BALSAI ISTVÁN, DR., igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR., igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR., igazságügy-miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor két héttel ezelőtt a tisztelt Ház elfogadta a büntető jogszabályok módosításáról szóló javaslatunkat, a Büntető Törvénykönyvet, mint anyagi jogszabályt jelentősen módosította.
Ami a mai javaslatot illeti, a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló tvr. módosítását, ennek az Országgyűléshez való benyújtásakor a Btk. módosítása még nem történt meg, ezért ez a törvényjavaslat nem kapcsolódik átfogó büntetőjogi reformhoz, tehát nem jelenti a büntetés-végrehajtás szabályainak széles körű, koncepcionális módosítását, ezt jelenleg nem tekintjük időszerű feladatnak.
Csak olyan változtatásokat tartalmaz, amelyeket nemzetközi kötelezettségvállalásaink vagy az imént hivatkozott Btk.-módosítás vagy a jogi szabályozás szintjével összefüggő törvényességi követelmények, esetleges alkotmánybírósági határozat, illetőleg gyakorlati tapasztalatok tesznek indokolttá. Ez tette lehetővé azt, hogy a tisztelt Országgyűlés hozzájárulásával a javaslat kivételes eljárásban történjen tárgyalás szempontjából.
Így tehát egy olyan jogszabály megalkotását kérjük a tisztelt Országgyűléstől, amely alapjaiban ugyan nem változtatja meg a magyar büntetés-végrehajtást, de több fontos részletkérdésben előrelépést jelent.
Ami a lényegesebb rendelkezéseket illeti, a következőket szeretném kiemelni. Először is:
Jogrendszerünkben a bíróság büntetés-végrehajtási feladatait a megyei bíróságokon működő ún. büntetés-végrehajtási bíró látja el.
A javaslat kétfelől módosítja a büntetés-végrehajtási bíró eljárásainak szabályait, így egyrészt, figyelemmel az Alkotmánybíróság velünk egyetértő határozatára, általánossá teszi a büntetés-végrehajtási bíró végzése ellen a fellebbezés lehetőségét, és másrészt szélesíti a bíró hatáskörét. Így az utóbbi körben, ha a büntetés-végrehajtási intézet a fegyelmi vétséget elkövető elítélttel szemben magánelzárást szab ki, ezen határozat ellen az elítélt a büntetés-végrehajtási bíróhoz fellebbezhet.
A másik kiemelendő változás a szabadságvesztés végrehajtási fokozataival függ össze, annak ellenére, hogy a hármas felosztás, tehát a fegyház, börtön és fogház rendszeren alapvetően - az elhatárolást illetően - nem változtat, mégis gyakorlati tapasztalatokból kiindulva, a javaslat a börtön és a fogház esetében, éppen az imént említett büntetés-végrehajtási bíró határozata alapján, lehetőséget kíván adni enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazására, sőt egy év kitöltése után kivételesen, még a fegyházban is lehetővé teszi a végrehajtás szabályainak bizonyos enyhítését. Nem adva fel természetesen azt az elvet, hogy a fegyház az elítélt fokozott izolációját kell hogy jelentse.
Tisztelt Országgyűlés! A jelenlegi jogi szabályozás formáját illetően a büntetés-végrehajtási jog kétszintű. A hivatkozott törvényerejű rendelet felhatalmazást ad az igazságügy-miniszter részére, hogy a részletes szabályokat rendeletben állapítsa meg. Ezt a helyzetet részben felül kellett vizsgálnunk, hiszen a garanciális szempontokra tekintettel, néhány kérdésben meg kell változtatni a szabályozás szintjét.
A javaslat több olyan rendelkezéssel egészíti ki a törvényerejű rendeletet, amely jelenleg a hatályos jogszabályok alapján miniszteri rendeletként szabályozódik. Ilyenek a szabadságvesztés végrehajtásának félbeszakítására, a fogva tartottak vallásgyakorlására, a terhes és a kisgyermekes elítélt nők jogaira, a levelezés ellenőrzésére, a magánelzárás és a pártfogó felügyelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések.
Hasonló megfontolásból tartalmazza a javaslat a javítóintézeti nevelés alatt a fiatalkorúak jogait és kötelességeit, amelyekről jelenleg intézeti rendtartás szól.
(12.00)
A szabadságvesztést töltő elítélteknek adható jutalmakat a javaslat egy vonatkozásban a kimaradással kiegészíti, ez 24 órát nem haladhat meg. Szűkülnek viszont másfelől az elítélttel szemben kiszabható fegyelmi fenyítések. A gyakorlatban ugyanis nem vált be néhány ilyen fenyítési forma, így például a látogató fogadásától való eltiltás, vagy a soron következő csomag átvételétől való eltiltás, vagy a munkadíj csökkentése, vagy a fegyelmező részlegbe utalás a korábbi tapasztalatok alapján most elhagyásra kerül.
A már hivatkozott, két héttel ezelőtt elfogadott Btk.-módosítás - amelyet a tisztelt Ház elfogadott - a munkakötelezettséggel járó büntetések közül, mint az emlékezetes, kiiktatta a javító-nevelő munkát és a szigorított javító-nevelő munkát, és csak a közérdekű munkát tartotta fenn. Ez ugyanakkor szükségessé tette, hogy a most előterjesztett javaslat módosítás formájában - hiszen korábban került benyújtásra - önállóan szabályozza a közérdekű munka végrehajtását is, átvéve olyan rendelkezéseket is, amelyeket jelenleg még miniszteri rendelet szabályoz.
A pártfogó felügyelet alkalmazásának eseteit egyrészt a Btk. határozza meg, másrészt azonban a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló törvényerejű rendelet lehetőséget ad annak az elítéltnek a pártfogó felügyelet alá helyezésére, aki a szabadságvesztés kitöltését követően szabadlábra kerül.
Törvényességi szempontból aggályos, hogy a Btk.-ban meghatározott intézkedés alkalmazásáról büntetés-végrehajtási jogszabály is rendelkezzék. Ezt az ellentmondást a javaslatunk a Büntető Törvénykönyvnek azzal a kiegészítésével oldja fel, amely a szabadságvesztését kitöltött elítélt pártfogó felügyelet alá helyezésére ez úton ad lehetőséget.
A szabadságvesztésből szabadult elítéltek utógondozásának szabályozását a javaslat a bekövetkezett körülmények megváltozására tekintettel módosítja, és szól a javaslat azokról a nagy számú és hasznos szervezetekről is, amelyek szociális, karitatív és öntevékeny szerveződés formájában a szabadságvesztésből szabadult személyek támogatására szakosodtak.
Mindezekre tekintettel kérem, hogy a tisztelt Országgyűlés az 1979. évi 11. számú törvényerejű rendelet jelentős módosítását jelentő javaslatunkat szíveskedjék elfogadni és támogatásáról biztosítani. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
