PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm szépen, Elnök Úr! Az általános vitában egy nagyon hosszú hozzászólásban ismertettem az általános véleményünket a koncepcióról, természetszerűleg ezt nem kívánom megismételni. Most csak a határozati javaslat kapcsán mondanék el néhány kiegészítő gondolatot, és vettem magamnak azt a bátorságot, hogy a gazdasági bizottság által benyújtott módosító javaslatokon végigmenjek, tekintettel arra, hogy az energiapolitikával foglalkozó albizottság keretében nagy részét én kezdeményeztem a benyújtott módosító indítványoknak.
Sajnálom, hogy az illetékes tárca távollétében tárgyalunk erről a koncepcióról; sajnálom, mert az az érzésem, hogy a részletkérdésekben is elhangzanak olyan gondolatok, amelyek fontosak lehetnek az energiapolitika megvalósításával kapcsolatban a továbbiak során.
Egyetlenegy gondolatra térnék vissza az általános vitából. Ott elmondtam, hogy ennek a koncepciónak a tétje az, hogy rövid távon a lakosság meg tudja-e fizetni az energiát, és hosszú távon az ország tudja-e biztosítani a működéshez szükséges mennyiségű energiát. Ez egy óriási kulcskérdés, amely nagymértékben függ a gazdaságpolitika egészétől, az iparpolitikától és természetesen ezen belül az energiapolitika keretében alkalmazott módszerektől és stratégiai elvektől.
A gazdasági bizottság által benyújtott módosító indítványnak a 2. pontjával kezdem a mondanivalómat. Ez a 2. pont két nagyon fontos kérdéskörrel foglalkozik a véleményem szerint. Az egyik kérdéskör az, hogy függetlenül attól, hogy átalakulnak-e a nagy energiaszolgáltató vállalatok Magyarországon vagy sem, az energiaellátás felelőssége a Kormány felelőssége. A vállalati szinten, kimondottan tisztán piacgazdasági környezetben az energiaipar működtetése nem lehet elegendő, nem lehet elégséges. Valamennyi nyugat-európai és az amerikai kontinensen működő országban az energetika számos kérdését törvények és kormányzati intézkedések is szabályozzák a piacgazdaság működését szabályozó elemek mellett. Ezt erősíti meg ez a módosító indítvány elsősorban. Tehát a Kormányé a felelősség; nem hagyhatja rá a vállalati gazdálkodási érdekekre az energiaellátás kérdését hosszú távon sem.
A második fontos elem ugyanebben a pontban az, hogy mindezt gazdaságosan kell, hogy a Kormány biztosítsa az ipar és a lakosság számára egyaránt. A lakosság érdekeit jobban, mint a Parlament és a Kormány az energiaiparral szemben senki nem védheti. Létrejöhetnek különböző civil szerveződések, ennek ellenére valahol a társadalom ezt az érdekvédelmi feladatot a Parlamentre és a parlamentekre szokta bízni. A módosító indítvány tulajdonképpen ezt is rögzíti, hogy a Kormány felelős legyen azért, hogy gazdaságosan elégítsék ki az iparvállalatok, a lakosság energiaigényeit.
Hogy mennyire aktuális ez a kérdés, azt hiszem, ma különösen egyértelműen rögzíthetjük, hiszen a villamosenergia-ipar tervezett tarifális elképzeléseit a mai sajtó elég széles körben ismerteti, és hogyha ezt jól végiggondoljuk, kiderül, hogy az energiapolitika egésze tükröződik vissza ezen az árpolitikai koncepción, azon a koncepción, hogy minimális fogyasztás fölött a lakosságot már emelt árak fogják sújtani a közeljövőben, hacsak a Kormány nem hajlandó beavatkozni ebbe a folyamatba és nem hajlandó módosítani ezen az árstratégián. Amit én persze nagyon fontosnak tartanék, annál is inkább, mert tulajdonképpen arról van szó, hogy az energiaipar által szolgáltatott villamosenergia-mennyiség lecsökkent az ipar visszaesésének következtében, a rezsi, az erőművek fenntartása, a hálózatok fenntartása és az eszközök működtetése megmarad, sőt a Villamos Művek Tröszt átszervezése révén sajnos még növekedett is. Úgy tűnik, a Villamos Művek Részvénytársaság nem az optimális szinten tevékenykedik. Ennek következtében a lakosság a kisebb fogyasztás után kénytelen valahogy megfizetni a rezsit, ebben az elképzelt áremelésben ez is benne van. Nagyon jó lenne, hogyha a Kormány az itt ismertetett elképzeléseit felülvizsgálná az érdekeltekkel együttműködésben.
