LATORCAI JÁNOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
LATORCAI JÁNOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
LATORCAI JÁNOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter: Köszönöm szépen, Elnök Úr.
Tisztelt Országgyűlés, Hölgyeim, Uraim! Örömmel fogadtuk azt az aktív és felelősségteljes, igen konstruktív hozzáállást, amit az illetékes országgyűlési bizottságok, valamint a frakciók vezérszónokai és a képviselők tanúsítottak a Kormány által benyújtott energiapolitikai tájékoztató megvitatása során.
A jelen tájékoztató két év egyeztető tevékenységének az eredménye. Ez természetes is, hiszen egy társadalmilag, gazdaságilag átalakuló, Európához integrálódni akaró, demokratikus nemzet energiapolitikáját egyoldalú döntések nem határozhatják meg - ahhoz nemzeti közmegegyezés szükséges.
A dokumentum az 1992 elejei helyzetkép alapján készült. Az időközben bekövetkezett társadalmi, gazdasági és energetikai változások ellenére úgy hiszem, a megfogalmazott fő stratégiai célok és az azok megvalósításához szükséges eszközök jelen pillanatban is érvényesek. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az energiapolitikában időtálló és a nemzet egészét érintő fő energetikai irányelveket rögzítettük.
Az átfogó energiapolitikánál lényegesen mélyebb és részletesebb ágazati és részprogramokat egyrészt ezen irányelvekhez és keretekhez igazodóan, másrészt pedig a változó körülményekhez igazodóan, elsősorban majd az energetikai társaságoknak kell kidolgozniuk és menedzselniük.
Tisztelt Országgyűlés! Kötelességem megköszönni mind munkatársaimnak, mind pedig a közreműködő képviselőknek azon elhangzott elismerő és segítő észrevételeket, amelyek ezen energiapolitika cél- és eszközrendszerét javítani, támogatni szándékoztak.
Elhangzottak a vitában olyan vélemények is, hogy az energetika területén csak nagyon kevés igazán érdemi dolgot csináltunk. Ezzel kapcsolatban meg szeretném jegyezni, hogy ebben a nehéz helyzetben sokoldalú cselekedetet végrehajtani nyilvánvalóan igen nehéz. Fokozottan igaz ez változó társadalom és gazdaság egészébe ágyazódó és annak függvényében alakuló energiagazdaság esetében.
Az elmúlt három évet alapul véve, sem a lakosságnak, sem a vállalkozóknak, így összességében a társadalomnak sem lehetnek panaszai az energiaellátást illetően. Az energiafogyasztók kereslete maradéktalanul kielégítést nyert, az ország működőképességét biztosító energiamennyiség rendelkezésre áll, sőt, biztonsági készleteinket is sikerült növelni. Igaz, ebben közrejátszott a gazdasági recesszió, valamint a szerkezetváltás hatására bekövetkezett energiaigény-mérséklődés is.
Ennek ellenére úgy vélem, hogy energiaellátásunk egyensúlyának biztosítása az elmúlt 2-3 évben igen komoly eredmény. Mindez azonban csak oly módon valósulhatott meg, hogy az energiagazdaságban is meglévő torz árrendszert - amely a kisfogyasztók olcsóbb ellátásában nyilvánul meg - változtattuk, és az energiaárakat közelítettük az energiaszolgáltatások teljes ráfordításait tükröző költségekhez.
Ezen aránytalanságok megszüntetése rövid távon fájdalmas és olykor nehezen érthető, de hosszabb távon világpiaci versenyképességünk, valamint európai integrálódásunk megköveteli az energiaárak végleges rendezését. Azt a felvetést pedig, miszerint a Kormány a szociális problémákra érzéketlen és nem hajlandó figyelembe venni a társadalmi elégedetlenséget az energetika területén, épp a tegnapi napi eseményekkel is cáfolhatom. Mindezt annak alapján állítom, hogy a magyar háztartások - a hatóságilag maximált árak alapján - fele-, illetve harmadáron jutottak, illetve jutnak még ma is egyes területeken a magas komfortfokozatot biztosító vezetékes energiákhoz, mint a nyugati országok állampolgárai.
Természetesen vannak problémák, amelyek feloldása hosszabb időt igényel. Én ezt természetesnek tartom, hisz olyan problémák kerülnek itt napvilágra, mint az alapanyag-termelő ipar jelentős túlsúlyának a megszüntetése, a mindezekből adódó politikai, gazdasági és energetikai függőségünk megszüntetése, amelyek úgy gondolom 2-3 év alatt nem felszámolhatók.
