KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
KŐSZEG FERENC (SZDSZ) (A képviselő a mikrofon feltűzése nélkül kezd beszélni.)
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én nem a. (Zaj. - Feltűzi a mikrofont.) . magam gondolatait szeretném most itt elmondani, mert azt hiszem, hogy az érvek és ellenérvek, amelyek ebben a Házban megfogalmazhatók a kérdéssel és a vitatott 2. §-sal kapcsolatban, azok már mind elhangzottak.
Idézni szeretnék valakit, akinek a véleménye, azt gondolom, hogy ebben a kérdésben nagyobb súllyal esik latba, mint nagyon sokunké, talán legtöbbünké, akik itt, ebben a Házban ülünk. Fodó Sándor, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének elnöke egy nyilatkozatot juttatott el egy hetilap szerkesztőségéhez ma reggel, és ezt szeretném ismertetni. Így hangzik a szöveg:
"A magyar kormányzat nagy hibát követett el akkor, amikor 1990-ben, a magyar-ukrán alapszerződés kidolgozásakor nem kérte ki a kárpátaljai magyarok véleményét a vitatott 2. cikkely kérdéséről. Ennek ellenére én személyesen úgy vélem, ma már nem lehet kitérni a ratifikáció elől. Ezzel azonban a KMKSZ vezetősége nem ért egyet egyhangúlag, a ratifikálás kérdése megosztja a választmányt.
Bizonyos értelemben csapdában vagyunk. Az, hogy ez a mondat bekerült a szerződésbe, nem volt szerencsés, de most már a kisebbik rosszat kell választani. És a nagyobb baj az lenne, ha nem ratifikálnák a szerződést.
Az ukrajnai vezető körök hangulatát ismerve, nagyon ártana a kárpátaljai magyarság ügyének, ha most a magyar fél a szerződés újratárgyalását követelné. Annak ellenére, hogy MDF-es meggyőződésű személy vagyok, nem zavar az, hogy a ratifikálást az ellenzéki pártok támogatják, miközben az MDF egy része nem akarja. Úgy gondolom ugyanis, arról, hogy a kárpátaljai magyarság hova akar tartozni, úgysem Magyarország dönt, ez a mi személyes ügyünk.
Antall József és Leonyid Kravcsuk két héttel ezelőtt közös nyilatkozatot tett a magyar kulturális autonómia, a magyar önkormányzat létrehozásáról, a magyarok teljes egyenjogúsításáról. Ez a kitétel kielégíthetné igényeinket. A baj csak az, hogy a kárpátaljai közvélemény már nem hisz a jelenleg hatalmon lévő ukrán vezetésnek, az előző nómenklatúra tagjainak tartja őket.
Én magam nem vagyok ennyire pesszimista. Ha a jogi keretek biztosítva vannak az autonómia létrehozásához, akkor az már nem a régi Szovjetunió. Bizonyos értelemben rajtunk múlik, miként töltjük ki ezeket a kereteket.
A magyar kulturális autonómia megvalósítását teljesen komolyan vesszük, alapjait még az idén meg akarjuk teremteni. Első lépésként a magyar iskolahálózatot akarjuk teljes egészében magyar irányítás alá helyezni a már működő Magyar Pedagógus Szövetség szakmai vezetésével.
Körülbelül 70 iskoláról van szó, ezek egy része egyetemi felvételre jogosító középiskola. Teljes egészében ki akarjuk építeni a magyar tannyelvű óvodai hálózatot, kezünkbe akarjuk venni a közművelődési intézmények irányítását.
Az önálló magyar iskolahálózat létrehozása még csak most indul, de a nyelvi egyenjogúsítás terén már vannak bizonyos eredmények. Megjelentek a kétnyelvű feliratok, ahol hiányzanak, annak csak idő- vagy pénzhiány, esetleg hanyagság az oka. El akarjuk érni, hogy a hivatalos űrlapok, iskolai bizonyítványok, a személyi igazolványok magyar nyelvűek legyenek, most ugyanis csak orosz és ukrán nyelvű kérdések, utasítások szerepelnek rajtuk.
Nem hiszem, hogy pénz hiányában ezt még az idén elérjük, az ukrán állam még a szovjet útleveleket sem tudta lecserélni.
Rosszul áll a pedagógusképzés ügye. Itt helyben, az ungvári egyetemen csak magyar szakos tanárokat képeznek, 200 diákunk tanul viszont magyarországi egyetemeken és gimnáziumokban. Szeretnénk, ha mindnyájan hazajönnének, annak ellenére, hogy az összehasonlíthatatlanul jobb viszonyok kintmaradásra késztetik őket.
Kértük az illetékes magyar szerveket, hogy ne engedjék letelepedni őket. Az igazi megoldás persze az lenne, hogy magyar segítséggel itthon alakíthatnánk ki a teljes körű magyar nyelvű tanárképzést.
A szerződés aláírása elősegíthetné mindezen tervek megvalósítását, de be kell vallanom, hogy a kárpátaljai emberekkel ezt nagyon nehéz megértetni. Ezernyi szállal kötődnek Magyarországhoz. Nagyon nehéz érzelmileg meggyőzni az itt élőket arról, hogy a magyar-ukrán alapszerződés nem a kárpátaljai magyarság elárulása, hanem épp a fellendülés egyetlen esélye."
Én azt gondolom, hogy ez a szöveg, amely maga is vívódásról tanúskodik, érzékelteti ennek a problémának a súlyosságát, a súlyosságát, amelyet mi is érzünk, és amelyet nyilvánvaló, hogy ott Kárpátalján az emberek még sokkal inkább éreznek. De azt gondolom, hogy annak ellenére, hogy én nem értek egyet a nyilatkozat minden szavával, ennek természetesen nincs semmi jelentősége, a nyilatkozat lényege az, hogy a kárpátaljai magyarság egyik vezetője úgy véli, hogyha lát is hibákat az alapszerződésben, hogyha nem is elégedett azzal a móddal, ahogyan az megszületett, az a véleménye, hogy ebben a helyzetben a kárpátaljai magyarság érdeke azt kívánja, hogy a magyar Parlament minél hamarabb ratifikálja ezt a szerződést.
Ezt az üzenetet szerettem volna közvetíteni. Köszönöm a szót! (Taps.)
