ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF)
ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF)
ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Mindenekelőtt az általunk benyújtott módosító indítványról szeretnék néhány szót ejteni azzal, hogy az Országgyűlésnek ezt kiosztották, és azok a képviselők, akiket ez érdekel, bizonyára ismerik a szöveget.
A módosító indítvány részletezése azért felesleges, mert mindenki nagyon jól tudja, hogy ennek az indítványnak az volt a célja, hogy tegye lehetővé a Kormány számára egy újabb tárgyalás kezdeményezését - hangsúlyozom, legalábbis egy újabb tárgyalás kezdeményezését. Erre feltétlenül alkalmas a módosító indítvány. És én értem a külügyi bizottság indokait, csak nem tudok velük egyetérteni, hiszen még ennek az esztendőnek vagy a múlt esztendőnek a nyarán, akkor más volt a bizottság véleménye, amikor a hozzá került szerződéstervezet kapcsán úgy döntött, ezt ilyen formában nem tudja tudomásul venni.
(16.50)
Azóta nyilván csiszolódott a bizottság jogi felkészültsége.
Tudniillik hadd ajánljam tanult kollégáim - kollégáim? hát mindenesetre képviselőségben társaim - figyelmébe azt a nemzetközi jog által elismert tételt, hogy az aláírás nem hoz létre szerződést, szemben más aktusokkal. Ebben az esetben a joghatályos szerződés a megerősítéssel jön létre. (Zaj.) Igen, joghatályos, ezt így is lehet mondani, de hatályos szerződésről is beszélhetünk. Tehát a szerződés megerősítése az az aktus, amellyel a szerződés létrejön. A ratifikáció megtagadása nem jogellenes magatartás és nem is barátságtalan magatartás. Ezt egyébként Búza László profeszszor könyvéből idézem, aki még a magyar nemzetközi jog nemzetközileg becsült, elismert, úgynevezett polgári művelői közé tartozik, és aki példaként említ nem kisebb szerződést, mint a versailles-i szerződést, amelyet az Amerikai Egyesült Államok nem ratifikált, vagy olyan kisebb, de egy nép számára fontos szerződést, mint a török békeszerződést, a sčvres-i szerződést, amelyet a török állam nem ratifikált, és utána más feltételekkel kötötte meg a békeszerződést.
Ha ez nem így lenne, ahogy mondom, tisztelt Országgyűlés, akkor az a sajátos helyzet állna elő, hogy egy végrehajtó hatalom abba a kész helyzetbe tudja hozni a törvényhozást, hogy presztízsveszteség nélkül nem tagadhatná meg a ratifikációt. Hangsúlyozom, hogy nem feltételezem és egyáltalán nem is gondolom, hogy itt ilyen szándékról szó lenne, egyszerűen a magyar szerződéskötés mechanizmusa ilyen. De - mint ez már elhangzott - ez a mechanizmus minden felelősséget az Országgyűlésre hárít. Tehát semmiféle olyan erkölcsi presszió nem nehezedik az Országgyűlésre, hogy az ő döntését valamilyen nemzetközi retorzió vagy rosszallás vagy nemzetközi represszália kellene hogy kövesse. Szó sincs erről. Tekintettel arra, hogy egy jogviszony akkor jön létre, amikor létrejön, a létrejötte előtti magatartások miatt nem lehet kifogást emelni. Tehát ez a véleményem a külügyi bizottság véleményével kapcsolatban. Igenis, egy létre nem jött szerződés újratárgyalásának helye van, hiszen az még nem született meg.
Más dolog az, hogy ez kellemes vagy kellemetlen dolog. Kifejtettük, hogy a kisebb kellemetlenség ez lenne, és a nagyobb kellemetlenség majd a ratifikáció után következik, mint ez az általános vitában elhangzott.
