TÓTH SÁNDOR (KDNP)
TÓTH SÁNDOR (KDNP)
TÓTH SÁNDOR (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti kulturális alapról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban való tárgyalása abban tipikus, hogy sok szempontból mintázza a jelenlegi ciklikus törvényhozás munkáját. Az évekig formált kormányzati elképzelés előterjesztett változata láttán egyesek mégis inkább a vita egy korábbi fázisához térnének vissza. Az ellenzék mintha saját programját kérné számon ezen a tervezeten is.
Azt hiszem, sértődés nélkül bevallhatjuk az érdekek harcát az egyes csoportok és intézmények eltérő közelítésmódja mögött. Valóban jogos a bírálat annyiban, hogy most már a javaslat szövegén érződik a sürgősség, a feladat teljesítésében is, és ez látnivaló, hogy ez a törvény sem lesz időtállóbb a többinél. Annak rendje és módja szerint a következő években többször várható, remélhető érdemi, kedvező módosítása. A lényeg azonban az, hogy a pártok mai halmazállapotán, taktikai érettségén felül adva van a nemzeti érdek, a kultúra növekvő erkölcsi és gazdasági jelentőségének elismerése.
Bizonyára nem értik félre, ha azt mondom, a kultúra nemzeti voltában is egyetemes, plurális és mindenkinek szent a saját hite szerint. Túl akar jutni az örökös háttérbe szorítottságon, mert a szellem napvilágának ez a természete, és ebben azt hiszem, nem lehet vita közöttünk.
Tisztelt Országgyűlés! A nagybetűs kultúra ma elsősegélyre szorul. Az elsősegélynyújtás a Parlament kötelessége, főleg a kormánykoalícióé, ahogy jogosan várja a társadalom.
A nemzeti kulturális alap tulajdonképpen ehhez teremti meg a pótlólagos forrást, amely azonban nem csupán tüneti kezelésre alkalmas, illetve nemcsak tűzoltásra. Ami az emberi szellemi, erkölcsi igényeket illeti, a kultúra a sok veszély ellenére sem a végnapjait éli Magyarországon, és nem hisszük, hogy ez bekövetkezik. Ugyanígy meggyőződésünk, hogy az igazi, korunkhoz méltó szellemi emelkedettséghez nagyobb támogatástávlat, türelem, valamint a nyugodt hétköznapi munka több esztendeje, a hagyománynak és a megújulásnak egymást váltó és kiegészítő nemzedéke.
(13.00)
A magasrendű, több nyelven jelen lévő műveltség ugyanis nem élhet kegyelemkenyéren Magyarországon sem. Belátható ideig az állam lesz a kultúra fő támogatója, éspedig a költségvetés útján. A piac ítélete és stimuláló hatása mégsem közömbös, ráadásul a nemzetközi összefüggések is ezt motiválják. Mindezen felül olyan pótlólagos forrás szükséges, amelyben arányosan oszlik meg az állam és a piac hatóképessége, az elosztásban pedig megnő a hatékonyság, mert a kormányzati felelősséget a társadalmasított szakmai zsűri tevékenysége egészíti ki a nyilvános pályázatok elbírálásakor.
Ilyen összetett és a példák szerint ígéretes eszköz a nemzeti kulturális alap. Ennek összege évente várhatóan meghaladja a milliárdos nagyságrendet, mivel a kulturális termékek és szolgáltatások forgalmából származó bevétel - előzetes becslés szerint - legalább 770 millió forint, amit kiegészít az éves költségvetés meghatározott része, bővítik a nemzetközi támogatások, illetve személyek és intézmények közérdekű kötelezettségvállalásnak minősülő befizetései és így tovább.
Az alap felhasználása annál célszerűbb lesz, minél távlatosabb a széles körből megalakítandó kuratórium áttekintése a kulturális és a művészi élet egészéről. A piaci értékarányos járulék részben a befizetéseket teszi arányosabbá, egyenletesebbé anélkül, hogy a kulcsok meghaladnák az eddigieket. Felelős minisztérium nem vállalhatja a cenzor vagy az erkölcsbíró szerepét, hasonlóképpen a piac funkcióit sem, hogy a járulékok megállapításakor ilyen alapon tehessen különbséget. Ugyanakkor az így feltöltött alapból nagy pontossággal és igazságosan valósulhat meg a kiemelkedő esztétikai értékek és teljesítmények támogatása.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat kiemelt céljai jól foglalják össze a lényeget, megfelelően részletezik, vagyis túlmutatnak az általánosságokon a legfontosabb kulturális törekvéseink számbavételekor. Eszerint helyet kap a tehetség érvényesítése, de ugyanígy a közönség mint közösség igényeinek sokirányú kielégítése, vagy akár a nemzetközi kapcsolatok ápolása, beleértve a hazai művészeti értékek erőteljesebb megismertetését is a külfölddel.