Tisztelt Országgyűlés! Örömmel vettem tudomásul, hogy a hozzászólók döntő többsége egyetértett az energiapolitika alapvető céljaival. A hazai energiaigények biztonságos és megfelelő színvonalú kielégítése, országunk energiarendszereinek integrálása az európai rendszerekbe, az energetikában az aktív környezetvédelmi politika, az energiatakarékosság, valamint az energetikai fejlesztéseknél a lakossággal történő párbeszéd és az elfogadtatás - ezek mind-mind olyan közös nemzeti érdeket jelentő követelmények, amelyek függetlenek minden ideológiai és politikai meggyőződéstől.
Mindebből kiindulva a Kormány szükségesnek vélte az energiapolitika parlamenti megvitatását, annak ellenére, hogy erre nézve az Alkotmányban nincs előírt kötelezettsége.
(18.10)
A kitűzött célok megvalósítását segítő eszközök megítélésében lehetnek politikai nézetkülönbségek, de azt hiszem abban valamennyien egyetértünk, hogy fel kell számolni a vezetékes energiahordozóknál a még meglévő egyoldalú importfüggőségünket, tehát diverzifikálni kell energiahordozó-behozatalunkat, természetesen a meglévő kapcsolataink feladása nélkül. E tekintetben több kormányzati lépés történt, amelyeket az energetikai társaságok ilyen irányú tevékenysége is segített.
Általánosan egyetértettünk abban, hogy az energiával állandóan takarékoskodni kell, hiszen a takarékos állampolgári, vállalkozói magatartás nem lehet függvénye a gazdasági recessziónak vagy expanziónak. Az energiatakarékosság egyúttal környezetvédelem is, ami pedig előfeltétele a társadalom egészségi állapota javulásának, valamint az ország kedvező nemzetközi megítélésének. Ez a tudatosan takarékos és környezetkímélő magatartás szükséges ahhoz, hogy utódainknak olyan természeti környezetet hagyjunk örökül, amelyben jól érzik magukat, s amelynek továbbjavítása nem jelent majd az ő számukra megoldhatatlan nehézséget.
Az energiapolitika kitűzött céljainak a megvalósításához szükséges eszközök sorában meg kell említeni az energetikai társaságok részleges privatizációját, mint a külföldi tőkebevonás egyik lehetőségének a megteremtését. E téren az állami vállalatok gazdasági társaságokká történő átalakításával az első lépések már megtörténtek, a privatizáció további feltételeinek a kialakítása ezen társaságok speciális tulajdonságaitól függően hosszabb időt vesz igénybe. E feltételek közül ismételten ki kell emelni a vezetékes energiahordozók árrendszerében jelenleg még meglévő aránytalanságokat, melyeknek a megszüntetése nagyon nehéz feladat. Mert itt alapvető szempont a lakosság teherbíró-képességének a korlátait figyelembe venni.
A tényleges privatizációhoz a potenciális belső és külső befektetők számára egyértelmű jogi és közgazdasági hátteret kell biztosítani. Az energiaszektoron belül a jelentősebb mértékű privatizáció a regionális gázszolgáltatóknál kezdődik el, ami iránt nagy a nemzetközi érdeklődés. A részvétel egyik energiapolitikai alapfeltételeként írjuk elő, hogy a gázszolgáltatóknál majdan tulajdonjogot szerző nemzetközi társaságok hosszú távon biztosítsanak új többletgázforrást az ország számára. A gázellátás követelménye már a korábban kiírt pályázatban is szerepelt. A Kormány ragaszkodik ahhoz, hogy a tender újabb kiírásában ez a privatizációs feltétel még hangsúlyosabb legyen.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy vélem, abban is egyetértenek velem, hogy a biztonságos és megfelelő színvonalú energiaellátás nem nélkülözheti a meglévő energiarendszer megújítását, valamint az igények kielégítéséhez szükséges új kapacitások megépítését. Ezen belül kiemelkedően fontos a villamosenergiarendszer-fejlesztés hosszú távú stratégiájának a meghatározása és társadalmi elfogadtatása. Ennek keretében igen fontos, hogy a környezetet jelentősen terhelő energetikai objektumok megvalósítása széles körű társadalmi egyetértés alapján történjen meg, aminek feltételeit jogilag kívánjuk szabályozni; itt utalnék a 146/92-es kormányhatározatra. A villamosenergia-rendszer fejlesztésében rövid távon stratégiánk az igényekhez rugalmasan igazodó kis egységkapacitású, kis tőkeigényű fejlesztések megvalósítása. Ez történhet egyrészt az elavult, selejtezésre szoruló technológiák korszerű műszaki színvonalon történő megújításával, másrészt a nagyobb energetikai hatásfokot biztosító gázturbinás megoldások alkalmazásával. Az ezredforduló táján - hogy mikor, azt pontosan ebben a pillanatban megmondani igen nehéz - várhatóan szükség lesz egy nagyobb egységkapacitású alaperőmű üzembe állítására is. A gazdasági recesszió, illetve a remélt fellendülés nem az energiapolitika irányelveire, csak a fejlesztések megvalósításának időzítésére lehet befolyással. Az új alaperőmű - úgy gondolom - egyaránt megvalósulhat külfejtéses lignit, import feketeszén vagy nukleáris tüzelőanyag-bázison. Ebben a kérdésben döntést azonban majd csak akkor kell meghozni, amikor a gazdasági fellendülés megkezdődik, és a fogyasztás növekedése szignifikáns mértékben megindul.