Nagyon szeretném remélni, hogy ez a vélemény az én egyéni véleményem, és az országra nem hárít olyan károkat, amelyekkel kapcsolatban, sajnos, nem vagyok meggyőződve, hogy nem következnek be más országokkal összefüggésben, különös tekintettel az államok egyenjogúságának elvére, amelyet Helsinkiben is rögzítettek, amely elv alapján joggal követelhetik más államok, hogy hasonló feltételekkel kössünk velük szerződéseket, és nehezen képzelhető el, hogy elfogadnának más feltételekkel, kevesebb feltétellel kevésbé szigorú szerződéseket.
További észrevétel az, hogy nagyvonalúan átsiklottak a vita résztvevői bizonyos jogi fogalmak felett, amin nem is csodákozom, mert ebben a vitában jogászok alig szólaltak meg, hiszen a területi követelés, a területi igény, valamint az igények érvényesítése, az igényérvényesítések módozatai - egyik fogalom sem került megvilágításra. Mi sem bizonyítja jobban ennek a fogalomzavarnak a meglétét, hogy olyan tapasztalt politikus, mint Horn Gyula frakcióvezető úr… (Varga János: Nem frakcióvezető!) pártelnök úr - aki bizonyos körökben mértékadó személyiségnek számít - is javasolta volna a magyar Kormánynak, hogy a követelés helyébe az igényérvényesítésről való lemondást tegyék be, aminél én rosszabb megoldást nem tudnék elképzelni, hiszen az igény aztán a gyökerében fojtana meg mindenféle kezdeményezést, mármint az igényeknek a kizárása. Ez mind a fogalmi tisztázatlanság és a jogi kimunkálatlanság következménye.
A területi követelésnek az az értelmezése, amelyet igen tiszteletreméltó igyekezettel hallottunk kifejteni most már ismételten, tudniillik, hogy a területi követelés az erőszakos megnyilvánulás lenne, tehát kvázi erőszakról lenne szó, ez a számomra teljesen elfogadhatatlan. Valóban a követelésnek lehet egy olyan értelme, egy olyan része, amely kvázi erőszakot jelent, de igenis lehet a követelésnek egy olyan értelmezése, egy másik része, amely semmiképpen nem függ össze az erőszakkal, mert egy követelés nem feltétlenül csak árt a követelés érvényesítésében, lehet, hogy követelés szinten megmarad, és egyszerűen nem megy tovább. Tehát az a hivatkozás esetleg egyesek részéről, hogy az a körülmény, hogy a környező államok határváltoztatásokba nem egyeznének bele, vagy horribile dictu nem fejezték ki azt a szándékukat, azt a készségüket, hogy határváltoztatást jónak tartanának vagy elfogadhatónak tartanának, ez semmiképpen nem vezethet arra a logikai következtetésre, hogy ilyen gondolatok felmerülése, felvetése az erőszak tilalmába ütközne. Ez képtelenség. Ilyen gondolatokat a mai Európában fel lehet vetni. Hangsúlyozom, hogy nem mi vetettük fel, és ismételten mondom, ebben a vitában ilyeneket nem vetettek fel, se én, se más, illetve amennyiben felvetették, akkor az valószínűleg egy elméleti lehetőség volt, azonban ennek a vitának ez a szerződés, és ennek a szerződésnek ez a klauzulája a tárgya.
