SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A miniszter úr expozéjában már foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy ez a mostani törvényjavaslat jelentős előrelépést jelent, de nem jelent átfogó büntetés-végrehajtási reformot. Ezzel mindenképpen egyet is értünk. Valóban, nagyon fontos ezeket az intézkedéseket most megtennünk, azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy mihelyt annak az anyagi és személyi feltételei biztosítottak, akkor Magyarországon egy átfogó büntetés-végrehajtási reformot is végre kell majd hajtanunk.
A mostani törvényjavaslaton belül rendkívül fontos kérdés az, hogy az elítéltek emberi jogainak a gyakorlásához ez a törvényjavaslat újabb garanciákat, újabb lehetőségeket biztosít. Az elítélt jogainak ez a kiterjesztése rendkívül fontos, de rendkívül fontos az is, hogy általánossá válik a bírósági jogorvoslat lehetősége azokban a kérdésekben, amelyek az elítéltnek a jogait korlátozzák. Ez új, ez a bírósági eljárás lehetővé, sőt kötelezővé teszi azt, hogy az elítéltet a büntetés-végrehajtási bíró meghallgassa, ha bizonyítást folytat le, abban az esetben pedig biztosítani kell a tárgyalás megtartását, és ezen belül lehetőséget kell adni az ügyésznek és a védőnek is a részvételre.
Ugyancsak nagyon fontos újdonság, hogy ezekkel a döntésekkel szemben - az eddigi törvényerejű rendelettel szemben - jogorvoslatot is biztosít a mostani törvényjavaslat. Ezzel az eddigi büntetés-végrehajtási törvényerejű rendeletet az Alkotmánnyal összhangba hozza, hiszen az Alkotmány kötelezően előírja a jogorvoslat lehetőségét ilyen kérdésekben is természetesen.
A büntetés-végrehajtási bírák jogainak és természetesen az elítéltek jogainak a bővítése együtt jár azzal, hogy a büntetés-végrehajtási bíráknak a feladatai is nagymértékben megnövekednek. Itt kénytelen vagyok felhívni a figyelmet arra, hogy az Országgyűlés több olyan törvényt hozott, amely a bírósági jogorvoslati lehetőségeket bővítette, időnként nagymértékben bővítette.
Természetesen a Szabad Demokraták Szövetsége részéről ezeket a javaslatokat elvben mindig támogattuk, hiszen egyetértünk azzal, hogy ezekben a kérdésekben a bírósági jogorvoslatot biztosítani kell. Sajnos azonban meg kell jegyeznem, hogy több ilyen törvénynél a gyakorlati megvalósítás időnként zökkenőkkel járt vagy még jár most is. Hivatkozom többek között a Munka Törvénykönyvével kapcsolatos bírósági jogkörbővítésre, gondolok a csődtörvénnyel kapcsolatos eljárásokra, és még folytathatnám.
Mivel a büntetés-végrehajtási bíráknak a feladatköre lényegesen megnő, és nem közömbös, hogy éppen az emberi jogok védelme érdekében előreláthatólag rövid határidőkön belül kell dönteniük, a tárgyi és a személyi feltételeket ezekhez a megnövekedett feltételekhez mindenképpen biztosítani kell. Ebben a körben az Igazságügyi Minisztérium képviselőihez kérdést intéztem az alkotmányügyi bizottság tárgyalásán, a törvényjavaslatnak az ottani megvitatásán, megnyugtató feleletet, sajnos, ebben a kérdésben nem kaptam. Ezért az igazságügy-miniszter úr figyelmét ismételten felhívjuk erre a kérdésre, hogy ez a törvény valójában akkor fog működni, hogyha ezek a személyi és tárgyi feltételek ezekhez a rövid határidőkhöz és ezekhez a megnövekedett feladatokhoz biztosítva lesznek.
Néhány konkrét kérdésről szeretnék beszélni. Ketten már foglalkoztak az első módosító indítvánnyal, amely az anyanyelv használatának az alkotmányos joga körében tartalmaz egy módosítást. Ezt az indítványt Szájer József terjesztette elő. Az alkotmányügyi bizottság többsége ezt a módosító indítványt támogatta. Az eddig elhangzottakkal ellentétesen a Parlament figyelmét fel szeretném hívni arra, hogy az alkotmányügyi bizottság többségi döntését lehetőség szerint támogassák, ugyanis az elhangzott érvek nem ölelték föl ennek a körnek az egészét.