A 3. pontban kerül szóba a módosító indítványban az alaperőmű kérdése. A szöveg úgy szól, hogy a Kormány folytassa az esetlegesen szükségessé váló alaperőmű megvalósításának előkészületi munkáit. Ez a pont egyben azt jelenti, hogy a gazdasági bizottság nem javasolja elfogadni mindazt, ami a koncepcióban leírásra került, ami időközben irreálissá is vált, hiszen a koncepció azt tartalmazta, hogy 1992 végéig meg kell hozni az alaperőművel kapcsolatos alapvető döntéseket. Ezekre a döntésekre nem került sor. Én azt hiszem, helyes, hogy nem került sor, bár a kérdést nem lehet levenni a napirendről. A javasolt parlamenti határozat tulajdonképpen rögzíti a kialakult helyzetet, szemben a koncepcióban leírt gondolatokkal.
A 4. pontban a szénbányászatot érinti a határozati javaslat. A szénbányászattal kapcsolatban elég sokan szóltak hozzá az általános vitában a fölmerült kérdéshalmazhoz, a szénbányászat leépülésével kapcsolatos alapvető összefüggésekhez. Én fölhívnám ennek kapcsán a figyelmet arra, hogy milyen eltérés van a gazdasági bizottság által letett határozati javaslat és az általam ehhez képest benyújtott módosító indítvány között.
A gazdasági bizottság azt javasolja, hogy a szénbányászat sorsáról a villamoserőművek és a szénbányák szervezeti összevonása útján szülessen gondoskodás. Az én javaslatom ezzel szemben azt mondja, hogy szükség van ezekre a szervezeti összevonásokra, de emellett, miután nem minden bányát fog érinteni a szervezeti összevonás, szükség van a fönnmaradó bányák és a villamoserőművek közötti széles körű és hosszabb távot érintő megállapodás-rendszerre.
Nem lehet egy olyan helyzetet fenntartani, amelyben minden hónapban változhat a szénbányászattal szembeni igény, és óriási társadalmi feszültségek révén hol becsukásról, hol nem becsukásról van szó. A fokozatosság elvét rögzíteni célszerű a parlamenti határozatban is. Én nagyon kérem tisztelt képviselőtársaimat, ebben a pontban fontolják meg az általam beadott módosító indítvány támogatását, szemben a gazdasági bizottság megoldásával, amely tulajdonképpen teljes bizonytalanságban hagyná az erőművekkel összevonásra nem kerülő szénbányákat.
A határozati javaslat 5. pontja azzal foglalkozik, ami talán az egyik legizgalmasabb kérdése az egész energiapolitikának, hogy a magyar törvényalkotási gyakorlatban szükség van számos döntés meghozatalára ahhoz, hogy az energetika megfelelő módon szabályozottan működjék az országban. Pillanatnyilag energiatörvényeink, ha vannak is, nagyon elavultak, sok évvel ezelőtt születtek, abszolút nem a mai gazdasági és társadalmi környezetnek megfelelő törvények szabályozzák az energetika egyes ágazatainak működését. Mi egyfelől azt javasoljuk, hogy olyan energetikai törvényekre van szükség, amelyek kompatibilissá teszik a magyar energiarendszer működését a nyugat-európai energiarendszerekkel; másfelől pedig azt javasoljuk, hogy olyan törvények szülessenek, amelyekben a korábban említett társadalmi érdekek érvényesítését a Parlament és a Kormány meg tudja valósítani.
