MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örömmel, ám mégis némi rossz érzéssel vettem a kezembe az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslatot. Örülök egyrészt, mert nagyon fontosnak és hasznosnak tartjuk a különböző - eddig jórészt csak az állam által nyújtott - szolgáltatásokra bevezetendő önkéntes kiegészítő biztosítások kialakulását.
Itt ragadom meg az alkalmat, hogy leszögezzem: a FIDESZ, párhuzamosan a nyugat-európai országok gyakorlatával, egy háromszintű biztosítási rendszert tart kívánatosnak. Ennek első szintje, alapja a kötelező társadalombiztosítás lenne, míg a "hab a tortán", azaz a harmadik szint az önkéntes biztosítás.
Örömünk mellett, melyet a törvényjavaslat benyújtása okozott, már majd' egy hónappal ezelőtt felfigyelhettünk egyik vezető napilapunk egyik főcímére, amelyben a meginterjúvolt személy ezt a törvényt egy késleltetett bombának tartja. Vajon lehet a véleményben valami, vagy csupán elfogultság mondatta vele ezen kijelentést? A továbbiakban ennek a végére szeretnék járni.
Ahhoz, hogy egy ilyen rendszer jól működjék, számos feltételnek kell eleget tennie. Vegyük most sorra ezeket, hogy aztán lássuk, megfelel-e kísérleti nyulunk - azaz a 8763-as számú beterjesztés - a kívánalmaknak.
Az első fontos tényező - és egyben ösztönző erő -, hogy a kiegészítő rendszerek igazán azon országokban nyertek teret, ahol az állami alapszintű juttatás alacsony színvonalú volt.
(11.20)
Pokorny képviselőtársam utalt az egyesült királyságbeli helyzetre, ahol viszonylag alacsony a nyugdíjkifizetés, és ezért nagy a vállalati nyugdíjalapoknak az aránya. Én mutatnék egy ábrát (Felmutatja.) , amely azért bizonyítja, hogy nem mindenütt így van a világon, s például Portugáliában, Spanyolországban, Olaszországban és Görögországban nagy a kötelező társadalombiztosításnak az aránya, és ezzel összefüggésben megfigyelhetjük, hogy az önkéntes nyugdíjalapok mindössze a dolgozóknak kevesebb mint 25%-ára vannak csak megkötve. Viszont van olyan ország, például Hollandia és Franciaország, ahol ez az arány 75-100%, tehát úgyszólván mindenki benne van egy önkéntes nyugdíjalapban. Hollandiában a 25 évesnél idősebbeknél az önkéntes biztosítotti arány 83%.
Mármost kérdezhetjük joggal: a magyar kiegészítő rendszer bevezetése össze lett-e hangolva a magas ellátási szintre törekvő állami társadalombiztosítással? A válaszunk sajnos, nemleges.
Itt fontos még megjegyezni, hogy a tb.-járulék-mentesség és az adókedvezmények, azoknak a számszerűsítése sajnálatos módon bizottsági viták során sem lett egyértelműen tisztázva erre az évre és az elkövetkezendő évekre. A Pénzügyminisztérium és a Kormány munkatársai meglehetősen bizonytalanok az elkövetkezendő évek tekintetében, a prognózissal igazából nem is nagyon rendelkeznek, milyen mértékű lesz ezen nyugdíjalapok, és egyáltalán önkéntes biztosítási rendszerek kiterjedése a magyar társadalomban. Egyébként én meg is értem ezen szakmai aggályokat, ezt tényleg elég nehéz prognosztizálni.
A második fontos szempont, hogy létrejön-e a tényleges veszélyközösség, azaz elő tudja-e idézni, érdeke-e előidézni a kárt a biztosítottnak. Itt látjuk például a Casco és a lopott autók ügyét, ahol tipikusan az autólopások nagy száma jól bizonyítja, hogy ez a biztosítás nem igazából jó biztosítás, mert a biztosítottnak érdeke a károkozás, és ebből némi anyagi haszna is származik.
Az alacsony és a magas kockázatú biztosítottak egyaránt tagjai a rendszernek. A törvényjavaslatot megismerve erre - sajnos - garanciákat és megfelelő biztosítékokat nem találunk.
A harmadik kérdés némileg pandantja, azaz ellentétje az elsőnek. Nincs-e adókedvezményekkel túlösztönözve a rendszer, melynek hatására társadalombiztosításijárulék-mentesen és adókedvezménnyel segített vállalatok és cégek bér helyett így fognak, ilyen módon fognak fizetni a dolgozóknak? Ezen kérdés megválaszolását az idő fogja eldönteni.
