályok sem alkalmazhatók.
A szigorító szabályokat tehát nem a személyi jövedelemadó törvénye, hanem a kárpótlási törvény tartalmazza, így tehát az adópolitikának mozgástere ebben a kérdésben nem volt. (Taps.)