Szó esett a Magyarok Világszövetségéről. Kérem, lehetséges az, hogy a Magyarok Világszövetségével kapcsolatban vannak észrevételek, fenntartások. De azt nem vitathatja senki - már bizonyos irányból -, tehát nem vitathatja senki, hogy a kárpát-medencei magyarság képviselete ne lenne kvázi majdnem teljes. Bizony a Magyarok Világszövetségében a kárpát-medencei magyarság igen reprezentatív módon képviselteti magát, és ez a közösség április l8-án nagyon kereken elvetette ezt a megoldást, amikor azt mondja a választmány határozatában - szándékosan nem említem az ott lévő képviselőket őrájuk tekintettel, de mind az Együttélés, mind a KMKSZ, mind az RMDSZ, mind a VMDK, tehát a felvidéki, kárpátaljai, romániai, délvidéki magyar szervezetek jelen voltak, amikor ez a szövegrész jelent meg határozati formában egy tartózkodással, Fodó Sándor kárpátaljai küldött tartózkodásával -: "Mindezekre figyelemmel az MVSZ választmánya indokolatlannak és szükségtelennek tartja, hogy Magyarország jelenlegi határait újabb kétoldalú államszerződésekben garantálják. Különös tekintettel arra, hogy Magyarországgal szemben békés úton nem vethetők fel ésszerűen elfogadható területi igények." Ez a kitétel nagyon helyesen utal arra, hogy a területi követelésekről való lemondás kölcsönössége nagyon kérdéses. Ez a lemondás ebben az esetben egy burkolt kölcsönösség, valójában egyoldalú, hiszen Magyarországgal szemben békés mechanizmusok útján ésszerűen igényeket nem lehet érvényesíteni.
További gondolat az, hogy kétségtelenül ennek a döntésnek a precedens jellege nem hárítható el, nem tagadható, és ezt az előbb már említettem. Most abban az esetben, ha azt mondjuk, hogy a területi követelés nem azonos egy evidenciával, akkor azt mondjuk, hogy a területi követelés igenis egy igen jelentős kikötés, tehát az egyik fél részéről jelentős engedmény.
(17.00)
Ha ez így van, márpedig másként nem lehet, akkor meg kell nézni, hogy ezzel az engedménnyel mit állít szembe a másik fél. Én erre röviden azt mondtam, hogy ilyen engedménnyel szemben Magyarország helyzetében lévő ország akkor fogadhat el ellentételt, ha ez nemzetközileg garantált, igen jól kimunkált kisebbségi jogokat jelent; de ezen jogok nemzetközi garantálásával és a nemzetközi garanciarendszeren belül a végrehajtás ellenőrzésével, a jogsértések orvoslásának, nemzetközi kikényszerítése lehetőségének a biztosításával.
Elmondtam, hogy ilyen nemzetközi rendszer nem létezik sehol a világon, elméletileg sem létezik, ami nem jelenti azt, hogy nem lehet ilyet kimunkálni. Hasonlítható ez a súlyos beteg helyzetéhez, akinek az orvosa reménykedik abban, hogy megszületik az a gyógyszer, az a gyógymód, amely a beteget meggyógyíthatja, és éppen ezért nem ragadtatja magát az orvos olyan döntésekre, amelyek a betegre károsak lehetnek.
Ilyen körülmények között - közeledve mondanivalóm végéhez - néhány tényt szeretnék a kárpátaljai magyarsággal kapcsolatban elmondani, hangsúlyozva, hogy amikor én az aggodalmaimról beszéltem, akkor nem a kárpátaljai magyarság sorsa miatt aggódtam elsősorban.
Szó sincs arról. Én tudom, hogy ennek a döntésnek a levét mindenképpen a kárpátaljai magyarság fogja meginni mindenekelőtt és a leghamarabb. De néhány tényt azért hadd ismerjünk meg, már azok, akik talán eddig nem ismerték. Például igen erős az ukrán nacionalizmus, és jelenleg Ukrajnában több irányzat működik, amelyen belül van olyan álláspont, hogy Ukrajna, és ezen belül Kárpátalja nemzetiségi kisebbségeit olyan államalkotó tényezőként fogadják el, amelyek beletartoznak Ukrajna népének fogalmába, s amelyek a gazdanéppel együtt építik a közös álamot, Ukrajnát. Azután: újabban már nem is ősi szláv földről beszélnek, hanem ősi ukrán földről.
