KISS GYÖRGY, DR. a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka:
KISS GYÖRGY, DR. a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka:
KISS GYÖRGY, DR. a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka: Köszönöm a szót, Elnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogok mind szélesebb körben történő biztosításának részeként a demokráciákban az utóbbi időben felerősödött az az igény, hogy a fogva tartókkal kapcsolatos jogi szabályozás megfelelő módon legyen kialakítva. Az emberi jogok jelentősége időközben hazánkban is megnövekedett, következésképp jelentkezett a bűnelkövetők, ezen belül a szabadságvesztésre ítéltek jogi helyzetének átértékelése. Erre kötelez minket az is, hogy a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeinket megvalósítsuk. Jogalkotásunk folyamatának ez a lépése egyben fontos állomása a jogállammá fejlődés útjának is.
(12.10)
Magyarország is aláírói között van a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának, ez pedig jelentős számban tartalmaz a fogva tartottak bánásmódjára vonatkozó követelményeket, illetve tilalmakat is.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat ezeket az elvárásokat figyelembe veszi, a megvalósításuk irányába hat. Továbbfejleszti az alapjául szolgáló, módosítani javasolt 1979. évi 11. számú törvényerejű rendeletet, a korábbi szabályozásokkal ellentétben az elítéltet nem tekinti a büntetés-végrehajtás tárgyának, továbbá figyelembe veszi annak jogait és a büntetés-végrehajtási szervek kötelességeit. Így többek között örömmel üdvözölhetjük a javaslatnak azt a szemléletét, miszerint az elítéltetésben megnyilvánuló állampolgári jogok törvényes korlátozásával az eljárás alá vont személy nem válik teljesen jogfosztottá. A büntetés-végrehajtásnak olyan alanya ő, akit törvény által meghatározott, és tegyük hozzá, garantált jogok illetnek és kötelezettségek terhelnek. Az ezen körbe tartozó új rendelkezéseket a javaslat pontosan tartalmazza, és ezt számos módosító indítvány megfelelőképpen, hasznosan egészíti ki.
Az elítélt bővülő jogainak biztosítása jól elősegítheti szabadulása után a társadalomba való beilleszkedését, ugyanakkor ezzel párhuzamosan kötelességei teljesítésének következetes megkövetelése megfelelő összhangot teremthet jogi helyzetének szabályozása és az elérendő büntetési célok között.
Anélkül, hogy a törvényjavaslat ismertetésébe bocsátkoznék - mely ez idő szerint most itt szükségtelen is lenne -, engedtessék meg utalnom néhány olyan rendelkezésre, ami az előbbiekben mondottakat támasztja alá. Így megemlíteném a fogva tartott lelkiismereti és vallásszabadságának szabad kinyilvánítására és gyakorlására vonatkozó rendelkezést; a szabad levegőn tartózkodás időtartamának nemzetközi gyakorlathoz igazítását, azaz egy órára történő megemelését; a büntetés-végrehajtási bíró döntése elleni jogorvoslat lehetőségének kiszélesítését, annak fő szabállyá tételét; az adott végrehajtási fokozaton belül enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának megengedhetőségét; az egyedül történő elhelyezés általános szabállyá tételét; a terhes és kisgyermekes nők különleges kezelését; valamint a szabadságvesztés félbeszakításának engedélyezését, illetve annak lehetővé tételét.
Tekintettel arra, hogy kivételes eljárásban tárgyaljuk a javaslatot, egyúttal szabadjon egy módosító indítvánnyal kapcsolatban konkrétan is szólnom. Az alkotmányügyi bizottság előadója már említést tett a jelentés első pontjában szereplő módosító javaslatról, amely az anyanyelv használatával kapcsolatos. Én az ott elhangzott érveket nem kívánom megismételni, különös tekintettel arra, hogy tulajdonképpen sok esetben szinte végrehajthatatlanná tenné ennek a javaslatnak az elfogadása a végrehajtást. De azzal szeretném kiegészíteni a bizottság előadója által elmondottakat, hogy ez lehetőséget ad a joggal való esetleges visszaélésre is, amikor egy fogva tartott nem hajlandó beszélni az általa egyébként ismert nyelven, ugyanakkor megköveteli azt, hogy az ő anyanyelve, amely netán Magyarországon nagyon kevesek számára ismert, alkalmazásra kerüljön.
Annál is inkább nem tartom szükségesnek e javaslat támogatását, mert az alapjavaslat második fordulata garanciát tartalmaz arra, hogy nem érheti hátrány az elítéltet, mivel ezt így ki is mondja, hogy a magyar nyelv nem tudása miatt hátrány nem érheti. Hogyha végül is tehát nem megfelelő szinten beszéli azt a nyelvet, amellyel vele kommunikálni akarnak, akkor végső soron mégis szükséges biztosítani - hogyha másként nem lehetséges - anyanyelvi tolmácsot.
Kérem ezért képviselőtársaimat, hogy e módosító javaslatot a bizottsági támogatás ellenére se támogassák, míg jogállamiságunk teljesebbé tétele érdekében az alapjavaslatot az egyéb, a bizottság által támogatott módosító javaslatokkal együtt támogassa. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
