PAP ANDRÁS (MDF)
PAP ANDRÁS (MDF)
PAP ANDRÁS (MDF) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány aggályomat szeretném, talán nem egészen általános érvénnyel elmondani, néhány részletkérdést is érintve az energiakoncepcióról.
Úgy látom, hogy az elkészült koncepció elsősorban az alaperőmű elkészítésének, vagy el nem készítésének, illetve időzítésének problematikájával foglalkozik. Él bennem a gyanú arra vonatkozóan, hogy itt a bősi katasztrófához hasonlóan, valahol a háttérben még mindig belopta magát ebbe a koncepcióba egy megalomán szemléletmód.
(10.10)
Ennek megfelelően nem helyez kellő súlyt a koncepció a megújuló energiaforrásokra, illetve, bár az energiatakarékosságról szót ejt, ez sem kapja meg a megfelelő súlyt ebben az elvi állásfoglalásban.
Milyen dolgokra gondolok ezzel kapcsolatban: amelyek egyébként kimutathatók azokban a statisztikai tervezetekben, százalékos energiafelhasználási kimutatásokban, amelyek az alternatív - például a megújuló - energiaforrások jövőjét kívánják taglalni az elkövetkező években. Gondolok itt például arra, hogy a fafelhasználásnak, a fatüzelésnek a következő évekre előrevetített alkalmazása stagnál. Nem tudom, nem lehetséges-e, de én olvastam hajdanában olyan tanulmányokat, amelyek arról szóltak, hogy a fa megfelelőképpen használható akár még széntüzelésű erőművek adalékanyagaként is, tisztítva azoknak a kénkibocsátását valamennyivel jobb lesz például a kénkibocsátás.
Ott van ugyanakkor az a kérdés is például, hogy miért nem foglalkozik a vízi erőművekkel, a vízi energiának, mint megújuló energiaforrásnak az alkalmazásával. Lényegében itt is stagnáló szintet jelez előre, holott a mai technológiákkal az állandó vízfolyásainkon nemcsak zsilipes rendszerű erőművek képzelhetők el. Talán nem egészen csak a gyermeki fantázia világába tartozik, de gyermekkorunkban, azt hiszem, valamennyien csináltunk vízfolyásokon kis vízkerekes erőműveket. Megkérdezem például: miért nem lehet ma az állandó vízfolyásainkon energiatermelő - akár a régi vízimalmokhoz hasonló, de mai technológiával, mai minőségű anyagokból készülő - eszközökkel hasznos energiát nyerni.
Egy másik, talán ugyancsak nem a fantázia világába tartozó kérdésem is van. Úgy tudom, hogy Dániában a legmagasabb például európai tekintetben a szalma tüzelése - ha jól emlékszem, az energiapolitikai koncepció mellékleteiben is megtalálhatók ilyen statisztikák. Történetesen konkrét tudomásom van arról, hogy a dánok tettek javaslatot: átadnák a teljes licencet és a technológiát, akár házi, háztartási méretű energiatermelő - szalmaégető energiatermelő - berendezésektől egészen a kis, néhány ezres lélekszámú lakótelepüléseket ellátó energiaközpontok ellátását szolgáló gépek, tüzelőberendezések megépítésének licencéig.
Ezek a próbálkozások éppen lenn, a saját szülővárosomban, Pécsett történtek, ott próbálkoztak ilyesmivel, valamilyen módon azonban mégis csak akadályokba ütköztek egyelőre még nem sikerült megállapodásra jutni - ha jól tudom, olyan okoknál fogva, hogy nem akadt olyan, aki ma előre jelezni tudná, hogy például milyen mennyiségű szalma fog termelődni. Ugyanakkor nap mint nap, évről évre látjuk, hogy mennyi szalma ég el kinn a tarlón.
Ezekkel az energiaforrásokkal sem foglalkozik kellő mértékben az energiapolitikai koncepció.
Lehet, hogy ugyancsak a fantázia világába tartozik, de a megalomán szemléletmóddal ellenkezik az a tendencia, amelyet, úgy tudom, például a fejlettebb nyugati államokban - elsősorban az Egyesült Államokban - kidolgoztak: olyan atomerőművi technológiák, amelyekkel szinte ugyancsak háztartási méretekben képesek atomenergiát alkalmazva, kis nukleáris erőműveket építeni. Ez a legmagasabb technikai színvonalon van.
Én azonban megkérdezem azt, hogy a mai állapotunkban, amikor tényleg inkább csak kis lépésekben lehet gondolkodni, nem kellene-e esetleg nagyobb bátorsággal, több fantáziával, tágabbkeblűséggel foglalkozni az ilyen, legmodernebb technológiák adaptálásával is.
Ezek voltak azok a gondolatok, amelyeket az energiatakarékosság kérdésén kívül szerettem volna még fölvetni.
Azt is kiolvashattuk ezekből a mellékletekből például, hogy a nyugati államokban az energiatakarékosság mennyivel nagyobb százalékot képvisel azokban a számításokban, amelyek az energiaösszképet adják. Magyarországon ugyancsak viszonylag szerények azok az előrejelzések, azok a pillanatnyi képek is, amelyek az energiatakarékosságban rejlő lehetőségeket taglalják.
Nagyobb bátorságot! Már eddig is elkészülhettek volna olyan, az egész országra kiterjedő és lényegesen kisebb összegű pénzeket felemésztő tervezetek, és a kis háztartásokban, a mindennapokban megvalósítható energiatakarékosságot célzó beruházások is, amelyeket ugyancsak hiányolok ebből az energiapolitikai koncepcióból.
Amikor elmondom, hogy jobban szeretném, ha ez a koncepció nem hivatkozási alapul szolgálhatna, tehát inkább tudomásulvétellel szavazna fölötte az Országgyűlés, akkor egyben azt is elmondom, hogy ezek azok az aggályok, amelyek miatt én - félve a megalomán és csak a nagy, energiafaló erőművek építését célzó gondolkodásmódtól - inkább a kisebben való gondolkodást javaslom, ott viszont a lehető legmodernebb, a legújabb technológiák felhasználását, de a lehetőségek azonnali, mielőbbi kihasználását szeretném szorgalmazni. Köszönöm szépen. (Taps.)