Azután: a megszületett nemzetiségi törvény a nyelvhasználat tekintetében csak ott engedi meg azt, ahol a nemzetiségek többségben vannak, ahelyett, hogy százalékarányban kifejezett küszöböt állapítana meg. A kárpátaljai magyarság esetében a méltányos arányszám 13% lehetne, vagyis annyi, ahány százaléka magyar ajkú a vidék lakosságának. Ez a KMKSZ, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének álláspontja. 51% helyett tehát 13% kellene legyen az az arány, amikor már a nyelvi jogokat érvényesíteni lehet. Ez a szerződés természetesen nem tudta biztosítani ezt, és mást sem, többek közt a kifejezett közigazgatási és kulturális autonómiát, tehát a tényleges kifejtett, részletes fogalom értelmében nem tudta biztosítani. A KMKSZ elnöksége ilyen értelemben véleményezte ezt a törvényt.
1991. december 1-jén a köztársaság függetlenségéről és az elnök személyéről szavaztak Ukrajnában, emellett Kárpátalján arra a referendumra, amely Kárpátaljának különleges önkormányzati státust biztosít. Emellett a beregszászi járásban a szavazás tétje a magyar nemzetiségi körzet volt. Az autonómia szó elő sem fordult, mert Kravcsuk ukrán elnök úr felfüggesztette az autonómia kifejezés használatát. Ez még nem lett volna baj, de maga az autonómia is meglehetősen embrionális, mondhatni, hogy nem létező állapotban van. Mi lett az eredmény? Jelenleg elnöki megbízottak vezetik Kárpátalján a közigazgatást, többek között az a Tóth Mihály, akit a Magyar Televízió volt bátor megszólaltatni, aki nem más, mint egy pártfunkcionáriusból lett állami funkcionárius. Magyar ember, mert az túlzás lett volna, hogy ukrán pártfunkcionáriust tegyenek Beregszászra.
Nézzünk szembe a tényekkel! A régi ukrán hatalmi nómenklatúra átmentődött vezetői és az ukrán nacionalista mozgalmak hívei számára igen baljósan hangzik az autonómia kifejezés, újabban az autonómia fékezett habzású változata, az ún. önkormányzati státus vált divatossá.
A népszavazás eredményeit a mai napig nem juttatták el a kijevi parlamentnek, tehát a kijevi parlament nincs abban a helyzetben, hogy megerősítse a 80 és 90%-os eredményű népszavazás eredményét. Hogy ez így van, amit mondok az ukrajnai viszonyokról, azt az ellenzék egyik prominens képviselője, Vjacseszlav Csarnovil tavaly szeptemberi látogatásakor nyíltan megmondta. A beregszászi járási nemzetiségi körzetet rezervátumnak tartja, s "nem lenne szerencsés, ha a kárpátaljai magyarság olyan helyzetbe kerülne, mint Amerikában az indiánok." Idézetet olvastam fel.
A vele együtt nálunk vendégeskedő Vaszil Sepa, az MDF székházában vendégként kijelentette, hogy az autonómia kifejezés nem más, mint nosztalgia.
Nem folytatom, tisztelt Országgyűlés, az idővel úgy látszik, kicsit visszaéltem. Lelkiismeretükre hivatkozom, és arra, hogy ezt a szerződést önök teszik szerződéssé, nem a magyar Kormány. Egyben szeretném visszautasítani, és nagyon károsnak minősíteni azokat a megjegyzéseket, amelyek a nemzeti elkötelezettség alapján kifejtett aggodalmakat manifeszt vagy rejtett irredentizmusként jelölték meg, vagy - amint velem szemben elhangzott - valamilyen csoportérdek képviseletének.
A legjobb lelkiismerettel mondhatom, hogy semmilyen csoportérdek nem vezetett bennünket, és nagyon örülnénk, hogyha a legkisebb zökkenőkkel révbe jutna a magyarság és a környező országok - de valamennyi környező ország - ügye. Ebben nem vagyunk teljesen biztosak ebben a helyzetben. Kérem a felelősségteljes döntést, ha eljön az ideje. Köszönöm szépen. (Taps.)
