ANDRÁSFALVY BERTALAN, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
ANDRÁSFALVY BERTALAN, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
ANDRÁSFALVY BERTALAN, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nehéz átmeneti időkben szükségszerűen háttérbe szorul a kultúra érdeke és támogatása. Még akkor is, ha valljuk, hogy a művészetek, a kultúra és a vele teremtett közösség nem luxus, nem ráadás, a szabadidő értelmes eltöltése, hanem alapvető emberi igényeket elégít ki és hozzájárul a társadalom és egyén lelki egészségéhez. Hiánya nem rögtön, hanem közvetve, évek múlva jelentkezhet.
A költségvetési törvény meghatározta a kultúrára, közoktatásra, felsőoktatásra, kutatásra szánt összegeket. A költségvetésből tehát már a kultúra nem várhat többet, mint amennyit a Ház itt megszavazott.
A művelődés és művészet azonban sehol sem elégedhet meg azzal, amit az állami költségvetés adományoz. Meg kell keresnie saját forrásait, ami egy megélhetéséért, adósságtörlesztéséért, munkanélküliség ellen küszködő társadalomban nehéz. Hiányzik a kultúrára áldozó mecénás réteg.
A kultúrát, a hazai művészetet át kell menteni e nehéz időszakon, amit az egész Európát sújtó recesszió, a hazai gazdasági átalakulás és termeléscsökkenés jelent. A kultúra különböző ágait különbözőképpen sújtja az átmeneti szegénység. Van olyan terület, melynek sikerült biztosítani valamennyi anyagi forrást az állami költségvetésből és más forrásokból, és van olyan terület, melyen még nem sikerült. A filmművészet a mozgókép alappal, a könyvnyomtatás a saját alapjával és sikeres vállalkozásaival mindenképpen jobban áll, mint például a képző- vagy iparművészet. Engedjenek meg egy hasonlatot.
Egy csapatnak át kell kelni egy sivatagon. A csapatban van olyan, akinek van kulacsa, fegyvere, amellyel útközben élelmet szerezhet magának, vagy sátra a nap heve ellen, másoknak azonban nincs. Ha ez a csapat nekivág és minden tagja csak magára gondol, akkor egyesek átjutnak, mások elvesznek és elpusztulnak szomjan vagy éhen a sivatagban.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat lehetővé teszi azt, hogy a sikeresen vadászó, zsákmányhoz jutó tagok sikereikkel, sikereiknek egy kis töredékével segíthessék azokat, akiknek nem adatott meg ez a felszerelés, hogy megszerezzék a szükséges anyagokat és így kell nekivágni ennek a nehéz útnak.
(12.20)
Nem újabb, a kultúrát nyomorító önadóztatásról van szó - mert így is lehet nevezni, bizonyára így fogják nevezni azok, akik olyan boldogabb művészeteket képviselnek, amelyek boldogulhattak és sikeresebben vészelik át ezt az időt -, hanem egy művészeti szolidaritási alapról, melynek mértéke 1-3%, melyet nem a kultúra alkotója, hanem a fogyasztója fizet meg, amikor 1-3%-kal többet fizet a filmszínházban egy előadásért, egy hangversenyért vagy egy könyvért, 100 forint helyett 102 forintot vagy 200 forint helyett 204 forintot. Ugyanakkor a nemkívánatos termékeket adminisztratív tiltással már nem szoríthatjuk vissza, ez az idő egyszer s mindenkorra lejárt, de adóval lehet kényszeríteni arra, hogy a ráfizetéses alkotások megjelenését és alkotóit is ezzel támogassa. Az erőszak, a pornó, a szex tartalmú kiadványok és alkotások árbevételének 20%-át kötelesek ebbe az alapba befizetni. Ez tehát a kultúra önsegélyező pénztárába kerül, melyhez a tetemes összeget a költségvetés biztosítja, ez csak még kiegészíti azt.
Az alappal a művelődési és közokatási miniszter rendelkezik, aki nem ruházhatja át ezt a felelősséget, mellyel a választások során a többség ruházta fel, de az elosztás igazságosabb biztosítása érdekében olyan kuratóriumot állít fel, melyben a művészeti ágazatok képviselői osztják szét a pénzt a pályázók közt.
A pályázók: pályázhat minden alkotó személy és közösség.
Az elmúlt években a kultúrára szánt összegeket a minisztérium már hasonlóképpen osztotta el. A pályázók száma egyik alkalommal megközelítette a 9000-et vagy a 4000-et. Mindezt a nehéz és sok érdeket sértő munkát - hisz nem mindenki kaphatott ebből a pályázatból - olyan nyíltan és szakszerűen végezte, hogy semmiféle negatív visszhangja nem volt és a köz megelégedésére történt.
Éppen ezért úgy gondolom, hogy ha ezt az alapot most nem szavazzuk meg, akkor a kultúra sérül azzal a bizonyos szolidaritással, néhány ágazat nehéz helyzetbe kerülhet a jövőben. Ezért kérem a tisztelt Házat, hogy a törvényjavaslatot szavazza meg. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