(12.20)
Elsősorban azt szeretném hangsúlyozni, hogy az elítélt, a saját jól felfogott érdekében, minden valószínűség szerint azt fogja mondani, hogy érti azt a nyelvet, ha valóban érti. A jogairól fogják ugyanis tájékoztatni, és az ő szempontjából nem közömbös, hogy ezt a tájékoztatást mikor kapja meg. Azt hiszem, ezért nehéz elképzelni, hogy a saját jogaival ellentétesen, csak valamiféle elhúzásra vagy visszaélésre számítva azt mondja, hogy azon a nyelven nem tud megfelelő szinten beszélni, ha éppen a saját jogairól kívánnák őt tájékoztatni. Ezért - Kiss György javaslatával ellentétesen - azt kérjük, hogy ezt az első módosító indítványt az Országgyűlés támogassa.
Vita volt azon is, hogy a magánelzárással kapcsolatos bírósági döntés jogorvoslati határideje menynyi legyen. Módosító indítvány került előterjesztésre, amely szerint ez a határidő rövid legyen: három nap, és ne öt nap. Ennek az indoka az, hogy ez az intézkedés egyrészt súlyosan korlátozza az elítélt személyiségi jogait, tehát indokolt a megfelelő garancia biztosítása, másrészt ennek a jogorvoslati kérelemnek nincsen halasztó hatálya. Azt hiszem, hogy ha egyik oldalról a mérleg serpenyőjében nagyon nyomatékos emberi jogok vannak, tehát az elítélt személyiségi jogai, és a jogorvoslat reális biztosítása, a másik oldalon szervezési nehézségek, akkor nem élvezhetnek elsőbbséget a szervezési nehézségek. Biztosítani kell azt - ahogy többek között az előállításoknál ez biztosítható -, hogy az adott időben álljon rendelkezésre büntetés-végrehajtási bíró, ebben a kérdésben megszervezhető az ügyeleti rendszer, és ha éppen a hét végére esne egy ilyen elbírálási határidő, abban az esetben az ügyelet keretében ez a kérdés megoldható lenne.
Egy következő módosító indítvány, Darvas Iváné, a 11. sorszám alatt található. Ezt felolvasnám szó szerint; "A büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka engedélyezheti az elítélt részére az intézet arra kijelölt helyén az elítélt által megnevezett hozzátartozójával - így például házastársával, élettársával, jegyesével - való négyszemközti, zavartalan, legalább egyórás együttlétet."
Nos, ez a módosító indítvány a bizottságban nagy vitát váltott ki. Abban nem volt vita, hogy a büntetés célját nem szolgálja az, ha ezen túlmenően további hátrányok érik akár az elítéltet, akár az elítélt hozzátartozóit. E nehézségek miatt nemkívánatos következmények állhatnak be: családok eshetnek szét, nemkívánatos szexuális következmények állhatnak be, akár erőszakos bűncselekményeket is elkövetnek ezen a területen. Ennek a kérdésnek a szőnyeg alá söprése tehát nem megoldás.
A nyugati országokban, többfelé, már működnek, léteznek a Darvas Iván-javaslathoz hasonló megoldások. Ennek a kérdésnek a megoldására szeretném hangsúlyozni, hogy Darvas Iván javaslata csak egy lehetőséget, egy további kedvezményadási lehetőséget biztosít, amelynek mindenképpen kedvező hatása lehet a büntetés végrehajtása során.
Ezen túlmenően a minisztérium képviselője hivatkozott arra, hogy ennek a kérdésnek a kezeléséhez a félbeszakításnak, illetőleg az eltávozásnak az új szabályozása lehetőséget ad. Ez valóban így van - és ezeket az új lehetőségeket mindenképpen üdvözöljük is: nagy előrelépést jelentenek. Ennek ellenére van olyan személyi kör, amelyet ezek a kedvezmények nem érinthetnek, és ennek a körnek és - hangsúlyozom - a családjának a szempontjából nem közömbös, hogy a Darvas Iván-féle módosító indítványt az Országgyűlés támogatja-e vagy sem.
Összességében: a bevezetőmben említettem, hogy ez a törvényjavaslat jelentős előrelépést jelent részben a nemzetközi kötelezettségek teljesítése érdekében, részben pedig általában az elítéltek emberi jogainak biztosítása, lehetőség szerinti biztosítása érdekében.
Ezért a Szabad Demokraták Szövetsége a törvényjavaslattal egyetért, és bejelentjük, hogy valamennyi, a jelentésben szereplő - tehát legalább egyharmados támogatottságot kapott - módosító indítványt szintén támogatni fogjuk. Köszönöm szépen. (Taps.)