Tisztelt Ház! Mindezeket látva azt mondhatjuk, a források szűkösek, annak ellenére, hogy nem egyedüliek, és a különböző és különféle szintű mecénások közti versengés is az ügy előbbrevitelét szolgálhatja majd. A hiányosságok ellenére biztosra vehetjük, hogy már középtávon bekövetkezik a forgalom növekedése a művelődés terén is, ami automatikusan növeli az alapot. A későbbi módosítások új forrásokat tárhatnak föl. Így például nem kizárt a külföldi igénytelenebb kulturális tömegtermékeknek a hazaiaknál nagyobb arányú, differenciált járulékoltatása a fogyasztásban, ha ennek a módszerét majd sikerül meghatározni.
Amennyiben az alap működése az idők folyamán nemzetközi mércével is komoly eredményeket könyvelhet el, akkor erre alighanem a külföldi partnereink is, a hazai támogatók is felfigyelnek, és ez bízvást tágítja a cselekvésteret.
Az alapért a kormányzat megbízásából a mindenkori művelődési és közoktatási miniszter felelős, aki természetesen az előttünk fekvő javaslat értelmében nem pusztán a kormánypártok elképzeléseit valósítja meg, amikor szabályozza és vezeti az alap működését. Sok függ ezért a további részletezéstől, amely ugyan miniszteriális feladat, ám szerencsés volna, ha az Országgyűlés kulturális bizottsága nyomon követhetné e munkálatok alakulását és idejében véleményt nyilváníthatna. Jelentőssé válhat például a kuratórium és a szakbizottságok létrehozásának mikéntje, általában működési rendjük; és már most ajánlhatnánk, hogy a meghirdetendő nyilvános pályázatok ne évenként egyszer, hanem - amennyire lehetséges és megvalósítható - folyamatos határidővel bonyolódjanak.
A célok is tovább értelmezhetők és talán bővíthetők is. Esetenként a fogyasztás ösztönzésére is sor kerülhet. Hasznosan egészülhet ki a magyar kultúra intézményrendszere egy mindenki számára hozzáférhető művelődési adatbank üzemeltetésével, bekapcsolódva a nemzetközi információs vérkeringésbe. Ezenfelül kiemelten kell összpontosítani kisebbségeink népművészetére, értékteremtő közösségeire. Idővel hozzáférhetővé és népszerűvé válhat az a kincs, amely mint gyűjtemény a Magyar Rádióban és Televízióban fölhalmozódott, és mai felhasználásuknál jóval szélesebb körben adódnék lehetőség szolgáltatásként társadalmi elsajátításukra. Helyi műhelyek, alkotóközösségek, művelődési otthonok, iskolák vagy akár családok és személyek részére is.
Ezzel kapcsolatban egy neves művelődéstörténésznek néhány sorát hadd olvassam fel, amely mintegy kihatással lehet gondolkodásunkban, ha a kultúra jövőbeni sorsát éppen az elmondottakra függesztjük. "Ha egy államnak tényleg sikerülne olyan szervezetté átalakulnia, melyben ez a nemes szolgálati viszony megvalósul, akkor ezzel a renddel legalább a kultúra alapjait szilárdítaná meg. Így az ember saját hivatásrendjének keretén belül megtalálná helyét a közösségben, azaz önnön magára találna." Az idézet Huizinga művelődéstörténeti könyvéből való.
Tudjuk, hogy egy ilyen fordulat nem múlhat el az alap által nyújtható kapacitásokon, de a hozzájárulás, a koncepcióformálás, az egyes stábok felállítása, a tervezetek kidolgozása már igen.
Tisztelt Országgyűlés! Ami a létrehozandó nemzeti kulturális alap intézményét illeti, mára természetesen csupán az elvi felvetések sokasága, a probléma rendkívüli bonyolultságának érzékelése az, ameddig eljutottunk, másfelől azonban az a felismerés, hogy a kultúra ügyéért vállalnunk kell a nem halasztható közös fáradozásokat. Ezért született meg a mostani tervezet, módosító indítványokkal feljavítva, és csak szóvá teszem, sajnálom, hogy Schiffer János képviselőtársam valamennyi módosítását viszszavonta. Volt abban néhány olyan, amit szívesen és örömmel támogattunk volna, például a művelődési házak kérdésében.
A módosító indítványokkal együtt mi, kereszténydemokraták az előttünk lévő javaslatot elfogadásra javasoljuk, és kérjük is ennek elfogadását. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