A negyedik probléma a jelenleg már úgy-ahogy működő biztosítási szférával, a készülendő biztosítási törvénnyel való összehangolás kérdése. Ezen a téren - sajnos - a legmostohább a helyzet, hiszen tudomásunk szerint a javaslat nem bírja a biztosítók támogatását, s a biztosítási törvénnyel való együtt-tárgyalás pedig nem valósult meg.
Azt a kérdést is ugyanakkor meg kell említenünk, hogy ezen kicsiny országban, amilyen hazánk, ez a most újonnan bevezetendő biztosítási felügyelet, amit a törvény tervez a pénztárak fölött, immár az ötödik. Ez némileg, Soós Károly Attila véleményével egyetértve, kicsit disszonánsnak tűnik.
Az ötödik probléma eljárásjogi: hogyan működne ez a törvény a valóságban? Sajnos, minden akaratunk ellenére a javaslat olvasásakor számos, nem lebecsülendő apróságra figyelhetünk fel.
Előfordul olyan fogalom használata, amely a hazai joganyagban még nincs definiálva, zárójelben jegyzem meg, hogy itt sem. Például az egyébként üdvözölendő biztosítás-matematikai mérleg fogalma a 40. §-ban. Azonkívül nem tisztázott, hogy a számviteli törvény rendelkezései mennyiben érvényesek a szabályozandó új területre. Nem tisztázott, hogy a bíróság vagy a felügyelet fogja-e megvédeni szükség esetén a tagok érdekeit. Zavaros a vezetés fogalma, a vezetés kérdése, és az egyedüli profi szakmabelit a biztosítottakból álló igazgatótanács utasításai kötelezik, tehát annak operatív jogosítványai is vannak.
Nem megoldottak a munkáltató esetleges kilépési lehetőségei. A jelen anyagból következően életfogytiglan és mindenkinek kell fizetnie a munkáltatónak, kivéve, ha nem akarja szüneteltetni a befizetéseket. Ez esetben is azonban csak egyszerre mindenkire teheti meg.
A pénztártagok iratokba való szabad betekintési joga kérdés, hogy nem sérti-e a személyes adatok védelméről szóló, most született törvényt.
A részesedésvállalás és az új tag kötelező átvételének kérdése, a tőkehozadék felosztása elvének tisztázása mind-mind olyan probléma, amely nincs a törvényjavaslatban megfelelően rendezve.
A hatodik témakörként a kormányrendeletbe utalt befektetési politika kérdését és szabályozását említeném. Bizonyos szempontból ez ugyanis a törvényjavaslat lelke.
Az önkéntes nyugdíjalapok és a hosszú távú biztosítások ugyanis szerte a világban, ahol jelentős szerepet játszanak, ott komoly tényezőként szerepelnek a belföldi államadósság és a költségvetési deficit finanszírozásában.
Mindemellett a beterjesztésben nincs egyértelműen tisztázva, hogy ki felel a pénztár esetleges veszteségeiért. Így az anyagi ügyek a jelen állapotban egyszerre több problémát rejtenek magukban.
Mint hallották, tisztelt képviselőtársaim, az előbb említett s messze nem teljes körű felsorolást, ez a felsorolás jól mutatja, hogy bármennyire is dicséretes a Kormány igyekezete jelen esetünkben, a legbölcsebb és legcélravezetőbb megoldás mégis az lenne, ha a Kormány visszavonná a javaslatát. A legcélszerűbb az lenne, ha a Kormány a biztosítási törvénnyel együtt, az általam elmondott, és az előttem szóló képviselőtársaim, gondolok itt elsősorban Soós Károly Attila és Csehák Judit képviselőtársam javaslataira, ezt felhasználandó, beépítené egy új törvényjavaslatba, és azzal állna a Parlament elé. Ennek az új törvényjavaslatnak egyértelműen tartalmaznia kellene a befektetési szabályokat is, amelyek ebből a törvényből hiányzanak. Amennyiben ez nem így lesz, a FIDESZ-frakció akkor is beterjeszti módosító indítványait, ám így véleményem szerint egy jó törvény esélyei radikálisan csökkenni fognak. Márpedig bennünket - tisztelt képviselőtársaim - a választópolgárok nemcsak azért küldtek a Parlamentbe, hogy törvényeket hozzunk, hanem hogy lehetőség szerint jó törvényeket hozzunk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps.)