(9.30)
Hadd mondjam el, hogy a gazdasági bizottság vitájában az ipari tárca és a Magyar Villamosművek Tröszt által kialakított koncepció közötti különbségekre többször fölhívták a figyelmet. Ezek a különbségek nem véletlenül jöttek létre, a tárca természetszerűleg országos érdekek megvalósításában gondolkodik, ugyanakkor a Villamosművek Tröszt, vagy ma részvénytársaság, alapvetően a saját gazdasági érdekei, alapellátási törvény keretében kíván működni. A kettő ellentétbe kerül egymással, és hogy kiegyenlíthető legyen az ellentét, kizárólag speciális energetikai törvények meghozatalával oldható meg. A tájékoztatóban erre van utalás, azonban mi javasoljuk országgyűlési határozat szintjére emelni ezt a kérdést, annak érdekében, hogy mielőbb megszülessenek ezek a törvények, hiszen különben a társadalom alapvetően kiszolgáltatottjává válik az energiarendszerben érintett vállalatok érdekeinek.
Végül a 6. pontban azt javasolta a gazdasági bizottság, hogy a Parlament viszonylag rendszeresen foglalkozzék az energetika helyzetével, hiszen - mint erről már sokszor szó került - óriási összegeket köt le az energetika, nagyon nagy társadalmi terheket okoz, és ha rosszul tevékenykedünk, akkor óriási negatív visszacsatolásokra kerülhet sor, nagyon káros folyamatok jöhetnek létre.
Jávor Károly képviselőtársam elmondta, hogy a környezetvédelmi bizottság oldaláról kiegészítő javaslatok születtek, ezeket a gazdasági bizottságban mi is megtárgyaltuk. Én egy kérdésre szeretnék visszatérni. Javaslatot tettek képviselőtársaim arra, hogy az energiatakarékosság programjának a kidolgozására záros határidőn belül kerüljön sor, és ez kellő módon kerüljön megerősítésre. Mi ezt teljes mértékben támogatjuk, annál is inkább, mert a Parlamentet is sorozatosan érik olyan impulzusok, amelyekben például a Társadalmi Kamara vagy más szervezetek javasolják azt, hogy új megoldásokat, energiatakarékos és hatékony energiafelhasználást eredményező megoldásokat alkalmazzon az energetikában az ipari tárca, illetve az abban érintett vállalatok. Ezekre nem kerül sor, ezekre nincs eléggé utalás a koncepcióban, tehát egy folyamatos módosítást is igényelnek majd a lefektetett elvek.
Végül arra a kérdésre, amire Szalay Gábor képviselőtársam már utalt, hogy én ki fogok térni, hogy fogadja-e el az Országgyűlés a tájékoztatót, avagy vegye-e tudomásul. Az illetékes államtitkár úr - aki közben megérkezett, s akit szeretnék üdvözölni; az előbb utaltam rá, hogy nincs itt a tárca a teremben -, tehát államtitkár úr említette, hogy megkérdezték nyelvészektől, hogy elfogadás és a tudomásulvétel között van-e különbség. Én nem tudom, hogy nyelvészetileg van-e vagy sem, de szeretném azt mondani, hogy az én értelmezésemben a tudomásulvétel nem egy hivatkozási alap, az elfogadás pedig egy hivatkozási alap. Tekintettel arra, hogy az anyagban számos olyan pont van, amelyre nem lenne célszerű hivatkozni - célszerű figyelembe venni a munka során, de ha kell, akkor el lehessen tőle térni -, ezért úgy érzem, hogy a minisztériumnak is nagyobb szabadságfokot adna a tudomásulvétel. Mert nemcsak a tárcának hivatkozási alap az elfogadott dokumentum, hanem a Parlamentnek is, amikor számon kíván kérni. Tehát javaslom azt, hogy a tudomásulvételre kerüljön sor.
Ehhez még egy érvet hadd mondjak. Itt már elhangzott néhány olyan szempont, amely a benyújtás óta is megváltozott az anyag gondolatmenetét illetően. Én még egyet elmondanék. Az anyagból például teljes mértékben hiányzik az az energiaexport-kötelezettség, amelyik Nagymaros be nem fejezése miatt Ausztria felé fennáll. Ez teljes mértékben hiányzik. 1996. január 1-jétől be fog lépni, ha jól tudom. Egy nagyon jelentős energiamennyiség az, amiről szó sem esik az anyagban. Ez egy elem, ami miatt a leírtakat nemcsak hogy elfogadni nem lehet, de még tudomásul venni se nagyon; bár mi is tudomásul vesszük szívesen az anyagot azért, hogy az anyag hiánya ne akadályozza a további kormányzati munkát az energiapolitika megvalósításában. Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet. (Taps.)