Vigyáznunk kell arra, hogy elkerüljük a bősi szindrómát, ezért a környezetvédelmi és gazdaságossági szempontból legelőnyösebb, a társadalom által legjobban elfogadható megoldást kell majd választani. Ezen vizsgálatok tapasztalatainak, információinak a rendezésénél egy döntés-előkészítés, előterjesztés kidolgozása követi majd a munkánkat, amelynek ismeretében az alaperőmű kiválasztására irányuló végső döntést az országos közakaratot megtestesítő Országgyűlés hozza meg. E tevékenység előkészítése folyamatban van.
Úgy vélem, abban is egyetértenek velem, hogy a hazai energiaforrásainkat a gazdaságosság határain belül vegyük igénybe, mivel ez szociális és foglalkoztatáspolitikai szempontból is kívánatos. Felmérve a szénbányászat valóságos helyzetét, úgy hiszem, hogy azon kormányzati lépések, amelyek a szénbánya-villamoserőmű-fúzióra, valamint a regionális bányatársaságok létrehozására irányulnak, pozitívan ítélhetők meg. Ennek keretében előreláthatólag március végéig három régióban létrejön a szénbánya-erőmű-fúzió, így e területen a szénbányászati szerkezetátalakítási program eredményesen megvalósítható. A szénbányamű-villamoserőmű-fúziók révén a szénbányászat szociális problémáinak kezelése középtávon a kormányzat részéről nagyobb biztosíték.
A megújuló, ezen belül is kiemelten a geotermikus energiahordozók hasznosítását a bányászatról szóló törvény hatálybalépése jelentősen fellendítheti. Egyetértek azon képviselői hozzászólásokkal, amelyek a jó minőségű magyar termőföld energetikai ültetvényeken, erdőségeken keresztüli hasznosítására hívták fel a figyelmet. Ezáltal új és gazdaságos energiaforrásokat nyerhetünk, ezért az erre irányuló mezőgazdasági vállalkozásokat támogatni szükséges.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Végezetül szeretném felhívni a figyelmet az országgyűlési tájékoztató 1. számú táblázatára, amely rögzíti azon energetikával kapcsolatos döntések szintjét, amelyek meghozatalára a tisztelt Országgyűlés, a Kormány, a szakminisztériumok, illetve majd az önkormányzatok lesznek illetékesek. E törvényhozói és végrehajtó-hatalmi együttműködés és a felelősség megosztása biztosíthatja azt, hogy a mindenkori kormány a gazdasági szereplők és a nyilvános köztestületek együttműködésével egységesen irányítsa az energiagazdaságot. Ennek úgy kell történnie, hogy a közjó érdekében minden energiafajta a leghatékonyabban és környezetkímélő módon legyen felhasználva.
Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a magyar energiapolitikáról szóló tájékoztatót szíveskedjék elfogadni. A Kormány egyetért a gazdasági bizottság és a környezetvédelmi bizottság határozati pontokat módosító javaslataival, mely szerint az Országgyűlés további hat határozati pontban jelöli ki a biztonságos, takarékos és környezetkímélő hazai energiaellátáshoz szükséges alapvető kormányzati feladatokat. Kérem ezért a tisztelt Országgyűlést, hogy ezeket a határozati pontokat szíveskedjék elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps.)
Határozathozatal
